Köszöntjük a kedves hallgatókat a Palack hangmai adásában,
Mátyási Rolival és Bohár Natival.
A Ménesi Borbárban vagyunk a Budapács.fm támogatásából.
Mindent a borokról, kötetlenül és kendőzetlenül.
Ez egyébként az egyik legérdekesebb magyar szokás szerintem.
Hát ez a kocintás közbeni egymás személybenézés.
Sziasztok, na, erről beszéljünk.
Mindenképpen ez, főleg egyébként az idősebbeknél veszem azt észre.
És most rám nézel?
Nem, hát veled beszéljel, de nem vagy sokkal idősebb.
Nagyon belenéztem a szemedben, akkor kocintottunk azért mondani.
Igen, de egyébként ez benne van mindenkiben.
Hát, hogy én például, ez tök érdekes,
amikor Spanyarországban laktam, ott mindenki tök hülyének nézett,
hogy így néztem ők, és mindenki, de hogy ez annyira bennünk van így az egész nemzetben.
- Igen, ez kötelező. - Ez az alapvető tisztelet megadása.
- Igen, igen, igen. - Hogy egymás szemébe nézünk a kocintunk.
És hogy sörrel? - Sörrel nem kocintunk.
És tudod, hogy miért nem kocintunk? - Na miért?
Ez az aradi vér, olvastam, nem teljesen biztos az imdebától,
és biztató szava. - Most bontottam egy
egy Eszter Bauer mesterünk palackot. Ezt hiszunk most,
ezzel kocintunk a műsor elején. Ebből kérlek szépen Merló és Cabernet Fram van.
Ez egy hordó válogatás. Ez válogatott szőlő,
ez egy magas minőségű, ez egy ilyen nagybornak hívott csoda szexádról.
- Ez is olyan érdekes ez a nagybor kifejezés. Hogy így amúgy hívunk borokat
nagyboroknak, de nem hívunk borokat kisboroknak vagy kicsi boroknak, nem?
Vagy hát én meg ezt nem hallottam.
- Nem is gondoltam még. Aha. Igen. A bor az bor, hogyha van, igen.
Minden bor jó. Vagy?
- Én ezt vallom, hogy minden bor jó, csak meg kell hozzá találni az alkalmat.
- Kivél vagy, ha hibás a bor is. Ez egy külön téma lesz a borhibák.
- Ha megadom, jó, ezt megadom. - Tak. Na, kérdésedre válaszolok.
Köszönöm, megvagyok. A feleségem továbbra is elutazásban van,
ő elutazott. Úgyhogy egyedül vagyok a háztartással,
a két gyerekkel, az üzletekkel, a munkával.
- És még én is zaklatlak itt ilyen kérdésekkel.
- És ilyen nehéz, fárasztó kérdéseket tesz el föl nekem.
- Úgyhogy minden oké veled? - Jó, minden. Jó minden.
Fotózással estem be, fotózni voltunk.
- Na tudok, munkával jöttél. - Munkával igen.
- Akkor egy kicsit hadd faggassalak a magánéletedről,
csak egymás között, kettőnk között. Úgy se haja senki.
Úgy tudom, hogy most egy pár hétig, vagy hónapig most egyedül leszel?
- Hát most egy, amúgy nem teljesen. Barátom most egy kicsit külföldön van,
dolgozik. De most egyébként jövő hónapban találkozunk.
De igen, most egy kicsit elhalmoztam maga a munkával,
és neki meg adódott egy visszautasíthatatlan lehetősége,
úgyhogy most így kóperálunk. De egyébként nem egyszerű,
de ha az embernek van egy jó kapcsolata, akkor ez azért megugorható.
- És azt ki kell, hogy bírja, és ki is fogja bírni. De jó.
- Főleg, hogyha ilyen sok mindent csinálsz egyszerre,
még időt sincs arra, hogy a gyalje ezen.
- Hát meg jönnek be, most kezdődik a nyár,
borfesztiválok, úristen, annyi helyre fogok menni már szerintem.
