Király Linda || Király Tamás

Király LindaSziasztok, Király Linda vagyok, és egy nagyon különleges alkalommal jöttünk most össze. Igazából ez életem első podcastje, és hogyan kezdjük igazából először, mint úgy? A saját apukámmal. Úgyhogy stílusosan meghívtam kedves Király Tamást, aki eszméletlen sztorikat fog mesélni nekünk nagyon-nagyon mély hangon.

Király TamásÉn is üdvözlök mindenkit, és akkor most megpróbálok mélyebb...

Király LindaÉs még a beszélgető partneremet is bemutatjuk, Attila.

Attila SowunmiIgen, sziasztok, Attila vagyok. Alig várom, hogy feltehessem a kérdéseimet.

Király LindaNa, nem akarsz nekikezdeni?

Attila SowunmiHát kezdje már neki.

Király LindaAkkor kezdjük azzal, hogy hogy indult el a család Amerikába, Magyarországról, mikor, hogyan?

Király TamásHát akkor még nem igazán család, hanem tulajdonképpen csak én és a nejem, Gabriella, és mi nagyon egyszerűen mi nászútra mentünk. Ami szintén abban az időben nagyon érdekesen alakult, mert abban az időben nekünk azért szökni kellett. Nem mintha rossz lett volna a dolgunk, mert jó volt a dolgunk. Sztárok voltak, bocsánat, elnézést kérek. Ezt a szót mostanában lett divat, ez a sztár dolog, ez Magyarországon nem volt divat. Csak zenéltünk. Tehát én akkor a Color együttesben játszottam, aki eléggé népszerű volt. Annak ellenére, hogy én tulajdonképpen csak helyettesítettem az egyik vokalistát, aki előttem egy-két évvel disszidált Amerikába szintén, úgyhogy én csak egy jövevény voltam, mert két másik testvérbe között én voltam a harmadik. Előtte viszont körülbelül tíz évig együtt zenéltem Kovács Katival és az Universal együttessel, ami viszont egy nagyon-nagyon szép időszak volt az életünkben. Na mindegy, ez csak mellékszál, nem akartunk mi tulajdonképpen... nem voltunk nagyon biztosak benne, hogy dezertálni akarunk, de végül is megvolt az esélye annak, hogy igen. Úgyhogy mi nászútra mentünk New Yorkba, a feleségemnek az apukájához, aki 56-os disszidens volt, bizonyos Szabó Károly. És hát aztán ez a nászút egy kicsit hosszúra sikeredett, mert körülbelül húsz évig kint voltunk Amerikában.

Király LindaIgen, és ugye mi már kint születtünk, a testvémmel együtt. Ők egymás után jöttek, mint a villanyszámla. Ennyi.

Király TamásIgen, először Linda, utána jött volna egy fiú, de aztán kettő lett belőle. Hát ők egypetéjű ikrek, bizonyos Benjamin és Viktor. Benjamin öt perccel idősebb.

Király LindaTíz.

Király TamásTíz. Bocsánat. Egyébként supaegyesek, egy év, egy hónap és egy nap van köztük, és a fiúk között pedig tíz perc, tehát egy.

Attila SowunmiMilyen érdekes ez. A matekvizsga is.

Király LindaNa jó van, kezdődik, szívja a véremet. Jó, akkor a hagyd meséljen még egy picit, mielőtt belekötök.

És a Linda egyébként jó lány volt, jó gyerek volt?

Király TamásHát erre nehéz válaszolnom, mert amikor... állítólagosan nagyon rossz volt, azokról én nem tudtam. Tehát az ilyen megszökésekről, meg ilyen autó-elkötésekről, meg ezekről nem tudtam. De egyébként azt... mondjuk azt, hogy talpraesett. Így is lehet fogalmazni igazából.

Király LindaÉs a fiúk?

Király TamásA fiúk azok mások voltak. Ők nagyon... Talán azért, mert ők egy kicsit korábban születtek, és egy picit nehezebben érő típusok, ezt látni is rajtuk egyébként. Nem agyilag, hanem úgy egyébként fizikailag. Úgyhogy ők egy kicsit nehezebben vették fel a tempót, de ők is, hogy mondjam, ők is nagyon rosszak voltak, és nagyon jók voltak.

