Szeretettel üdvözlök mindenkit! Dr. Roza Orsolya vagyok, és az Egészséglabor mai műsorában Szabó Adrienna a vendégem, aki a Semmelweis Egyetemnek a sebészeti és transzplantációs osztályán, klinikáján dietetikus, másik szakterülete a sporttáplálkozás, és már egyszer beszélgettünk januárban a könyvével kapcsolatban a Magyar Superfoodról volt szó, viszont annyi mindenre nem jutott idő, hogy beszéljünk, ami a táplálkozással, életmóddal kapcsolatos, hogy szerettem volna, hogyha még egyszer eljön, és nagyon örülök, hogy igent mondott, köszönöm szépen, hogy eljöttél! Én is örülök, hogy itt lehetek. A mai podcastnál én főleg a gyulladásos megbetegedések miatt a gyulladáscsökkentő étrendről, életmódról szeretnék főleg beszélni, ugyanis szerintem nagyon kevesen tudják, hogy a krónikus gyulladásos megbetegedések a halálesetek több mint feléért felelősek, és ide tartozik a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri megbetegedések, az Alzheimer-kór, asztma és még autoimmun megbetegedések, ezeknek mindnek a hátterében krónikus gyulladás van. Igen, ugye ezeket hívjuk sokszor civilizációs betegségnek, ki hogy ismeri őket jobban. Abszolút, mert hogyha én is ott ülök a gyógyszertárban, akik bejönnek, igazából ezekkel a betegségekkel keresnek meg, és erre való gyógyszereket visznek, viszont nagyon kevés szó esik a táplálkozásról, hiszen hányszor megesett az, hogy mondták, hogy de hát nem használ a gyógyszer. Mert igen, nehéz ellensúlyozni gyógyszerrel néha egy életmódot, amit a nap 24 órájában csinálunk. És éppen ezért, szerintem már egyre jobban bejön a médiába is, hogy gyulladáscsökkentő étrend, hogy mi is az, többféle ilyen lehet, főleg a mediterránt szokták mondani, és ugye ennek több alapköve van, és ezt szeretném picit végigvenni. Az egyik első pedig a rostok. Ugyebár a rostoknak leírták, hogy ezeket a gyulladásos anyagokat a bevitelük csökkenti, akkor az elhízással, cukorbetegséggel fordítottan arányosak, tehát minél több rostot viszünk be, annál kisebb a kockázata, sőt múltkor olvastam egy vizsgálatot, ahol 6 hónapig adták újszülötteknek prebiotikumokat, rostokat, és sokkal kevesebb volt a fertőzéses megbetegedés. És erről szoktunk olvasni, hogy rostok így, úgy, amúgy, de igazából mik is ezek, mik a rostok? A rostok ugye ezek összetett szénhidrátok, tehát ha úgy nézzük, amikor azt mondja valaki, hogy nem szabad cukrot enni, mert hogy a gyulladásos folyamatokért a cukrok felelnek, akkor ott mindig tisztázni kell, hogy mire is gondol az illető, amikor azt mondja, hogy szénhidrátmentesen eszik, ugyanis ugye a nagyon hosszú láncú, nagyon sok szénhidrát molekulából álló összetett vegyület lesz majd a rost, aminek ugye több csoportja is van, lehet vízben oldódó, vízben nem oldódó, ugye nagyon sokszor ezt élelmi rost néven is emlegetjük, és onnan is lehet tudni, hogy a rost az nagyon fontos összetétel szempontjából egyes élelmiszernél, hogy amikor megnézünk egy csomagolt kenyeret mondjuk, amin rajta van a tápanyagtartalma, akkor az energia, fehérje, szénhidrát és zsírtartalom mellett külön feltüntetik a rosttartalmat is. Ezek a rostok, valaki fél tőlük, mert ugye puffad, lesz tőle esetleg a hasa, és akkor jaj, nem akarom, hogy látszódjon, akkor nem eszek rostos ételeket, meg valaki azt hiszi, hogy egyenesen hízlal a rost, merthogy utána nagy lesz tőle a hasa, ilyennel is találkoztam már. De ugye ezek nagyon jó dolgok, és hát nyilván itt szóba jön az egyik kedvenc témád is, a bélflóra. Hát igen, ugye bár, mert a rostoknak az egyik olyan mechanizmusát már leírták, hogy a baktériumaink fermentálják őket, és rövid szénláncú zsírsavak keletkeznek belőlük, amik utána az immunrendszer szabályozó sejtjeire hatva igazából modulálják az immunrendszerünket, és így vezetnek gyulladáscsökkentéshez. De ez csak egy része, amit már tudunk, és múltkor például olvastam egy olyat, ahol annak volt autoimmun betegségben jó hatása, hogy nem fermentálódott rostot, tehát valószínűleg nem a baktériumoknak a termékei voltak azok, amik ezt lecsökkentették, a gyulladást. Úgyhogy ez biztos egy izgalmas téma, és szerintem még akár még gyógyszer is lehet belőlük, ki tudja, hogy mit hoz a jövő. Hát igazából amikor azt mondja valaki, hogy sok rostot eszem, mert hogy eszek rost kapszulát, meg megeszek minden nap egy kanál útifűmaghéjat, annyira sajnálom, hogy az emberek ilyen apró készítményekkel próbálják kipipálni, hogy megvan a rostbevitelem, és ilyen… Tehát mondod, hogy jó lehetne belőle gyógyszer, és nagyon jó lenne, ha terápiás jelleggel is be lehetne éleszteni, de olyan jó lenne, ha tudnánk, hogy mennyi mindenben van rost, és mennyire nem kell egy gyógyszer vagy egy kivonat vagy egy kapszulába vagy egy tablettába zárt rost, hanem be tudjuk vinni az étkezésünkkel teljes mértékben azt a mennyiséget, ami tudja az immunrendszert ilyen mértékben befolyásolni. És akkor jön is a kérdés, hogy miben van rost? Vagy miben van sok rost? Miben mennyi rost van? Hát… Akkor elmondom így a fő rostforrásokat, a gabonafélék, nyilván ebből is a teljes értékű, mert hogyha mondjuk egy finom lisztre gondolunk, annak nagyon alacsony lesz a rosttartalma, mert a korpa részét azt eltávolítják, az kerül bele mondjuk a búza korpába, de a teljes kiőrlésű lisztbe, abba benne marad. Tehát a gabonafélék: olajos magvak, hüvelyesek, zöldségek, gyümölcsök, ezekben mind van rost. Ugye a rostnak mondtam, hogy van vízben oldódó, meg nem oldódó, nem tudom, hogy ebbe a részébe belemenjek-e, vagy ezt részletezzem-e. Hát olyan szempontból izgalmas, hogy a vízben oldódóakat tudják a baktériumaink fermentálni, tehát azt is jó, hogyha beviszünk. Igen, csoportosíthatjuk. Én azért gondolkozom most ezen, hogy így, és egy tanácsadáson is felmerül, hogy most 60 percbe, 90 percbe mennyire fér bele, mert valaki akkor fogja igazán beépíteni az étrendjébe, ha tudja, hogy miről van szó, valakinek meg egyszerűen csak elég az, hogy elmondom, hogy egyen rostosan. De ugye vízben oldódóakat azért érdemes hangsúlyozni, mert ahogy te is mondtad, hogy gyulladásos bélbetegségek, krónikus problémák, ezek milyen sokszor jelen vannak, és mikor valakinek van egy emésztőszervrendszeri gyulladása, akkor ott a vízben nem oldódó rostokat, tehát amit az előbb is mondtam, búzakorpa, annyira nem javasoljuk, de mondjuk az olyan vízben oldódó rostot, mint például a pektin, ami például az almában is van, vagy a birsalmában, vagy például vízben oldódó rost a zabnak például a béta-glükán tartalma, azt például kifejezetten... Így van. Azokat például kifejezetten javasoljuk nekik is, de rost, ami táplálja a bélflórát, tehát mondjuk a bélflórának jó tápanyag lehet, az megtalálható, tehát kár lenne most megjegyezni egy zöldséget vagy gyümölcsöt, mert az összes zöldség, gyümölcs tartalmaz valamilyen szinten olyan anyagot, ami fogja a bélflórát táplálni. És ugye az ajánlásokban általában az szokott lenni, hogy egy olyan 25-35 gramm rostot kéne bevinnünk, állítólag most úgy körülbelül 15 grammot, 10-15 vízbe egy átlagember, és hogyha visszamegyünk pár tízezer évet... akkor ott olyan 55 grammot ettek az őseink. De mit is jelent ez? Mert amikor először olvastam, én is elkezdtem számolgatni, hogy akkor most tök jó, hogy tudom, hogy 35 gramm, de mi az a 35 gramm? Mondjuk, hogyha így tárgyiasítjuk, mit rakok a tányéromra, amiben van 35 gramm? Nagyon sokan, amikor a rostot említjük, arra gondolnak, hogy zöldség-gyümölcs. Egy ilyen példa kedvéért, hogy mondjuk egy tököt mondjak, tökközeli alapanyag, vagy mondjuk most szezonja van a spenótnak, leveles zöldségeknek, ezekben ilyen nagyon kevés rost van, tehát ilyen 100 grammot, vagy hogyha azt nézzük, hogyha