Az elkövetkezendő egy hónapban meg merem kockáztatni,
hogy az összes magyar borvidéken megfordulok.
Megyek Tokajba, Egerbe, Szexserdra, Mórra, Etyeken tegnap is voltam egyébként.
- Jaj, de jó. Menni is kell.
- Sőt, miglányban is volt. Tehát, hogyha mondjuk így az elmúlt egy hónapot,
meg a következő egy hónapot veszünk, a Sopronba még nem jelentem.
- Múlt a jó pedig. - Most a múlt hónappal,
meg a következővel így, tehát ebbe a két hónapban szerintem
majdnem az összes ötbe járom. - Sopron?
Ha a Sopron temlítette Sopron, melyik szőlőfajta?
- Sopron a kékfrankos, nem? - Sopron kékfrankos, Szexserd.
- Kodarka. - Nagyon jó.
Villány. - Cabernet Sauvignon.
- Vagy a Fran, és azóta már villányi frannak is hívhatják,
mert annyira jól érzi magát. Várjál, kérdezek még ilyet,
hogy hátra sarokba szorítalak. Mátra, még talán még nincs Mátrának.
Vagy ha van Mátrának egy saját kedvenc szőlőfajtály,
akkor ezt írjátok már meg nekünk, kérlek szépen.
- De ott van more, mondtad, hogy more. What is more?
- Ezer jó. - Thousand good angolul.
- Thousand. - Mirror translation-ben.
Abszolút az ezer jó, és ott nézzük, mi van még.
- Somló, Badacsony. - Somlóná egy.
- Jufark. - Egy értelmű Jufark. És Badacsonynál?
- Olasz Rizlin. - Badacsonynál.
- A szürke barátot nagyon szeretik, és hát a kedvenc szőlőfajtám a kéknyelő,
csak Badacsony. - Én is nagyon szeretem a kéknyelőt.
- És most kóstoltam kevzeddel egy kéknyelő pesgőt.
Finom volt, nekem íz lett, de aki egy kicsit többet vár,
sokkal komplexebb dolgot vár, annak lehet, hogy nem feltétlen ajánlanám.
De egyébként jó volt. Olyan elszűrt csölgetős.
- Na, utolsó ilyen kis találós kérdés, aztán rámegyünk a tényleges
mai beszélgetésünkre. Tokaj. - Furmint, kárs levelő.
- Igen. - Térjünk is rá a kóstolásra,
szerintem, mert ugye az a mai topikunk, hogy mi alapján kóstolunk,
meg hogyan kóstolunk, milyen szempontokat nézünk meg. Hát és ilyen.
- Mondanék egy-két olyan szót, amitől egyébként 8-10 évvel ezelőtt
még a falnak mentem volna, például füves, szedres, vagy macskapisi.
Vagy kicsit fáradt, ezek kicsit dagályos, rókaízű.
- Mondjuk ez nem tudom mi. Mi az, hogy rókaízű?
- Rókaízű, nem kellemes a borban, de van egy bizonyos szülőfolyta,
amire ez jellemző. Van egy borhiba, amire ez jellemző.
- Nekem egyébként a macskapisivel egyáltalán
egyébként egy problémám van, hogy én azért nem tudom a macskapisivel azonosítani
ezt az illatot. Nem tudom, lehet én vagyok a hüvje,
én nem szagoltam még macskapisit. - Nagyon zavaró,
nagyon kellemetlen, nagyon bántó szag. - És ezzel én például én nem tudom,
én nem érzem a... - Kénnel, kénes egy kicsit.
Ki lehet érezni a macskapisit, amikor macskapisivel találkozol.
- Azok a borok, amikre mondjuk azt mondják, hogy ennek macskapisi illata van,
tehát ugye ez kategorikusan egyébként a Sauvignon Blanc-nak van egy ilyen jellemzője.