Király LindaElevenek.

Király TamásElevenek, úgyhogy semmi okunk nem volt panaszra.

Attila SowunmiMondjuk az elég szigorúak voltatok, akárhogy is volt.

Király LindaEzt én nem tudom megítélni, állítólag. Nagyon.

Viszont én azt imádnám, hogyha elkezdenél picit mesélni arról, hogy hogy indult el nektek az életként, tehát ezek a sztorik, hogy hogyan kezdte ugye a zenészből elindult egy üzleti élet, mi történt, hogyan indult ez? Mesélj, mert ezek annyira jók.

Király TamásBiztos, hogy gyerekimádságok.

Király LindaBiztos. Biztos, mert én imádom ezeket a sztorikat.

Király TamásHát az meg nehezítette ugye a dolgunkat, hogyha tegyük fel... Mondjuk én egy bizonyos szakmából érkeztem volna, mondjuk autószerelő vagyok, és megérkezem Amerikába, akkor természetesen autószerelőként próbálnék tovább lépni, és biztos, hogy sokkal jobban élnék, mint ahogy Magyarországon éltem előtte. Ez a mi esetünkben azért másképp volt, mert azért, ahhoz, hogy zenész legyél, rengeteg jó zenész van Magyarországon is, és rengeteg jó zenész van Amerikában is, az nem feltétlen csupán ez a feltétele annak, hogy valaki sikeres legyen, hanem kell egy nagy adag szerencse, jó helyen lenni jó időben, tehát sok minden egyébtől is függ. Én, nekem úgy látszik, szerencsém volt, mert én Magyarországon sikeresnek mondhattam magam. Ezt nem tudtam volna elérni egyik pillanatról a másikra Amerikában, ennek következtében nekem valamivel mással kellett kezdenem ahhoz, hogy életben tudjunk maradni, mert mi mindent itthon hagytunk Magyarországon. Abban az időben nagyon komoly, hogy mondjam, egzisztenciát építettünk már magunknak Magyarországon, tehát lakásunk volt szép nagy a belvárosban, autónk volt, mindenünk megvolt. De hát ezt nem vittük el magunkkal, úgyhogy nulláról kezdtünk, és ennek következtében én először, csak hogy rövidítsem a történetet, először Upstate New Yorkban pincérként kezdtem el dolgozni, ami azért is nagyon jó volt, mert hát én előtte életemben nem vittem volna egy tálcát se. Na mindegy, szóval elég nehéz volt.

Ennek az volt a lényege, hogy én hajnali öt-fél hattól kellett keljek, és mert egy olyan szállodában voltam, ahol ilyen reggeli, ebéd, vacsorát kellett felszolgálni egy-egy asztalnak, aki ki volt rám osztva, úgyhogy korán kellett kelnem, de ilyen fél hattól hatig különböző angol előételek és reggeli és ebédek nevét gyakoroltam egy kis segítséggel, mert nem beszéltem angolul.

Király LindaÚgyhogy ott a családban segítettek a…

Király TamásMásodik felesége, illetve segítettek bizonyos breakfast neveket megtanulni, amit nem tudtam egyébként. És akkor elindult a napom, és akkor utána mint pincér dolgoztam. Ugye rengeteg olyan történet volt, amivel megvicceltek a kollégáim. Nekem nehéz volt azt felfogni, hogy egyik napról a másikra valakiből senki lettem, de hát meg kellett küzdenem ezzel. És aztán ugye rengetegen jártak fel oda, Upper East New Yorkba.

Király LindaNew Yorkból, hát mondhatjuk úgy is, hogy maffiózók, tehát családok, tehát igen.

Király TamásA laprendszi fennállítótól kezdve nagyon sokan, akik komoly nevek voltak, és megvicceltek egy jó párszor. Szerintem Linda pont azt szeretné hallani, amikor a kollégáim azt mondták, hogy menj ki, és vigyél a bolbaster úrnak kávét. Na most én nem tudtam, mit jelent az, hogy bolbaster. És akkor megálltam az asztal előtt, és üdvözöltem Mr. Bolbastert, aki elkezdett az asztal alatt matatni, valószínűleg a pegverét kereste.