azt mindenki számára triviális, hogy a töknek körülbelül 95%-a víz, tehát ezeknek szerencsére magas a víztartalma, kevés bennük viszonylag a rost. Attól persze nagyon értékesek, és rengeteg fitovegyület meg hatóanyag van benne, ami miatt kell, de ha azt akarom mondani, hogy hatékonyan akarok rostot bevinni, akkor például egy teljes kiőrlésű kenyérbe akár ilyen 10-12 gramm is lehet 100 grammonként. És ezt azért szeretem kihangsúlyozni, hogy teljes kiőrlésű kenyér, mert azt hiszik, hogy jaj, csúnya szénhidrát, de egyrészt benne lesz sok rost, tehát hatékony rostbevitel lesz, másrészt ugye a teljes kiőrlésűben ott van a teljes gabonaszem, ezért benne lesz minden telítetlen zsírsav, E-vitamin, antioxidánsok, vitaminok, ásványi anyagok, és akkor hogyha ezt még jobban a gyakorlatra akarom átfordítani, ha mondjuk elképzeljük, hogy egy tenyérnyi szelet kenyeret eszünk meg ebből a teljes kiőrlésű kenyérből, akkor az körülbelül, hogyha egy jó tömör kenyér, akkor az olyan 70-80 gramm is lehet. Tehát hogyha megeszek 80 gramm kenyeret reggelire, és mondjuk nem volt időm főzni, és egy jó szendvicset eszek, meg ebédre mellé még egy adag salátát, akkor azzal már majdnem beviszem a napi ajánlott rostbevitelemet. És mi van azzal, mert én mondjuk cöliákiás vagyok, tehát nem fogok teljes kiőrlésű kenyeret enni. Én nagyon szeretek ezerféle zöldséget enni, például ott van mondjuk egy brokkoliban, mennyi van abban? A brokkoliban… Nem fogom tudni fejből, mert nem is akarom tudni ezeket, mert nem számít, hogy most ebbe három gramm rost van száz grammonként, vagy négy, vagy esetleg öt. Az biztos, hogy ha a brokkolit nem főzöd pépesre, és utána nem csinálsz még belőle krémlevest, akkor magasabb lesz a rosttartalma. Illetve ezt szól úgymond a nyers vegánok ellen, de pozitívan megfogalmazom, ez szól a főtt ételek mellett, hogy miért fontos főtt ételt enni, miért hangsúlyozták azt, hogy kislányom, kisfiam a kollégiumban ne csak a gyors kaja, hanem egyél főtt ételt, azért jó, mert ha megfőzünk valamit, abból nagyobb mennyiséget eszünk. Tehát hogyha mondjuk nyersen akarnánk megenni – a brokkoli nem jó példa –, de mondjuk nyersen akarnék megenni spenótot a szendvicsbe, abból nem fogok megenni száz grammot. Ezzel szemben, ha csinálok egy spenótfőzeléket vagy egy parajos tésztát, akkor abba simán belerakok 200 gramm spenótot, mert ugye összeesik, meg a brokkoliból is simán megpárolok magamnak akár 200-300 grammot is, és az már lehet egy jelentős rostbevitel. Tehát hogyha mondjuk – most jól mondom – akkor négy gramm rost van benne száz grammonként, akkor ha én megeszek egy akár brokkolifőzeléket vagy párolt brokkolit, és 2-300 grammot is megeszek, én simán megeszek annyit, akkor az nagyon hatékony. És hogyha mondjuk cöliákiáról van szó, akkor ott szerencsére a gluténmentes gabonafélék, például a hajdina, köles, amaránt, quinoa, ezeknek is nagyon jó magas rosttartalma van, tehát nem igaz, hogy attól, hogy nem eszel teljes kiőrlésű gabonát, ne lehetne tök jó rost. A köles meg a quinoa azért az szokott lenni. Illetve hát a hüvelyesek, ugye azok is nagyon magas rosttartalmúak, tehát azok bőven tíz fölött van a rosttartalmuk, azoknak is száz grammonként. Tehát egy jó lencsefőzelékkel például. Igen, vagy egy salátán belencsét is keversz, hogy legyen benne növényi fehérjeforrás, az tökéletes. Ráadásul, hogyha még nálam maradhat a szó, vacsorára ugye sokan nem mernek szénhidrátot enni, és tényleg ne legyen tele a vacsora szénhidrátokkal, mert az milyen jó tápanyagforrás lesz az agynak, és akkor jönnek a rémálmok. De ugye a hüvelyesekben sok triptofán is van, ami segít kicsit a pihentető alvásban, ugye az oxitocin termelődése miatt, úgyhogy hüvelyes. És akkor a rostok mellett ugye a másik egy alapköve a gyulladáscsökkentő étrendnek a glikémiás terhelés. Azt is megfigyelték, hogy minél alacsonyabb a glikémiás terhelés, ott is ezek a gyulladásos anyagok kevésbé képződnek. Mert ugyebár ezt mindjárt meg fogom kérdezni, hogy pontosan mi az, de ugye a magas vércukorszint elfügg össze, és hogyha magasabb a vércukor, az egy oxidatív stresszt fog okozni, és ezt egyszer hallottam egy annyira jó példát, hogy képzeld ugyebár a cukor ragadós, és hogyha nagyon leegyszerűsítjük, akkor képzeljük el, hogy ha az belénk megy, akkor ott ragadóssá teszi a kis fehérjéinket és a lipidjeinket, és azok picit máshogy fognak kinézni, és aktiválják az immunrendszerünket. Tehát ezért nem jó, hogyha van egy tartósan magas vércukrunk. De mi is az a glikémiás terhelés? Mert én a glikémiás indexet ismertem jobban, úgyhogy most kezdtem el ismerkedni magával a terheléssel. Én is a mindennapi gyakorlatban a glikémiás indexet használom. Ugye ez azt mutatja meg, a glikémiás index, hogy milyen gyorsan szívódik fel az étel szénhidráttartalma. A glikémiás terhelés az azt is figyelembe veszi, hogy az adott ételnek milyen mennyiségű a szénhidráttartalma. Mondok egy példát. Azzal jön hozzám minden cukorbeteg, hogy én már tájékozódtam, mindent elolvastam, tudom, hogy mit nem ehetek, például nem ehetek banánt, dinnyét és szőlőt. És akkor mindig mondom, hogy na jó, de azért a dinnye nincsen ám megtiltva, tehát hogyha egy nagyon kevéssé jól edukált betegről van szó, én is lehet, hogy leegyszerűsítem, hogy ne egyen dinnyét, mert nem fogja megérteni, hogy 100 grammot ehet belőle egyszerre. De ha nézzük, hogy a dinnye bár gyorsan felszívódik, tehát magas a glikémiás indexe, mert sok víz van benne, meg a gyümölcscukor gyakorlatilag vízben oldott gyümölcscukorról lesz szó, de ha megnézzük, hogy 100 gramm dinnyében 7 gramm szénhidrát van, és ha meg tudom tanítani a betegnek, hogy abból igenis egyszerre, bár bevallom, röhejesen néz ki 100 gramm dinnye egy kistálba, de ha mondjuk azt mondjuk, hogy 200 gramm dinnyét egyen meg, az még mindig csak 14 gramm szénhidrát lesz. És hogyha cukoranyagcsere-zavara van, kizárólag akkor kell erre rápörögni, mert hogyha egy egészséges embernek van egy, mondjuk egy gyulladásos bélbetegsége, de a cukoranyagcseréje jó, akkor ott nála úgysem fog az a dinnye, ha megeszik belőle 300 grammot is, az inzulin fogja neki szabályozni, hogy ne legyen olyan magas vércukorszintje. Tehát vannak olyan betegek, akiket nem terhelek még ezzel, mert az plusz egy stresszfaktor lesz nekik, a 21. századi stresszterhelés mellett. De egyébként egy jól edukált cukorbetegnek meg lehet tanítani, hogy mikor lehet egy alacsonyabb glikémiás terheléssel járó ételt beépíteni. Így például a dinnye nincsen megtiltva, mert nincsen benne sok szénhidrát száz grammonként. És hogyha valaki nem akar számolni, nincsen cukoranyagcsere problémája, akkor ha szeretne egy picit alacsony glikémiás terhelésű étrendet kialakítani, mi az, amire főleg figyeljen? Van valami olyan? Ha nem kell rá figyelnie, mert nincsen cukoranyagcsere-zavara, akkor én azt, nekem az a tapasztalatom, és lehet, hogy most túlságosan emberi, és nem eléggé tudományos szempontból fogom ezt megközelíteni, de annyi információval találkoznak a betegek, olyan, csak egyszerűen gyógyszeráradatot kapnak, meg étrend-kiegészítőt magyarázat nélkül, hogy néha azt kell megtanítanom, hogy merjenek szabadabban enni. Mert benne van egy betegcsoportban, akkor ott már megtanították nekik, hogy a cukor az káros, és a cukor az méreg, és táplálja a daganatsejteket, és hogy nem ehet semennyit, és elmondom, hogy hogyan kell felépíteni egy egészséges táplálkozást hétfőtől vasárnapig, és mikor elmegy a nagymamához, és ott van egy linzer, akkor nem mondom azt, hogy ne egye meg azt a linzerkarikát, mert annyi cukortól semmi baja nem lesz, ha nem cukorbeteg. Bár hozzáteszem, még egy