Én ott érzem, hogy egy kis büdi. - Hát azért, mert alapvetően
nagyon szubjektív a borkostolás, a bori. - Nekem egyébként azt mondták,
amikor tanultam, amikor a tanfolyamon voltam, hogy mindig úgy jellemezünk egy bort,
amilyen jellemzőt, illat vagy ízjegyet általánosítani lehet.
Tehát hogyha azt mondom, hogy ennek a bornak olyan illata van,
mint a nagypapám által sütött diós tekercsnek, akkor ezt senki nem fogja tudni,
mert a nagypapám diós tekercsét, hát jobb esetben kevesen kóstolják,
kívül, hogy a nagypapám pék lenne, de nem pék.
- Lipoltinak a tulajdonos, akkor ők kóstoltanak.
- De hogy ezt lehetne általánosítani, vagy mindig próbáljunk meg a leginkább
általánosabb illat megített, hogy zöldalma a zöldalma.
- Nehéz ez, miért rettentően szubjektív az egész.
- Most a mesterséges intelligenciában AI hamarosan bevetik az AI-t
amúgy borkostolásokon, és az AI fog pontozni.
Vannak bizonyos objektív mércék, ami alapján meg lehet határozni egy bort.
Jó-e, megfelelő az illata, megfelelő a savösszetétele,
megfelelő a tanintartalma, stb. És mennyire harmónikus.
Ugyanis a borkostolásnál is a legfontosabb szó az a harmónia,
hogy mennyire az egyensúly, hogy mennyire van egyensúlyban a bort.
Mint minden másban. Amikor egy párkapcsolatban vagy,
akkor működik egy párkapcsolat hosszú távon,
hogyha egyensúlyban van a kapcsolatod. Minden működik.
Elfogadod. Ami kevésbé jó, azt is elfogadod, mert tudod,
hogy van, ami viszont tök jó. És a bortban is hasonlóan működik.
Hát, hogyha minden tökéletes lenne, mindenmer egyezne a véleményetek,
soha nem lenne. Hát nem is ez egy konfliktus,
mert a konfliktus az egy rossz dolog, de hogy ha nem lenne nézetkülönbözés,
akkor az egy idő után rohadt uncsi lenne.
- Ez olyan, mintha magaddal járná.
- Én jön. - És az tök uncsi lenne.
Hát én magammal nem járnék legalábbis. De az egyensúly nagyon fontos,
és ha az egyensúlyról beszélünk, akkor itt az egyensúlyt
alapvetően három-négy szempont alapján tudjuk meghatározni.
A bor alkoholtartalma, ami aztán milyen hatással van rád,
mit érzel ki az alkoholból. A saftartalom, a cukortartalom,
és általában ez a komplexitás, amit érzel a borma.
Azt hiszem, hogy ez a négy, amit tudunk említeni.
Ez a négy nagyon fontos. Ha ennek megvan, ennek a négy szempontnak az egyensúlya,
akkor egy jó borról lehet beszélni. Ha ez egy picit is kilóg,
biztosítál olyat, olyan bort, főleg villányba, időre belefutsz,
amikor elképesztő magas alkoholtartalom, és érzed egy kicsit,
hogy ott van, az már kaparja a torkodat, vagy magas tantin is már szárítja,
iszol egy kortyot, és olyan, mintha ilyen nagyon csersavas,
sokáig te a fűben áztatott teát, vagy ilyen filterben áztatott teát
innen is összehúzza a szárad. Ott elmondhatjuk,
hogy a bor nincs egyensúlyban. Az egyensúlyt meg kell találni a borból,
és akkor lesz jó egy bor. De milyen szempontok szerint kóstolunk azért?