cukorbetegnél is néha be lehet kalkulálni, de ezért van az egyénre szabott tanácsadás. Csak gondolom azzal is, arra is kell figyelni, hogy ha azt mondjuk, igen, az egyénre szabottság itt jön be. Mert valakinek, hogyha azt mondjuk, hogy néha belefér, akkor lehet, hogy a néha minden nap lesz. És lehet, hogy valakinél azt fogom mondani, hogy nem néha, nem fér bele, mert ha három tanácsadáson keresztül magyarázom neki… Elmondom neki, hogy hogyan fér bele, akkor se fogja megérteni, hogy hogyan. Ezt fel kell mérni, és azt mondani, hogy nem, sajnos nem fér bele. Igen, amúgy sajnos szerintem a mai betegkezelésben az egyik probléma az, hogy az egyénre szabottságra nincsen idő. Hogy mindenkit csak ilyen silókba rakunk be, hogy ő cukorbeteg, ő ezt kapja, ő... Pedig annyi változatosság van betegségről betegségre, hiába ugyanaz a címke, teljesen más lesz mögötte a gyökérok, teljesen más lehet a hozzáállás, ami kéne, vagy más szerekkel. Igen, és az az érdekes, hogy én adhatnék, például én nem adok sablonszerűen étrendet sosem, mert hiába az elmélet ugyanaz lenne mindenki számára, tehát mindenkinek leírhatnám, hogy mit jelent a glikémiás terhelés, de azért nem adok 50 oldalas tudásanyagot a betegnek készen, mert ő azt otthon már nem fogja tudni értelmezni, hogy az ő betegségére hogyan kell applikálni azt az elméletet, mert lehet, hogy megijed, hogy Ú, ez mit is jelent, erre lehet, hogy nekem fontos odafigyelnem, hiszen hát a diétetikus adta. És nem egy olyan beteggel találkoztam, aki például ez szerintem SIBO-s betegségről volt szó, de már nem vagyok benne biztos, egy olyan tanácsadó anyagot kapott, amibe leírták A-tól Z-ig, hogy mit jelent a fehérje, a szénhidrát, a zsír, és egyoldalnyi volt, ami ténylegesen a betegség kezeléséről szólt, és megkérdeztem, hogy hasznos volt ez az anyag? És nem, pedig sok értékes infó volt benne, tehát hogy nincsen sablonkezelés. Igen, van, akit jobban érdekel mélyebben, sejtszinten valaki meg tényleg csak... A harmadik alapkő, omega-3, omega-6 zsírsavak. Nekem ez az egyik nagy kedvencem. Én is nagyon szeretem. Mert szerintem nem annyira van rajta a hangsúly, nagyon sokat hallunk a vitaminokról, és hogy szedjük a multivitamint, de arról, hogy mennyire nagy szerepe van, főleg a gyulladásos betegségekben, például az omega-3-nak, arról sokkal kevesebb szó esik, mert hogy az omega-3, omega-6 arány, azt nemrég posztoltam Facebookon is, ez réges-régen olyan 1:1 volt, és ez azért fontos, mert Mert ugyanazokat az enzimeket használják, az omega-6 és az omega-3 zsírsavak, csak az omega-3-ból gyulladáscsökkentő anyagok keletkeznek, az omega-6-ból gyulladásosak. Ami teljesen rendben van, mert szüksége van a szervezetünknek a gyulladásra, de hogyha ez eltolódik ez az arány, ami a mai étkezésben akár eléri a húsz-huszonöt az omega-6 és ahhoz képest egy az omega-3, akkor viszont el fog tolódni ez a gyulladásos anyagoknak az irányába. És ezért akár egy hallolaj kapszula, akár az omega-3 bevitelének a fokozása, az omega-6 meg pedig a csökkentése ugye nagyon jó lehet. De szerintem sokszor nem is tudjuk, az omega-3 meg a hal, úgy nagyjából megvan, de azért másban is van. Tehát miben van még omega-3, vagy miben van omega-6, amit esetleg érdemes csökkenteni, vagy hogy érdemes kicserélni esetleg egy jobban omega-3-asra egy omega-6-os, mondjuk olajat? Azért nevettem fel, mert ahogy mondtad, hogy azt tudjuk, hogy omega-3 az hal, de hogy én néha azt érzem, hogy azt hiszik az emberek, hogy én olívaolajat használok, és akkor azzal már ki van pipálva minden. Az omega-3. Annak is nagyon sok jó hatása van, de nem azért, mert omega-3. Igen, és hogy zsírsav összetételben ugye az gyakorlatilag szinte megegyezik a napraforgóolajunkkal, és azt hiszik az emberek, hogy hatásban nem, de amikor a főzéshez való olívaolajat használja ugyanúgy, mint a napraforgóolajat, akkor ott gyakorlatilag mondhatjuk, hogy semmit nem tett. A legmagasabb omega-3 zsírsav tartalmú olajunk az a lenmagolaj. Viszont ott a lenmagolajnál azt szeretném elmondani, hogy a lenmagból nem hasznosul egyáltalán az omega-3, de még a lenmag töredékből sem, mert olyan... 10%-ban hasznosul. Mármint hogy miután, úgy érted a hasznosulást, hogy amikor bekerül és abból hogy alakul át, vagy a felszívódása? A felszívódása. Mivel olyan magas a rosttartalma, igen, a rosttartalma... Annyira ilyen antinutritív anyagnak számít a rosttartalma, hogy abból nem hasznosul rendesen. Tehát hogyha azt akarjuk, hogy… Ha ledaráljuk, az egy fokkal jobb. Olaj. Olaj. Az lesz hatékony. A ledarált nem. Még mindig nem. Illetve csak zárójelben annyit mondok, hogy ha viszont nem az omega-3-at nézzük, magának a darált lenmagnak viszont nagyon sok egyéb jó hatása van. Ezért mondom, hogy nincs olyan, hogy valamit nagyon együnk, valamit egyáltalán nem. Mindennek megvan az oka, hogy miért lehet, miért kell, miben jó, tehát mindent kell enni, mert mindennek van valami jó szerepe. De hogyha omega-3-at nézünk, akkor a lenmagolaj. Ugye az fontos, hogy abból nem lesz EPA vagy DHA, tehát hogy… Tíz százalékba. Öt-tíz százalékba. Hát igen. És ugye ez az átalakulás hatékonyabb a vegánoknál. Aki vegyesen táplálkozik, annál még kevésbé hatékony, de oké, egyezünk meg az öt százalékban. De hogy ez egy nagyon jó forrás, és egyébként meg igen, még a dióolaj is, vagy a dió maga, az is lehet jó omega-3. Hát egyébként meg a halak. És itt a halakra hogyha átszabhatok… Gondoltam, hogy át fogsz a fenntarthatóság miatt. Hát igen, de ugye ugyanazért a fenntarthatóság, mert teljesen jó omega-3 zsírsav tartalma van mondjuk egy pisztrángnak is, ami a lazacfélék családjába tartozik, tehát nem meglepő, hogy a pisztrángnak is van jó omega-3 tartalma, illetve például a busa. De még a többi édesvízi halunkban is lehet viszonylag, ami miatt ezek nagyon jók, az egyik a fenntarthatóság, a másik meg, hogy egy nagyüzemi, egy globális piacot ellátó haltenyésztő telepen annyi káros hatás is éri azokat a halakat, hogy lehet, hogy több lesz kicsit az omega-3 alazacban, mint mondjuk a hazai busában, de valószínűleg a káros anyag is több lesz benne. Tehát én emiatt, azért elsősorban én még mindig dietetikus vagyok, és az emberek egészségvédelmében vagyok jártasabb, ugyanis azt tanultam négy éven keresztül. Fenntarthatóságban még kicsit autodidakta vagyok, meg azért még nem az az elsődleges, hanem az emberek egészségvédelme. De az is diktáltatja velem azt, hogy fogyasszunk hazai halakat. Igen, és aki meg nem szereti a halat, mint például én, pedig nagyon igyekszem, esküszöm, na ebben majd segítek. Hogy légy szíves, mert tényleg, én már nincs olyan hal vagy semmilyen tengerben élő dolog, amit nem tudok megenni. Amikor Tajvanon kutattam, akkor volt, hogy egyfolytában olyan éttermekbe mentünk, ami tenger gyümölcsei étterem volt, és féltem megmondani a professzornak, hogy én utálom, mert ő meg szerette volna mutatni, hogy az ő országában mik vannak, úgyhogy mindig mosolyogtam és lenyomtam olyan dolgokat, amik visszanéztek rám többen is. Na, az egy traumatikus élmény volt, de mindent megettem mosolyogva, de semmit nem élveztem, és földtörnyersen át tényleg mindent kipróbáltam. Igen, amikor így előhozakodtam egyszerű szakmai közegben, hogy hát a busa miért nem asztalra jön, akkor így az volt a válasz, hogy hát de hát az kieszi, meg azt nem olyan könnyű elkészíteni, mint a lazacot. Jó, nyilván ha a lazacot sem szereted, akkor neked ahhoz sem jó hasonlítani, de egyébként az átlagfogyasztó ugye hiányolja a tonhalat meg a lazacot, hogyha azt el kellene hagyni fenntarthatóság miatt, de fűszerezni. Olyan jól lehet a halakat, mivel olyan nagyon-nagyon markáns íze persze megvan a hal illata, de hogy annyiféle fűszer jól áll hozzá, például egy kakukkfű, egy, mit használtam most hétvégén, nem, rozmaring. Hú, de jó. Nagyon jól örülök, hogy amúgy most behoztad a fűszereket, mert arra is ki akartam térni, hogy maguknak, én a magyar konyhát nagyon szeretem, de nagyon hiányolom benne a fűszereket, és a fűszereknek baromi sok jó hatása van. Tehát, hogy például a rozmaring vagy a kurkuma, a kettő ilyen sztár a fűszerek között, így kutatás szempontjából. De hogy például az egyik kedvencem, hogy amikor a húsokat grillezzük, akkor heterociklusos aminok képződnek benne, ami rákkeltő. Viszont hogyha rozmaringgal csináljuk, akkor ezt megakadályozza valamilyen szinten, tehát lecsökkenti ezt a tartalmat. De emellett például, ugyebár a zöldségeket, ha viszünk be, sok benne az antioxidáns, de mi magunk is csinálunk antioxidánsokat, és a rozmaringban lévő anyagok pont ezt a folyamatot indítják be bennünk. Tehát fantasztikus dolgok a fűszerek, csak én amikor körbenézek így a Egyik ismerősöm például, amikor fűszerez, szerintem egy negyed teáskanálnyit rak bele, és akkor megnyugodsz, hogy az már uzsonnás is. Múltkor csináltam, nem tudom, valami egytálételt, és tudom, hogy hat teáskanálnyit raktam bele, mert kettő bazsalikom, kettő oregánó, kettő kakukkfű, meg még lehet, hogy raktam bele egy kis ízsópot, mert nagyon szeretem, és annyira jó ízt ad. A néha jellegtelen, például az ilyen, ez brokkoliris volt, és annak alapvetően elég jellegtelen íze lenne, és isteni finom lett így. Tehát hogy én ezt nagyon hiányolom, hogy bátran használjuk a fűszereket. Mert sokszor, amikor az van, hogy például nálunk is műtét után van a beteg, és akkor tudja, hogy már utána nézett az interneten, tudja, hogy rost- és fűszerszegény étkezés javasolt. És mondom, milyen fűszereket olvasott? Hát hogy ugye a fűszerek. Mondom, de hát a zöld fűszereket nyugodtan eheti, annak nem lesz például valami olyan emésztőrendszeri panasza. Mondom, ne használjon nagyon csípőset most a műtét után persze, de a zöld fűszereket, mondom, bátran, a kaportól kezdve a petrezselymen át a bazsalikom, oregánó, vagy például a főzőkori, és akkor megkérdezzük, hogy milyen fűszert tettél bele. Mondom, mindenfélét, amit találtam, megszagolgattam, és ami jól passzol hozzá. Szóval a hal, és bocs, hogy visszakanyarodok egy pillanatra a fűszerekről, a fokhagymát szereted? Na hát a halhoz nagyon jól áll a fokhagyma. És akkor csak a végén, mikor már kész van, és egyébként a húsa is, például… De ez nem csak… Egyszer ettem, megkóstoltam a kígyólevest is, és tudom, hogy csak gyömbér íze volt. Na tessék. Lehet, hogy gyömbér csak a halra is, és akkor… Vagy például én akkor csináltam hozzá egy olyan salátát, amiben voltak zöldségek is, meg spárgát is beleraktam nyersen, meg ugye most eperszezon van, akkor hogy pikáns legyen, és ne valami, nem tudom, ilyen ízesített öntetet tegyek rá, tettem bele epret is, meg hozzá amarántot főztem, na az meg tiszta olyan volt, mintha kaviár lett volna mellette. És így oké, hogy a halnak is van egy adott íze, de annyi minden íz van még mellette, és én nem akarom ráderőltetni, mert szerencsére a piacon vannak jó halolaj készítmények, és van olyan, aki ennél mondjuk a koleszterinszint csökkentő előtt még az orvossal egyeztetve elhagyhatjuk, vagy még késleltethetjük a gyógyszert, és akkor van olyan halolaj, ami magas hatóanyagtartalmú. Igen, mert mondjuk sokszor az a probléma szerintem, hogy túl alacsonyak, tehát hogy vannak néha nagyon alacsony tartalmúak, tehát a klinikai vizsgálatok ilyen 1-2 gramnál kezdődnek, sőt autoimmun betegségekben 2,5-3 gramm az, ahol láttak hatást. Most nem akarok márkát mondani, de van olyan, amiben benne van ez az egy gramm bőven. Igen, igen, én is ismerek párat, úgyhogy… Sőt, jónak mondom. De hála a jó Istennek találtam olyat, amit citromot raknak, úgyhogy azt se érzem, mert ugye a halolaj kapszulának van egy ilyen nagyon kellemetlen… Nincs. Énnekem mindig van, én mindig érzem a halat, amikor beveszem. Kivéve ennél, itt citromos, valahogy nagyon, nem tudom, citromillatot vagy ilyet raktak bele. Na hát ez a halolaj téma is, meg bármelyik étrend-kiegészítőbe belemehetnénk, ez egy olyan téma, hogy ha már hal szaga van magának a készítménynek, akkor ott már lehet tudni, hogy az már nem jó, mert akkor pont az az antioxidáns hatás, amit kiváltana, hogyha a levegővel érintkezik, érzem a szagát, akkor ott az már hatóanyagtartalmát… Én van, hogy a csirkén is… Én is hal ízt érzek. Tehát nekem a hal íz érzése az nagyon kifinomult, úgyhogy lehet, hogy bennem van a hiba. Főzzünk egyszer együtt. Mondjuk az jó lenne. Igen, és akkor ugye ez ott van meg a három. Tehát láttam amúgy vannak, mert ugye vannak vegánok, itt csak ezért térek ki, hogy léteznek algakészítmények, amikben van omega-3, csak azok ugye jóval drágábbak. És akkor itt van az omega-6, ami mondjuk egy napraforgóolaj. Ha jól tudom, a REPCE, de azt mintha múltkor mondtad volna, az is omega-3 inkább. Van benne egy kevés. Ja, akkor nem mentesen. De van, és a zsírsavösszetétel szempontjából egy kicsit jobb benne az omega-3 aránya az olívában. Tehát hogyha főzni akarunk, akkor én azt szoktam javasolni, hogy ahhoz legyen a repce, és akkor ha olívaolajat akarunk, amiben ugye a benne oldott anyagok lesznek kardioprotektív hatásúak, akkor salátára tegyünk néha egy hidegen sajtolt extraszűz olívaolajat. Igen, és amúgy olyan tényleg olyan jó vizsgálatok vannak erre, és múltkor olvastam egyet, hogy odaadták a halolajat, ami ugye omega-3, mellette meg csökkentették az egyik omega-6-nak a bevitelét, ami az arachidonsav, tehát így egyszerre két irányból támadták meg ezt az arányt, és ott például rheumatoid arthritises betegeknek az ízületi fájdalma csökkent. Tehát hogy szerintem nem is gondoljuk néha, hogy jaj, halolaj, sokszor legyintenek rá. Szerintem amúgy része kéne, hogy legyen vitaminoknak is mellette, nem tudom, így összecsomagolva, vagy valahogy, mert úgy lenne valahogy teljes. Vagy rendbe kell tenni az étkezését. Igen, mondjuk azt nagyon nehéz elérni. Szerintem azt mondják, hogy ami a mai társadalomban el lehet érni, és ideális lenne, az a négy az egyhez. Tehát hogyha azt már valaki eléri, az már teljesen jó. Igen. Meglepődnek, amikor, hát pont egy mai tanácsadásból tudok idézni, hogy nem értették, hogy miért javaslok olajos magot, meg miért mondom, hogy legyen tökmagolaj, aztán ha az elfogyott, akkor lenmagolaj a hűtőben mindig, mert hogy az zsíros, és hogy az hízlal. De mondom, várjon, most én azt, hogy elmondom a mennyiséget, hogy mennyit fogyasszon, és emellett meg lecsökkentjük a többi olajnak, meg hozzáadott zsiradéknak a mennyiségét, meg a zsíros tejtermékeket is átnézzük, hogy abból vajon mennyit fogyaszt. Igen, meg amúgy tök jó tud lenni, nem kell sok magvat megenni, egyébként az éhséget csillapítsa. Tehát ez mindig jó, hogyha ott van szerintem a táskában. Ez így van. Nekem még az olajok kapcsán, ami miatt nagyon szeretem ezt a témát, mert neked is úgy kezdted, hogy ez az egyik kedvenc témád, hogy nagyon sokan úgy vannak vele, hogy ilyen szélsőségeket fogalmaznak meg, ami teljesen érthető, mert egy komplex témát sokkal könnyebb feldolgozni úgy, hogyha ilyen három csapás vonalra lebontom, de hogy kérdezik, hogy melyik a jó, a vaj, vagy a zsír, vagy a mangalica zsír, vagy az olívaolaj. És mindegyik jó valamire. Tehát például egy kacsa zsírban is vannak, tehát ez a most a telített-telítetlen zsírsavakra próbálok kicsit játszani, hogy a kókuszolaj nagyon divatos volt, most már tudjuk, hogy az az egyetlen, ami kizárólag telített zsírokat tartalmaz. De egyszeresen