Nézzük már meg ezt, Léci. - Az első és legfontosabb az,
hogy megnézzük a bort. Megfogjuk a kis poharunkat,
és megnézzük, és eldöntjük, hogy ez a bor tiszta,
avagy nem tiszta. Ha tiszta, akkor átlátszó. Ha nem átlátszó,
akkor megnézzem, hogy miért nem átlátszó. Azért nem átlátszó,
mert zavaros, és akkor egyértelműen tudok arra következtetni,
hogy egy szűretlen bor, egy natúrbor. Ha viszont átlátszó lenne,
de nem zavaros, de nem átlátszó, akkor valószínűleg a színe miatt,
a sötétsége miatt nem látok át rajta. Megjelenését tekintve,
ugye azon kívül, hogy eldöntöttük, hogy tiszta, nem tiszta,
zavaros, mi a baja, hogy mi van vele, utána elkezdünk a színére,
a szociális színét találjuk ki. Vörös, rozé, sötétebb mint a rozé,
akkor a siller, vagy sötétebb mint a fehér, tehát kitaláljuk,
hogy milyen színe van. És a színek után pedig vannak még ennek a színeknek
alkategóriái. Szalmas sárga, sárga, arany, borostyán, vagy esetleg a rozéknál
a rózsaszín, a lazadszín, a rezes, meg a barnás.
És utána ugye ott van a vörös kategória, lila-lilaborok,
például a saját tapasztalataimból kiindulva azok a fiatalabb vörösborok,
azok szoktak lilák lenni, nem?
De ott vannak a rubin színűek, a gránát színűek, meg a téglavörösek.
A téglavörösek általában azok a borok, amik már nagyon testesek,
és nagyon sokat értek palacban. - És idősebb borok is.
- És idősebbek, igen. - Kicsit barnás szélekkel.
- És akkor ezeknek vannak A kategóriái, mindegyiknek van egy hozzátartozó halvány,
közepes, meg sötét. Tehát például halvány szalmasárga, közepesen szalmasárga,
vagy sötét szalmasárga. És akkor szépen el lehet kezdeni.
- És mitől sárga egy bor, szalmasárga, vagy mitől aranysárga?
Tehát a szőlőfajta, az eljárvás? - Hát az is hozzárak,
igen, a szőlőfajta, de például ott vagy nagyon érdekes,
az egyik kedvenc összehasonlításos szőlőfajtám, a sárdoné.
A sárdoné mondjuk a sábli sárdoné, vagy mondjuk egy napavölgyi sárdoné.
Máshol egy terem, más éghajlati tényezők befolyásolják,
más lesz a színe, más lesz az illata, más lesz az íze,
és más lesz a textúrája. És akkor is más lesz,
hogyha más borázt készíti el. - Bizony.
- Nagyon érdekes egyébként, és egyetlen egy dolgot tudok tanácsolni
az egész témával kapcsolatban, hogy hogyan lehet még több
ismeretre szert tenni. Sokat kell kóstolni.
- Sokat kell kóstolni. És a kóstolás első lépés,
ezek szerint az, hogy megnézzük, ugye? Megállapítjuk a színt.
Talán azt még érdemes elmondani, hogy minél
világosabb például a fehérbor, annál nagyobb eséllyel
reduktív eljárásban készült. Magyarán egy rosdamentes
acéltartályba töltik be a mustot, ott aztán beoltják az élesztővel,
és ott történik meg az erjedés, és az oxigént teljesen kizárják az
eljárásból. - És ennek ugye az ellentéte az
oxidatív eljárás, ami ugye a hordóban történik.
A hordó az lefekőzik? - Igen. Igen, igen, igen.
- Ott. - És ugye a hordó, tehát általában én azt vettem
érzem, amikor először elkezdtem ezzel foglalkozni,
akkor így nagyon lebutítva azt mondták nekem, hogy
Latika, onnan tudod ezt megkülönböztetni,
hogy tartályban készült az, amin csavarzárban,
hordóban az, amiben dugó. - Európában abszolút ez a jellemző.
- De becsapós, mert van olyan, ami hordóban is volt,
meg tartályban is volt, és akkor döntsd el.
- A parafadugónak a használata egyébként egy csodálatos szép dolog,
évszázadok óta használnak parafadugót, megvan a saját problémái,
a kihívásai a parafának, maga a költsége is nagy,
nagyobb legalábbis, mint a csavarzárnak, de ha Ausztáliában,
a mészak Ausztráliában veszel drága nagyobborokat és csavarzár a hordós.