telítetlen, ugye? Mert a többszörösen telített van, vagyis hogy az a mi ez, monounsaturated, igen, MUFA. Igen, igen, igen. És az az érdekes, jött is, láttam különbséget, hogy mondjuk egy disznózsír, amiben nem ilyenek vannak, mint a kókuszzsírban, hogy volt olyan vizsgálat, ahol az mondjuk károsabb volt egy bélláteresztő képességre, mint egy kókuszolaj. Igen, tehát hogy a kókuszolajnak vannak olyan speciális területei, amikor be lehet illeszteni. De amikor mondjuk szív- és érrendszer kapcsán beszélünk erről, és jönnek a kacsazsírral, akkor tudom mondani, hogy na abban vannak telítetlen zsírok is. Tehát hogy be lehet illeszteni persze a disznózsírt is kis mennyiségbe, ha mellette vannak növényi olajok is, meg többszörösen telítetlen zsírsavak, és nyilván nem azt fogyasztja rendszeresen. Tehát hogy mindegyik zsír beilleszthető valamilyen mértékben, és nyilván akkor nem fogjuk tudni egy normál hétköznapi táplálkozással reprodukálni azt az arányt, amit mondjuk egy ilyen vizsgálatban csinálnak, de hát ugye azok a vizsgálat az életben pedig azért a szervezet tud adaptálódni ahhoz. Tehát ugye ennek a tökéletes aránynak nem egy nap alatt kell megvalósulnia, hanem úgy nagy átlagban. Tehát hogy egy hét alatt ezt lehet úgy variálni, hogy azért a szervezetben, ahogy te is mondtad, hogy van átalakulás, azért ez kiküszöböli. Nem, nem mondom hibának, hanem a nem irodalmi adatokat. Ez így szép. Ugye akkor egy másik fontos része egy bődös csökkentő táplálkozásnak az antioxidánsok bevitele, amit sokan zöldségekben, gyümölcsökben nagyon sok vizsgálat van, ahol leírták, hogy x adag zöldséget, ha esznek, akkor mennyivel kevesebb különböző betegség kialakulása, tehát ezt tudjuk. Viszont szerintem én azt látom, hogy azzal van a baj, hogy nem merünk valahogy sok zöldséget enni, tehát vagy nem tudom, hogy nem tudjuk, hogy inkorporáljuk az étrendjükbe a sok zöldséget, mert szerintem annyi jó út van, ahogy valahogy bele lehet rakni. Például nekem most az egyik kedvencem a káposztás rántotta. Tehát hogy káposztát, földarabolok a rántott… Igen. Nagyon jó, mert mindig keresek utat arra, hogy hogy tudnék még több zöldséget bevinni, mert tudom, hogy ilyen öt adagot tök jó, hogyha megeszek a szervezetemre, rettentő boldog akkor. És isteni finom amúgy, mert hagyma, káposzta, meg mit szoktam, meg paradicsom, ezt így összepárolom, és akkor utána ütöm rá meg egy rakott fűszer, és utána ütöm rá a tojást, és annyira jó. Tehát hogy vagy mondjuk egy smoothie-ba bele lehet rakni egy fél cukkinit, bele szoktam, vagy egy nyers brokkolit. Vagy a simán, vagy akár a karfiolt is, vagy a sima tököt, vagy a bármilyen salátafélét. Igen. Neked vannak ilyen, hogy lehet valahogy beilleszteni zöldséget, amikor nem is gondolnánk olyan helyre? Vagy milyen trükk lehetnek erre? Hát nagyon trükk, valószínűleg, hogyha anyuka lennék, akkor lehet, hogy sokkal több ilyen lenne a tarsolyomban. Nálam, ami így alapvető szokott lenni, hogy bármilyen ételről van szó, ha sós ételt főzök, akkor ugye sokan használnak vegetát, vagy ízvarázs, vagy ilyen borzalmakat, és ugye abba nagyon sokszor van hagyma, sárgarépa, fehérrépa, zeller, fokhagyma. Na, én ezeket úgy, ahogy van belerakom. Tehát hogyha most megint a brokkolit mondom, most keresek egy másikat: sima húsleves, egy tárkonyos csirkeraguleves. Valamilyen húsos ragu, bolonyai. Mindig úgy kezdődik, hogy olajon megfuttatom a hagymát, sárgarépát, fehérrépát, zellert összedarabolva. Aztán mikor már megpirult, akkor utána ráteszem a fokhagymát, és utána jön akár hús, akár a domináns zöldség. Ez mindenbe kerül. Igen, igen. Nekem is megvan, én figyelek erre, ezt nem tudom, ez úgy valahogy belém rögzült, hogy úgy számolom, hogy megvan a napi öt egység zöldség-gyümölcs. És akkor figyelek arra, hogy a reggelimnél is legyen zöldség, és akkor ha éppen nincsen friss olyan, amiből salátát csinálnék hozzá, vagy összedarabolnám magamnak a karalábét, hogy azt fogom elrágcsálni a szendvicsemhez, akkor valahogy én is rakom a rántottába, tehát hogy a cukkinit rántottam, a gombát rántottam, ezeket nagyon szeretem. Csak így a káposztáról, beugrott a lila káposzta, és elképzeltem egy lila… Az borzasztóan néz ki, egyszer úgy is csináltam, mert amúgy fehér káposztával szoktam, de múltkor a lilakáposztát vettem, és borzalmasan. Tehát hogy ha nem néz oda az ember isteni finom, de azt fölszolgálni, azt csak a szeretteinknek szabad. Sőt, most pont a héten csináltam, rendeltem lila répát, mert most találtam, és ugye ezek a pigmentek, ezeknek nagyon sok jótékony hatása van, tehát minél színesebb, annál jobb. És életemben nem dolgoztam még lila répával, úgyhogy bátran beledaraboltam a levesbe, és olyan lett volna, mintha vérben ázott lila, minden lila lett, lila zöldségek, meg tényleg, nem volt étvágygerjesztő, de isteni finom volt. És a leveseket azt azért is szoktam rendszeresen javasolni, mert egyrészt egy szuper folyadékforrás, másrészt a levesnél nincsen szabály, hogy mit lehet belerakni, mit nem, és például egy minestrone-nak hívom, de hát igazából valószínűleg a gyolasz fogná a fejét, hogy Isten, hogy lehet erre ezt mondani, de belerakok mindent, attól lesz számomra minestrone, hogy van benne egy kevés káposzta is, bejest, tehát akár csicseriborsó, akár fehérbab, és teszek bele paradicsompürét, vagy magába a paradicsomot, és akkor ettől piros lesz, és ebben mindenféle zöldség van, és ez van, hogy egy tízliteres fazék csurdultig van. Szinte megáll benne a kanál. De az tök jó, mert hogyha nagyon szeretnék én is melegszendvicset enni, és előfordul, hogy megeszem tök simán a kolbászos melegszendvicset, mondjuk ez azért ritkán fordul elő, de nyugodt szívvel megeszem, mert utána tudom, hogy eszek egy nagy tányér talevesből is, amivel beviszem a rostforrást. Ha nem akarnám egyébként, akkor nem enném meg. Tehát hogyha van egy héten egy olyan nap, hogy igenis nem eszek zöldséget vacsorára, majd eszek másnap, akkor bepótolom. De amúgy szoktam így számolgatni, hogy oké, reggelire megettem a szendvicshez a répát meg a karalábét, akkor uzsonnára vagy 10 óraira akkor eszek valamilyen gyümölcsöt, akkor az ebédbe, a főzelékbe, ma éppen kelkáposzta-főzeléket ettem, akkor abba megint volt zöldség, és ott van a táskámban az alma, azt majd megeszem uzsonnára, és vacsorára… Nem tudom, mert én régen nem ettem zöldséget, nem szerettem a zöldségeket. És olyan érdekes volt, hogy ahogy minél jobban beépítettem, annál jobban kívántam, tehát most már egyszerűen furcsa ránézni csak egy szendvicsre, vagy csak egy valamire, és nincs mellette zöldség, és ez nekem annyira tetszik, aztán mondta egy ismerősöm, hogy azt is mondják, hogy a baktériumok kívánják azt, amit eszünk igazából. Tehát hogy ha egy picit átalakítjuk a bélflóránkat, úgyhogy most akkor reagálnék ismert Liptai Tamásra, hogyha egy 34 éven keresztül junk foodot evett, meg sört ivott, akkor azt hogy lehet megváltoztatni? Hát például így, hogy én az elején picit rákényszerítettem magam, hogy na, ezt most így meg kell enni. Viszont azóta meg tényleg keresem, hogy még hogy tudnék bevinni zöldséget. Tehát ez egy olyan érdekes átalakulás. Igen. Egyébként a dietetikának, amit csodálatos benne, és amit nagyon szeretek, az úgymond a nehézség is benne néha, hogy egy annyira teammunkát igényel, és itt most nem arra gondolok, hogy be kell vonni viselkedésterapeutát meg pszichológust, nyilván valakinek krónikus betegsége van, akkor ott nagyon sokszor az is bejön, meg a gyógytornász, tehát hogy egy személyi edzőt, aki rávesz arra, hogy jó példát mutasson, hogy lehet egészségesnek lenni, és hogy az milyen jó dolog. És kicsit itt bejön az is, hogy amikor valaki életmódot szeretne váltani, akkor valahogy fel kell mérni azt, hogy milyen az élethelyzete, mennyire van körülötte támogató közeg. Tehát anyukámat tudom mondani konkrét példának, ha elé rakjuk rendesen az ételt, és a nagytál salátához le kell ülnie vacsorára, ami, annyira jó salátákat csinálunk, annyira szeretem a vacsoráinkat, akkor megeszi. És utána néhány nap múlva, amikor nem figyel oda magára, akkor ő beszámol róla, hogy hiányzik. De amíg nem tettük elé, ő elvolt a lekváros buktán. Amúgy itt szerencsére nem fogja meghallgatni, úgyhogy mondhatom róla nyugodtan. De hogy néha az is benne van, hogy az ember el se tudja képzelni, hogy az lehet egészséges, lehet finom és élvezetes. És addig, amíg nincs egy ilyen intenzív tapasztalata, hogy ez nagyon jólesett, ez nagyon finom volt, jól laktam, nem érzem magam tőle nyúzsinak, nem lettem éhes utána, addig erről nehéz teoretikusan beszélni. Van olyan a kórházban, amikor elmondom a betegnek műtét után, az fekszik az ágyban, hogy erre kéne figyelni, arra ezt főzzön, azt főzzön, le van írva minden a papírra, és azt mondja: Egy kérdésem van, mondja a beteg, hazajön, ezt megfőzi nekem mindet? Nem, adja át a számlát a feleségének, majd neki segítek, hogyha jönnek edzésre. Amúgy egyszer hallottam egy olyan jó mondást, az az volt, hogy a kultúra vagy a szokások, azok nem tanítottak, azokat elkapjuk. Mert tényleg igazából a körülöttünk lévő közeg az, aki megtanít minket enni is, és ezért jó, hogyha valaki mondjuk vált életmódot, akkor megpróbálja egy picit a környezetét is úgymond ravenni, hogy megmutassa nekik. Mert az őt is segíti, meg igazából úgy fogja tudni tartani. Én most nekem a hatalmas nagy élmény, pont ez lett volna a következő pont, hogy a különböző ételérzékenységek vagy allergiák, amikről nem tudunk, azok is ezt a gyulladásos folyamatot fokozzák, úgyhogy fontos rájönni, hogyha esetleg van ilyen. Mert ezeknek az előfordulása amúgy egyre gyakoribb a mai társadalmunkban. Na és erre én imádom az eliminációs diétát. Én szerintem erről egyszer beszélgettünk veled, de hogy én mindenkinek egyszer fölírnám, hogy próbálja ki. Mert most pont a barátom csinálja, három hétig kiveszünk rengeteg mindent, ami okosabb problémát, és hogy utána ezt vissza kell vezetni egyenként, és megnézni, hogy van-e valami tünet. És annyira jó, hogy ma is hívott, hát hogy ez milyen fantasztikus, hogy mióta elkezdte két hete, neki előtte nagyon sokszor fájt a feje, meg migrénes fejfájás, meg minden volt, és mondta, hogy két hete nem fáj a feje. És hogy ezt ő nem is tudja, hogy ez valami csodálatos érzés, meg hogy milyen könnyű. És hála a jó Istennek, ma mondta, hogy ő ezt szeretné nem ezt a nagyon szigorút, de szeretne egészségesebben élni, mert hogy ez egy csak jó érzés. És én is végigcsináltam már amúgy, és érdekes volt megélni, hogy mondjuk a tejtermékektől nagyon nehezen éreztem magam, meglepetésemre a kávét, amikor visszavezettem, az nem volt jó érzés, pedig azt hittem, mert nagyon… Azt én el sem tudom képzelni, és meg is iszom. De tényleg, imádom a kávét, de most már tudom, hogy nincs rám jó hatással. Tehát amikor elhagytam, sokkal energikusabb voltam. Zöld teát ittam, aminek csillió jó hatása van. A kávénak is vannak jó hatásai, csak ott azért nem minden emberre hat ugyanúgy, főleg azért, mert nagyon nagy különbség van, hogy hogy bontjuk le a koffeint. És amikor visszavezettem, tök nyomott voltam tőle, de azért megiszom a napi egyet, mert nagyon szeretem, tehát valamiről nem mondok le. Tehát ez is egy érdekes teszt szerintem. Nem tudom, hogy neked voltak olyan betegek, akikkel végigcsináltad, és mik voltak a fő dolgok, amik esetleg kijöttek? Hát nálam az eliminációs diéta nem élvez ilyen osztatlan sikert. Olyan szempontból, hogy hozzám úgy jönnek, vagy úgy küldenek kollégák sokszor beteget, hogy ezzel nem tudom mit kezdjek, Adri, elküldhetem hozzád? És akkor mikor megkapok egy olyat, akinek kijött a laktulóz, vagy pozitív a laktulóz kilégzéses vizsgálata, hisztamin intoleranciája is van, mert a DAO enzime alacsony, és akkor még ilyen érzékenysége van, meg olyan. akkor egy ilyen esetben az eliminációs diéta annyira szigorú, és annyira egy ilyen pszichológia alkalomnak érzem néha, hogy elmondjam neki, hogy de higgy el, hogy az csak átmeneti. Itt vagyok, ha valami kérdés írjon egy e-mailt, megmondom, hogy A-t vagy B-t vegye meg. Tehát, hogy ott az annyira szigorú, és akkor próbálom mondani nekik, hogy azt reméljük, hogy most tartjuk ezt a szigorú diétát kettő-három hét után elmúlnak a panaszok, akkor az azt jelenti, hogy ott volt valami, ami tényleg panaszos, és utána elkezdjük visszavezetni, mint a kisbabáknak a hozzátáplálásnál mindig bemutatunk valami újat a szervezetnek kis mennyiségben. És mivel ezek annyira szigorúnak éli meg a beteg, én tudom, hogy nem az, mert még mindig kedvesebb diétát javaslok neki, mint mondjuk amit letöltött interneten, mert így elküldik, és mondom: És akkor mitől kellene jól lakni? Na és akkor egy ilyen diétával végre jobban van, és elkezd enni, az egy olyan felszabadulás, és persze jön az öröm, meg a visszajelzés, hogy legalább ez jobb. Még mindig puffadok, de 40 évesen olyan a teljesítőképességem, mint huszonpár évesen. Hát, tehát ezeket csodálatos hallani. Ettől függetlenül az az élmény, amit a tanácsadáson átélek, hogy elmondom, hogy ezt eheti, ezt nem, ezt ekkora mennyiségben, azt így egyem meg, ezt majd később, majd ezt vezetjük be elsőként, hogy én rutinszerűen, mivel ugye nem csak fejfájása van, hanem szegény öt éve puffad, és már az orvos pszichiáterhez küldte, mert nem akarta elhinni, hogy esetleg egy dietetikus segíthetne neki, úgyhogy én rutinszinten nem javasolnám. De én értem, amiről beszélsz, és tényleg egy nagyon jó dolog, hozzám valahogy nagyon összetett olyan betegek kerülnek, hogy én miattuk, akinek nincsen olyan szignifikáns baja, azt egyen. Mondjuk nekem az tetszik, hogy az az anyag, ami nekem van, ott persze le van írva, hogy mit nem ehetsz, de van például táblázat benne, ha ezt kívánod, akkor egyed ezt. Mert ugye megmutatja, hogy mi az, ami hasonló. Sőt van egy lista, tök király, mert be tudja akár az ember laminálni, és előveszi a piacon, hogy mit vegyél. Hát nem az van fölsorolva azon a listán, hogy mit ne egyél, hanem föl van minden sorolva, amit egyél. Persze én is adok olyan listát, hogy mit ehet, de amikor meglátja, hogy nem ehetek és ehetek, az azért akkor is sok, és akkor sajnos még jön a felnőtt emberektől, és akkor elmondja nekem a beteg: De ezt nem szeretem, hogy akkor mit csináljon? Hát... Nem tudom, tehát hogy az már, és még sajnos sokszor ilyen is társul hozzá, hogy az életritmusához nem passzol, hogy úgy egyen, vagy fáradt, vagy nem tudom. Tehát hogy ezért mondom, hogy ezek ilyen halmozottak, és tudom, hogy mennyi mindent tehet, és mivel én ezt tudom, ezért próbálom azt nézni meg, hogy mennyi lehetőség van benne, és ne a korlátokat, és végigvesszük a reggeli, ebéd, vacsorát, hogy konkrét példákkal menjen el. Valami forrás, amiből mondjuk, ha nem a nagyon beteg embereket vesszük, hanem aki tényleg szeretne jól étkezni, és jó ötleteket találni, nem tudom, neked van valami kedvenc könyved, vagy internetes forrásod, vagy neked minden a fejedbe születik meg? Hát most mondanám, hogy az én könyvem, de nem veszem elő a saját könyvemet se, de olyan jó otthon rongyosra van olvasva. Voltam ahogy vendégségben, vagy a WC-ben volt az újságok között a könyv rongyosra olvasva. Én nagyon intuitíven csinálom ezt az egészet, mert hála Istennek én nagyon egészségesnek érzem magam, úgyhogy én mindig, amit találok, mindig megrendelek egy zöldségcsomagot