- Ilyen egyébként, ez most pont ben volt az egyik videómban,
hogy ha jól tudom, akkor Ausztrália vezette be a köztudatba azt,
hogy csavarzár borospalackon. - Na ezt nem tudtam.
- Vagy Ausztrália, vagy Új-Zéland, ezzel vitatkoznak,
olvastam róla több cikket, és hol ezt írják, hol azt,
de abból kiindulva, hogy az Ausztrál borokon,
meg a vörösborokon is csavarzár van,
így simán betudnám Ausztrálián áltamusokat használják.
- Ha engem kérdezel, az újvilági országokban általában azokat a borokat csavarzározzák,
azokat a palackokat, amiknek az érlelési idejük palackban
maximum három-négy-öt év. Meg kell innod. A nagyobb testű,
hosszabb érlelésű borokat, amik akár nyolc-tíz évig is elbírják a palackban,
azokat parafázzák. - Ehhez egyébként hozzátennék valamit,
hogy erős sztereotípia él, főleg az én korosztályomban,
és nálam is jelentkezett ez már a kommentjeim, meg a privát üzeneteim között,
amikor mondjuk valaki témával kapcsolatban rám ír, vagy megkeres.
És nem tudom, hogy egyébként ezt te tudod-e, vagy hallottál-e már erről,
de főleg az én korosztályomban az a sztereotípia él,
hogy ami csavarzáros, az a rossz minőség. - A rosszabb minőség.
- Igen. És ez egyébként, ezt mindenféleképpen normalizálni
szeretném, hogy ezt ne gondoljuk így. Mert nagyon jó borok vannak,
amik csavarzáros van. - Nagyon. A borászok is így gondolják,
ahogy a te korosztályod, hogy ez baj, vagy sem, nem tudom,
nekem kényelmesebb csavarzáros bort vinni bárhova is.
Hogy csak lecsavarod, és ott van. - Meg a másik ilyen egyébként a
koronazár a habzókon. - Ja, igen. Igen. A parafával kapcsolatban
a legnagyobb kihívás az a TCA vegyület, amitől dugós lesz a bor.
Ez a dugó íz, vagy dugó illat. Hogy ez egy másik beszélgetésünknek
lehet a tárgya. Később beszéltünk a borhibákról.
A csavarzáros borok esetében nem igazán lehet dugós borhibáról beszélni.
Na, tehát térjünk vissza egy kicsit a borkostolásról.
Tehát megnéztük a bort, látjuk a színét, el tudjuk dönteni,
hogy reduktív, ugye beszéltünk erről, vagy oxidatív.
Megnézzük a borlábakat. - Megnézzük a borlábakat.
Megborgatjuk. - Múltkor, amikor iszolgattunk,
mondtad, hogy a viszkozítása is van a bornak, amit ilyenkor látsz.
Mire gondoltál akkor? - Viszkozításnak azt hívjuk,
amikor a bor és a pohár között létrejött surlódás,
igazából szerintem a viszkozítás. Amikor viszkozítását nézzük a bornak,
akkor azt vizsgáljuk, hogy milyen gyorsan esik le a pohár szélén
a rajta lévő vékony bor réteg gyakorlatilag.
- És ha gyorsan esik le, az mit jelent, ha tovább ott marad?
- Hát, hogy alacsonyabb a viszkozítása.
- Vagy is a bornak, ez jó vagy nem jó?
- Kisebb a teste. Szerintem. - Az alkohol.
- Ja, de tényleg az alkoholtartalmában van.
- Az alkohol, ami eljemben. - Nem is a test. Debuta vagy...
- Az alkohol a test, úgyhogy tök jól mondtál.
- Na, oké. Közben itt beszélünk erről, azért mi borozgatunk is.
Ahogy beszéltél, Nati, forgattad körbe körül a porra.
- Igen, mert így levegőzik. Adunk hozzá egy kis levegőt.
- Itt a második lépése. Miután megnézzük, megforgatjuk a bort.