hetente, de olyan ládányi zöldséget, gyümölcsöt, hogy a futár nem tudja felhozni, már én megyek le érte, hogy felvigyem, és akkor azt fel kell dolgozni a következő egy hétben, és akkor azt csinálok belőle, amihez éppen kedvem van. És megjön az ötlet. Tehát hogyha az ember elkezdi, az elején olyan, hogy jaj, mit is, de aztán tényleg, hogyha úgy egy idő után bátrabb lesz. Tehát most már én is bátran hozzárakok, hogy azt se tudom, tényleg a kajáimnak a felének nincs neve. És így meglátom, és elkezdem összerakni, és valami tök jó lesz. És én azért is szeretem, hogyha megrendelek előre egy nagy adagot, mert ha már otthon, akkor ételt nem dobok soha, és ha nem lenne otthon, akkor én nagyon boldogan megenném a zöldségmentes bolognait. Tehát hogy én amúgy imádnám, tudnám, tehát rendszeresen nem csinálnám, de úgy, hogy ott van, úgy van mihez nyúlnom, hogyha főzni akarok. Illetve azért is szeretem, hogyha ezt így megrendelem, mert akkor tudom, hogy nem lesz az, hogy a piac már bezárt, rendelni már nem tudok a hét ezen napján, és akkor vegyem meg a boltban a hollandiából hozott pak choyt, mikor tudom, hogy pak choy szezon van, vehetnék a piacon, és tudom, hogy ami messziről jön, annak nem is lesz olyan vitamintartalma, na, akkor azt meg pláne nem fogom megvenni, mert csak azért, hogy szép színes legyen a tányérom, közben a tápanyagtartalma nem olyan, akkor... Úgyhogy nekem ez nagyon bevált, ez a zöldségrendelés, de ez is mindenkinek más, tehát hogy én el tudom mondani, hogy nekem mi a jó, meg milyen lehetőségek vannak, meg te szereted összekombinálni, de simán van olyan, aki azt mondja, hogy nem, én krumplis tésztát akarok enni. Azt is meg lehet tanítani, zöldséget enni. Meg aki azt mondja, hogy igenis túrós csuszát akarok enni, az is. Nekem a magyaros ételekhez nagyon sokszor a savanyúság passzol. Amikor mondtad, a krumplis tésztát, cékla. Nekem a cékla... Nagyon sokszor rajzolok a tanácsadáson így saját magamnak is jó, meg néha a betegek, akkor végre felnevetnek a sok infó után, hogy lerajzolom, hogy a tányér tele van krumplis tésztával, és akkor ott kóvályog egy kis uborka a tányér szélén, mondom, nem ez, hanem akkor vegyen jó nagy adagot belőle. Meg igenis vegyen almapaprikát is, meg savanyú káposztával töltött paprikát, meg a gyöngyhagymát, meg az ilyeneket. Tehát hogy a magyaros ételekhez én a legutóbb hát túrós csuszát ettem szalonnával, jó, nyilván nem raktam rá sokat, meg lehagytam róla a tejfölt, de ott volt a piacos, teljes zsírtartalmú túró, és akkor szépen a tányér felén a tészta volt, a másik fele az meg teli volt savanyú káposztával. Igen. És akkor így lehet egészségesen, hagyományos ételekkel is. Igen, csak bátran kell mellé rakni, mert én azt látom az éttermekben is, amikor kihozzák, nagy adag, és egy kis pici, de nem, jól lehet lakni ezekkel teljesen, csak kell belőle mennyiséget enni. Amúgy a cukkinit azt például úgy fedeztem fel a smoothie-ba, hogy, mert mindig brokkolit raktam bele, mert ugye az nyersen sokkal jobban megmaradnak benne az anyagok, hogy pont kimaradt egy, és tudtam, hogy már nem tudok vele mit csinálni, és úgy raktam bele. És amúgy én nagyon szeretem a smoothiet is, általában heti egyszer eszek, mert az se jó, hogy rágni is kell, meg... Ja, mert hogy ezt nem szabad rohanva, az általában tényleg akkor kell, amikor tudom, hogy nem lesz időm csinálni kaját. De sokan, hogyha azt mondjuk, hogy smoothie, mire gondolnak? Banánturmix, eperturmix. Hogy néz ki egy jó smoothie? Miket kell belerakni? Mert nem csak gyümölcsöt kell belerakni. Az úgy néz ki, hogy ugye amikor a könyvemet is írtam, akkor is úgy voltam vele, hogy a smoothie az tipikusan most egy nagyon divatos, nagyon egészséges ételnek van számon tartva, és bele lehet illeszteni, ugye amikor csak gyümölcs, akkor az egy elég nagy szénhidrátlöket, nem feltétlen ideális, de hogyha víz alapú lesz a smoothie-nk, és zöldség alapú… Vagy, itt csak hozzáteszem, alapnak imádom a zöld teát, mert nagyon sok jó hatása van, és aki nem szereti a zöld teát, nem érzi meg benne, de mégis bevisz egy jó nagy bögrével. Igen, azt is abszolút lehet. Vagy növényi italt például, ha valaki túl sokat csinált, nem tudom, bár azt mondjuk nagyon irigylem, aki mandulaitalból, vagy mandulaitalból otthon véletlenül sokat csinál. Tehát hogy azokkal is lehet. Nyilván nem mondom, hogy rizsital legyen az alapja, meg zabital, mert akkor még mindig az lesz, hogy egy jó nagy szénhidrátlöket. De aki egészséges, meg sportol, meg ilyenek, az nyugodtan ihatja. Szóval, vagy a kérdésre válaszoljak: mindig vízzel hígítom, és nem tejjel, meg ilyenekkel, és mindig van valami zöldség alapja, tehát a jégsaláta például tök íztelen, azt is bele lehet rakni, uborkát, cukkinit, ezeket héjastól. Igen, úgy raktam. Brokkoli, karfiol, szárzeller. Azt nem szeretem. Például, akkor tessék, neked, aki ajánlgattad a zöld teát, ha valaki nem szereti, ha szárzellert belerakod, és amellé teszel még valamit, aminek domináns íze van, akkor az elveszi az ízét. De ha nem szereted, akkor nem kell erőltetni. És akkor kis részben valamilyen gyümölcs, ami nekem ilyen tuti, és nagyon szeretem, az a homoktövis velő. A legtöbb ilyen bioboltban, csomagolásmentes boltban kapható, ráadásul hazai homoktövisvelő, nagyon jó, intenzív íze van, elképesztő mennyiségű higítást bírt, tehát szerintem durvábban lehet hígítani, mint egy szörpöt. Például azt is rakni bele, és akkor valamilyen gyümölcsöt, ami neked éppen most éppen érett. És ezekbe is lehet fűszert rakni. Ja igen, én mindig rakok bele jó nagy adag kurkumát, mert annak sincs intenzív íze, meg fahéjat, ez a kettő ilyen állandó. Ezeket is lehet, és fú, valamit még nagyon akartam mondani ezzel... Nem magolajat szoktam belerakni. Na, ezt akartam mondani, hogy legyen benne zsír, hogy tényleg legyen tápláló része, meg ha fehérjét vagy valamit akarok, még rakok bele mondjuk diókrémet vagy mandulakrémet. Igen, ezeket is lehet, és megint elfelejtettem, megvan: csírákat például. Tehát, hogy például amikor valami zöldet akarunk belerakni, nekem ilyen a lucernacsíra, az a nagy kedvencem, például azt is lehet. Vagy ha valaki szeretne egy kis dabot beleturmixolni, azt is lehet, vagy zabkorpát. Jó, nyilván akkor már darabos lesz, nem lesz olyan teljesen... Azt is meg lehet inni. Néha olyan dolgok vannak... Például, hogyha valaki szeretne koffeinmenteset, és akkor mondjuk kihagyná a teobromint, és akkor mondjuk ne kakaót tegyen ebbe a gyümölcsös smoothie-ba, hanem mondjuk karobport. Én azt ökre szeretem promotálni, mert ugye közelebbről jön, mint a kakaó, és annak is vannak nagyon értékes növényi hatóanyagai, és kicsit édeskésebb ízű is, mint a kakaó, úgyhogy például ezzel is fel lehet dobni. Én is kakaót szoktam, de karobot még nem próbáltam. És amit még ugye szokott merülni zöldségeknél, az a bio, hogy valami jó-e, hogy bio vagy nem. Direkt utánanéztem, hogy milyen különböző vizsgálatok vannak, és azt láttam, hogy azért nincsenek nagy vizsgálatok, nincsenek egyértelmű összefüggések, de azért leírták, hogy mondjuk terméketlenség kisebb volt az előfordulása, vagy bizonyos rákok, de ezek még nincs ok-okozati közte, de azért van egy kevés adat arról, hogy esetleg jó lehet, mert kevesebb peszticidet viszünk be, kevesebb nehézfémot és a többi. Hogy neked mi a véleményed a bióról? Hát ugye mivel a környezettudatosság felé is húz a szívem, itt fontos, hogy a bio, hogy ha messziről érkezik, akkor az nem biztos, hogy sokkal jobb lesz, és nagyon sokszor, hát már kicsit javul a helyzet, de azért egy időben, hogyha bio volt a nagyáruházak polcán, akkor az messziről jött. És nagyon sokszor mondjuk bio banán