És hogy megforgatjuk, azt hadd mondjam el, hogy azért forgatjuk meg,
hogy jobban kijöjjenek az ízek, az aromák.
Ha forgatjuk a bort, ez picit olyan, mintha a hangerőt feltekernénk a hífin.
Az a lényege a bor megforgatásának, hogy a bor intenzívebbé válik.
Amikor az aromakomponensek a pohár kejhében koncentrálódnak,
akkor szépen kinyílik, és intenzívbbé válik a bor aromaszerkezete.
A forgatással megnöveljük a folyadék fajlagos felületét.
Az azt jelenti, hogy a pohár belső felületéhez sokkal több bor
tud érintkezni. És így megnől a párolgás is,
és a párolgás az jó, és ezáltal az aromakibocsájtás is.
- Ezért szoktak levegőztetni és vagy dekantálni az idősebb borokat,
hogy jobban kinyíljanak. Ugye ezért van a levegőztetés.
A dekantálás az azért, hogy az üledéket, hát hivatalos,
vagy nem hivatalos, de hogy a gyártya feladkátsa,
hogy az üledék az ne kerüljön be a pohárba.
- Így van, hogy kiszűrjük. - Igen.
De ugye az idősebb borokat ezért szokták levegőztetni.
- Igen. És a levegő jót tesz a bornak.
- Így van. - Egy ideig utána a sok hely kintartozat.
- Akkor utána összetud egy kicsit esni.
- Így aztán okszidálódik szerencsétlen bor egy-két nap után,
és aztán mehet a lefolyóba.
- Ez is egy borhiba egyébként, amikor túl okszidálódott egy bor.
- Csinálunk egy listát. Beszéltünk a TCR-ról,
beszéltünk az okszidációról, majd az okszidált borról.
De a forgatás utána a bor, tehát még egyszer,
csak hogy végig menjünk az első két lépésen.
Kivöntjük a pohárban.
- Megforgatjuk. - Megnézzük, ahogy mondtad.
Megforgatjuk, és hogyha most látnátok bennünket,
akkor látnátok, hogy forgatjuk, és utána mit csinálunk?
- Hát utána okvetlenül megszagoljuk.
Én azt mondanám. Megillatoljuk.
- Megillatoljuk, de szép.
És megpróbálunk belőle kiérezni a románkat.
- Aha. Mészáros Gabi, párra hallottatok róla,
nagyon sokan ismerik őt a boros közegben,
az egyik legnagyobb néva a borkostalás oktatásban.
Könyveket is írt Mészáros Gabriela.
Mészáros Gabi úgy mutatta nekünk az illatolást,
hogy mélyen belenyömik az órunkat, a nagyórunkat a pohárba.
És egy ilyen két-három másodperces mély beatüdőbe illatot veszünk.
És elképesztő illatokat fogsz megérezni,
amiket lehet, hogy korábban, ha eddig ezt nem csináltad, nem éreztél.
Mit éreztél mondjuk ebben a borban?
- Ebben a borban én elsőként, főként az avaros jegyeket érzem.
Hát, talán egy enyhe, szedres.
- Szedres az tök jó. - Ez jól akaromzik.
- Kicsit dohányos nekem illatban. - Igen, az a hordóba jön.
És gyümölcsöket érzel illatban?
- A szedren kívül nem handanék most semmit sem.
- Jó, oké.
- Viszont a szedret azt... - Azt teljesen.
- Jó, megillatoltuk. Mi a következő lépés?
- Megkastoljuk. - Veszünk egy nagy kortyot, ugye?
- Így van. Célszerű egy kicsit kinyitni a szánkat,
amíg benn van a bor, és venni egy kis levegőt.
- És tartsuk bent a szánkba egy picit azt a bort.
Járja át a nyelvünket, a szájpadlásunkat,
allul felül a fogainkhoz is nyugodtan hozzáírt a bor.
- Tanninos. Érzem a nyelveben a tannint.
Miért érdemes átjárnia a bornak az egész szánkat,
a szájpadlásunkat, a nyelvünket? Mire jó ez?
Tehát hogy miért nem lehet csak így?
- Mert a szánkban, a szájszervünkben különböző területeken,
különböző érzeteket tudunk tapasztalni. Mindenféle.
És van, ahol érezzük a tanint jobban, van, ahol az alkohol fog megjelenni.
Ha nyelünk egyet, akkor a fogak mögött is megjelenik,
sokkal fogokon is megjelenik a magas alkohol.
- Van arra tippet, hogy a vörös-borkostolón járok akkor,
hogy menjek úgy haza, hogy nem lesz lila a fogom?
- Meg a szám. - Hát erre nincs.
Arra lenne tippem, hogy... Mert van erre megoldásom?
- Nincs, én tudom. - Arra van-e megoldás?
- Éresből bekérdeztem. - Arra van megoldás,
hogy egy-egy kóstol után hogy juss haza,
hogy ne legyen túl sok? Mire gondolok konkrétan?
Nagyon sokan úgy kóstolnak volt, hogy nem nyelik le.
- Így van, így van, így van. - De annak mi értelme?
- Hát az az értelme, hogy objektív tud maradni,
hogy az alkohol ne befolyásolja a döntésedet,
hogyha mondjuk egy este alatt, most például tökérdekes,
holnap megyek egy borvásányra zsűrizni,
és hát most azt pontosan nem tudom,
és nem tudom, hogy hány bort fogunk kóstolni, vagy 30,
hát ilyen 30 és 50 között. - Jaj, akkor semmiképpen ne nyelde.
- Hát semmiképp, mert ott értékelni kell laborokat,
és úgy tudsz objektív maradni, hogyha nem vagy alkohol
befolyásoltsága alatt. Na már most, hogyha én megiszok egy pohár.
Egyébként szerintem én kettő-kötő,
ilyen három pohárborig vagyok hivatalos, amíg még úgy értelmesen tudok,
vagy úgy, hogy utána is csak értelmesen gondolkozni,
de hogy addig objektív a rálátásom mindenre.
Utána már azért úgy érzem magamon, hogy...
- Már más is befolyásol. Aha. Igen. És akkor,
ha nem nyeled le, akkor kiköpöd, ugye? És vannak...
- Igen, azért vannak ezek a kis küblik.
Azt nagyon szeretem ezt a szót. Kis aranyos, hogy küblik.
- És furi egy kicsit, hogy fogod magad és kiköpöd,
ami a szárdogan. - Nem furi. Nem furi, teljesen normális.
- Normális. - Drágoborokat is kiköpnek.
- Így van. És teljesen nem fognak hülyének.
- Nincs egy ilyen klasszik hozzáállás, hogyha már jó bor,
akkor aztán nem köpöd ki? Hát az olyan, mintha...
- Hát ha tudom, hogy utána még kóstolok húsz másikat,
akkor nincs. Ha azt tudom, hogy ez az utolsó,
amit ma kóstolok, akkor lehet, hogy megiszok bőle egy pohárral.
- Jó, oké. Jó. Tehát miután megkortyoljuk,
vagy kortyolunk a borból, körbejáratjuk a szánkban,
levegőztetjük, ahogy mondtad, kicsit kinyitjuk a szánkat,
amikor bevesszük a kortyat, utána mit kell még éreznünk?
Mi van még ezek utána?
- Hát utána kezdjünk el gondolkozni, nem?
Hogy milyen ízeket éreztünk.
- Milyen aromákkal találkozunk.
- Igen. És egyébként szerszerű, hogy ezeket jegyzeteljük,
hogy később tudjunk rá emlékezni. Mert úgy később,
hogy mit tudom én, másfél évvel később, hogyha valaki szembe jön,
hogy úr, kóstoltam XY-nak a nem tudom hányas évjáratet,
akkor ó, ezt én is kóstoltam. És nem csak, hogy kóstoltam,
de itt van visszatudom nézni, hogy ezeket éreztem rajta,
ilyen volt, felidézem az emléket, ha már látom a kis jegyzeteimet,
ez szerszerű. Sok elég csináltam én is.