volt, meg bio kivi, meg bio mangó. Úgyhogy az nem feltétlen lesz jobb választás. Ha be van csomagolva az egész műanyagba, és ahogy mondtad, hogy például termékenységgel is kapcsolatba hozták, hogy a bio egy kicsit kedvezőbb volt ebből a szempontból, azért ott a mikroműanyagok kapcsán is lehet ilyen adatot találni bőven, hogy az sem ideális. Szóval ha bio, akkor én elsősorban hazai kistermelői árukat szoktam javasolni, és például a lila répánál is bekapcsolt ez nálam, hogy ugye minél több színanyagot viszünk be, azok a színanyagok, növényi hatóanyagok egymás hatását erősítik, annak nagyon magas az antioxidáns tulajdonsága, és minél színesebb valami, annál több lesz benne az ilyen fitovegyület. És kistermelőnél sokkal nagyobb eséllyel fogunk mindenféle színű zöldséget, gyümölcsöt találni, mint mondjuk egy nagy termelőnél, aki monokultúrásan termeszt fehér vagy sárga tévépaprikát. Nekem egyszer az édesapám mondott egy olyan jót, azt mondta, hogy ha megyek piacra, mindig nézzem meg, hogy aki árulja, milyen a körme melletti bőr. Mert hogy ha mondjuk kereskedőhöz megyek, neki szép lesz a keze. De aki kistermelő, és ő maga dolgozza meg a földet, annak a körme melletti bőrbe az a kosz, azt nem lehet kimosni. Azt neki tényleg látszódni fog az a kosz, ami nem azért koszos, mert nem mosott kezet, hanem a munkától. És mondta, hogy attól kell megvenni. És ez nekem annyira tetszett, és tényleg megfigyeltem, mert van egy kedvenc nénim, és neki is ilyen a keze. És ő olyan aranyos, mert mindig hoz tizenöt darab paradicsomot, meg hat répát, tehát nagyon keveseket. Látszik, hogy a kertjéből. Van veszélye a biónak. Ez egy nagyon-nagyon összetett téma. A bio minősítésért, mint a legtöbb ilyen hangzatos, meg vásárlócsalogató plecsniért sokat kell fizetni. Tehát amikor mondjuk egy olyan kistermelőről beszélek, aki mondjuk százféle terményt is kínál, mert hogy nem teheti az ő kis gazdaságát föl egy terményre, mert hogy ha azt elkapja valamilyen kártevő, ráadásul azok általában a kártevőnek jobban kitettek is, akkor ő bukta az egész évet. Tehát nála nagyon sokféle van, és mind az összes terményt ellátni biominősítéssel, az olyan papírmunka és olyan költség, tehát lehet az is nagyon jó, ami nem bio. Illetve most ennél nem a néni ellen akarok szólni, de nem tudom, hogy a néni tudja-e, hogy az utolsó azért biztos, hogy valamilyen vegyszert használt, tehát a bio is használ vegyszert. És nem tudom, hogy tudja-e a néni, hogy pontosan hány nap kell a szüretelés előtt a permetezésnek, hogy azok a hatóanyagok lebomoljanak, mert attól lehet az bio, lehet jó valami, hogy vegyszerezték, mert egy idő után lebomlik, tehát beveszek egy algopirint, az se lesz egész életemben hatással rám, ez így van a növényvédő szereknél is. Meg ha jól tudom, a növényvédő szereket is biónál is lehet valamennyit használni, csak nem olyan közel az aratás, szüreteléshez. Igen, illetve sokkal kisebb mennyiséget is használnak. És nagyon jól tudnak játszani ezek a termelők azzal, hogy nagyon triviális példa, hogy minden második sorba hagymát tenni, és akkor... És akkor bizonyos kártevőket a hagymának az illóanyagai elűznek, tehát hogy ők ilyennel is mahinálnak, illetve mondom, ha sokféle termény van egy adott földön, illetve a kistermelők jobban is figyelnek arra, hogy a talaj vitamintartalmát jobban visszapótolják, akkor egy ilyen növény ellenálló képessége sokkal erősebb. Ergo azt már eleve kevesebb vegyszerrel kell karbantartani. Úgyhogy amikor azt mondom, hogy bio, akkor én ezt azért is szeretem, mert ezek a gazdák, ezek figyelnek arra, hogy a terményük ne tegye tönkre a talajt, ne legyen teljesen kizsigerelve, és erre vannak vizsgálatok, hogy régen, amikor a talaj minősége jobb volt, akkor mennyivel magasabb volt a terménynek a vitamin-, ásványianyag-, antioxidáns tartalma, mint a mainak. És ma is, ha összehasonlítunk egy importáltat, vagy egy nagy termelőit, vagy egy kis hagyományos gazdálkodást, akkor ott nagyon jól kijönnek ezek a különbségek. Nem száz százalék, de nagyon jelentősen, szignifikánsan magasabb tápanyagtartalma lesz egy kistermelőinek. Tehát ha drágább, lehet, hogy több pénzt fizetünk ki, de sokkal hatékonyabban tehetünk az egészségünkért, és akkor kihagyhatjuk a magyar kiskerteket, és kihagyhatjuk az étrend-kiegészítőket, hogyha meg tudjuk valósítani ilyen formán a táplálkozásunkat. Igen, és akkor nem egy gyógyszer lesz a válasz a betegségre. És akkor így csak a végére még annyit, ugye szó volt arról, hogy mit együnk, de mi van akkor, hogyha nem eszünk, tehát hogy a böjtölésről csak ennyit, hogy sokat halljuk, hogy napjöttször egyél, de ugye vannak olyan vizsgálatok, ahol diabéteszes, tehát cukorbetegeknél csinálták meg azt, hogy heti egy napot nem ettek, hanem ez a… Hogy van ez magyarul, amikor imitálják a böjtölést, tehát hogy 400 kalóriát vittek be, és ez csak egy hónapban öt napról beszélünk, vagy négyről, és már meglátszódott a különbség az inzulinban, a vércukorban, meg ezekben. Tehát te ajánlanád szakember mellett mondjuk akár egy cukorbetegnek a böjtölésnek valamilyen formáját? Cukorbetegnek nem. Azért nem, mert nincsen benne tapasztalatom, és nem olvastam ezt, nem specializálódtam rá, úgyhogy cukorbetegnek nem tudnám. Egy inzulinrezisztensnek, vagy aki egészségesebb szeretne lenni, vagy szeretne mondjuk testtömegcsökkentés érdekében valamit mahinálni, és mondjuk szimpatikus volt számára az intermittent fasting, neki abszolút javasolnám. És tudom, hogy van szerepe, és amikor azt mondjuk, hogy egyél egy nap ötször, véletlen se azt mondjuk, hogy folyamatosan rágcsálj megállás nélkül, nem egészséges a gasztrointesztinális rendszernek egyáltalán. Tehát jó, én is van, amikor olyan nap, hogy otthon vagyok, semmit nem csinálok, van olyan, hogy én is csinálok egy ilyen böjtölős szakaszt, én egy hónapban egyszer szoktam ezt beilleszteni. Jó szerepe van, tehát nem kell megijedni és pánikolni, ha éhesek vagyunk, ugye a mai világban már minden sarkon elérhető az élelmiszer, tehát túlzásba esünk. Viszont ha éhesek vagyunk, akkor meg enni kell, és meg kell nézni, hogy jól vannak-e összerakva az étkezéseink. Tehát hogy alapvetően állandóan éhesnek lenni nem jó, de amiről te kérdezel, az intermittent fasting, van szerepe. Igen, én kipróbáltam azt is, hogy 14 órát nem ettem, és tök érdekes volt, hogy két hét után már csökkent az éhségérzetem, tehát tényleg hozzászokik a szervezet. Egyszer kipróbáltam a két napig, hogy nem ettem, azt csak próbálnak, szeretem kipróbálni a dolgokat, és amúgy az első nap közepéig nagyon rossz volt, és utána a második nap közepéig teljesen rendben voltam. Aztán utána meg tudtam volna enni két marhát, de hogy igen, tehát hogy azért, hogyha ezt az ember normális keretek között csinálja, akár életünk végéig meg lehetne csinálni, a 12 órás az még egyszerű is, hogyha belegondolunk, hogy 12 órát nem eszünk, hogy tényleg figyeljünk arra, ez nem csak egy ilyen humbug, hogy ja, igen, nem szabad hat után enni, azért nem, mert a szervezetünknek ezzel egy óriási szívességet teszünk, mert mi is, hogyha dolgozunk nyolc órát, ne várjuk el a szervezetünktől, hogy legalábbis a bérrendszerünk, hogy egész nap dolgozzon. Jó, azért a hat után evés az nem rossz dolog, tehát hogy aki éjfélkor fekszik le, meg tizenegykor, az ehet hat után nyugodtan, tehát ilyen szabály nincsen. Az tény, hogy ne együnk állandóan, meg lefekvés előtt közvetlenül ne együnk. De hogy az fontos, hogy nem az intermittent fasting lesz a kulcs, hanem a sok apróság együtt. Hát nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál, és biztos lesz még alkalom, amikor szeretettel várlak vissza.