- Fontos. - Aztán lustra lettem.
De amúgy nagyon gondolkozok, hogy most újra elkezdtem.
- Ez mindenképpen szerintem is érdemes. Kényelmesek vagyunk,
pedig fontos. Amit a porkostolás során teszünk végül is,
azok az érzékszerveinek az aktiválása. - Így van.
- A négy alapvető érzékszerveink a látás, tehát megnézzük,
ahogy mondtad, az ízlelés, amikor kortyolunk, a szaglás,
különböző illataromákat próbálunk felfedezni, és a végén a tapintás,
ami a szájban, többnyire a szájban és az orrüregben is azért való történik.
Van egy néhány gondolat, ami összefoglalja ezt a kóstolást.
Amikor a látásról beszélünk, akkor tehát megnézzük a színeket.
- Igen. - Megnézzük, ahogy említetted a szín mélységét,
és ezek az al kategóriák a szín különböző variációi.
Amikor ízlelünk, akkor megnézzük a savakat.
Megpróbáljuk kiérezni a savakat, az édességét a bornak, ahogy említetted.
A szaglás, ami egyébként az ízlelés előtt van, tehát mondhatta volna korábban is,
ott a gyümölcsösségről beszéltünk. Beszéltünk a hordó,
vagy a hordómentes használt, vagy az oxidatív VS reduktív.
És a tapintás, ami a szájban történik ott. Mi történik ott?
A csersavat, amit megpróbáljuk kiérezni, megpróbáljuk az alkoholt,
a testességét a bornak, ami részben az alkohol és a cukor és a csersav.
És azt is meg tudjuk állapítani a tapintással. Hú, milyen nagy dolog,
hogy szénsavas vagy szénsavmentes, vagyis csendes, vagy habzolbor.
Úgyhogy körülbelül ezek a kategóriák vannak.
- És még bocsánat, hogy hozzátennék valami érdekeset.
Még kóstolon voltam, és ott hallottam, hogy mi az,
amivel a szánknak, a szájüregünknek a pH-ját ki tudjuk nullázni.
Tehát, hogy megkóstolunk egy bort, mondjuk megkóstolunk egy savasbort,
és utána jön a következő, viszont a szánkban
még ugye ez a savas érzet van. Ez pedig az olajos kenyér.
Az olívaolaj, meg a kenyér. Mert ugye ennek nincs olyan íze,
tehát, hogy nem egy fűszeres valami, ami befolyásol minket,
és ezzel lehet a szájüregünk pH-ját egy kicsit kiegyenlíteni a következő tételre.
- Akkor ezért van, hogy borkostolókon ilyen olívás kenyeret szolgálnak fel,
ilyen kis falatkákban. Semlegesítjük valamennyire az ízeket,
és mehet a következő tétel. Tehát holnap te akkor olívás kenyeret is
fogsz enni 30-40 tétel közé. - Isten engem úgy segíten.
- Vagy marha pörköltet nokedlivel.
- Lesz utána egyébként egy vacsora. - Nati, menjünk ebbe a témába,
még inkább, még mélyebbre. Vagy ezt most zárjuk le?
- És szerintem ezt most zárjuk le, és beszéljük meg,
hogy mivel folytatjuk legközelebb. - Beszéljünk a borstírusokról.
- Következő adásban a borstírusokról lesz szó, a borvidékekről,
a szőlőfajtákról talán picit belemeltünk az éghajlatba,
hogy mik befolyásolják a bort, és miért befolyásolják a bort,
illetve... - Én azt szeretném.
- Illetve az érettségről is beszélhetnénk egy kicsit.
- És beszéljünk elsősorban a magyar borokról.
Ne menjünk túl messzire. Van bőven. - Van. Abszolút van.
- Van szórás. - Tehát akkor érettség, éghajlat,
szőlőfajták, borstírusok. Találkozunk legközelebb.
- Sziasztok! - Sziasztok!