Attila SowunmiMost a bolbastert hogy fordítanád?

Király TamásHát, igen, valahogy úgy, na mindegy, igen. Szóval a lényeg az, és közben az volt a szerencsém, hogy közben a pincér kollégáim álltak a konyha ajtajában, és ott röhögtek, hogy mi lesz ebből, és hát ezt meglátta. Na mindegy, tele voltam ilyen történetekkel az elején, nehéz volt.

És akkor befejezzem a történetet, akkor alig hogy véget ért a reggeli, akkor el kellett készülni az ebédre, teríteni, takarítani, satöbbi, aztán ugyanez vacsorára, utána hazaszaladtam, átöltöztem, vagy az is lehetett, hogy nálam volt ruha, és akkor beültem dobolni.

Attila SowunmiTehát mindent csinált.

Király TamásMert akkor, és mert ugye ez egy olyan hely volt, ahol volt bár, volt szórakozás, és akkor én engem leszerződtettek az ottani Italian wedding zenekarnak mondhatnám, vagy party zenekarnak mondhatnám, és ők nagyon élvezték, hogy én rögtön felkaptam a tempót velük, és akkor olyan egy óráig, fél egyig, egyig ott játszottam, és akkor utána aludtam egy olyan két-három-négy órát.

Egyébként azt el kell, hogy mondjam, hogy mindig is óriási inspiráció volt az, hogy láttam azt, hogy nemcsak az apukám, de az anyukám is képes volt mindig újra és újra felállni. Tehát hogy tényleg felépítettek valamit, és képesek voltak elölről kezdeni, és én nem tudom, hányszor kellett nekem is, úgyhogy igazából ők inspiráltak erre.

Király LindaViszont azt a történetet is elmeséled, az ékszertörténetet?

Attila SowunmiAz ékszertörténetet? Az egy kis lámpával?

Király TamásNem tudom, hogy van annyi időm.

Király LindaVan! Nincs időkorlátunk.

Király TamásHát ezek után elég gyorsan kezdtem örögni, és utána abszolút New Yorkból lementünk, mert ugye ez fenn van a hegyekben, New Yorkba, kiderült, hogy nekem van egy távoli rokonom, és én egyszer életemben akkor találkoztam az édesapám részéről az egyetlen élő rokonnal, aki kint volt Amerikában, bizonyos Eva Green, és eszembe jutott, már maga a történet is nagyon érdekes volt, hogy lementünk New Yorkba, és én azt mondtam a nejemnek, mondom, Gabi, nekem van itt egy rokonom, de én csak annyira emlékszem, hogy Green. Semmi másra.

Felkaptuk a telefonkönyvet, felcsaptuk, körülbelül negyvenezer Green volt benne. De tényleg. És ha hiszitek, ha nem, a legelső, akit felhívtam, úgy vette fel a telefont, hogy Tomi! Tehát, hogy ilyen. Tényleg. Ez így volt. És fél órán belül már találkoztunk a Central Parkban, és kiderült, hogy ugye már idős emberek, gyerek nem volt, senki nem volt, meglehetősen jó módúak voltak, és ők bevállalták a nagyszülőt, tehát a rokon szerepét.

Király LindaNem volt rokonunk.

Király TamásNem volt, mert sajnos nekem úgy alakult az életem, hogy egy pár hónapra rá édesapám meghalt Magyarországon fiatalon, és egy éven belül anyukám is. Tehát én sajnosan találkoztam velük soha.

Király LindaÍgy van.

Király TamásÉs a Gabi, a nejemnek meg egyébként se volt nagyon, mert ugye a nagymama nevelte, az apjával ugye kint Amerikában találkozott igazából, az '56-ban disszidált apjával, aki három hónapos korában hagyta ott a gyereket, úgyhogy nem voltunk elkényeztetve családügyben kifejezetten, úgyhogy nagyon jól jött ez az egész. A lényeg az, hogy itt találkoztunk Évával és Zolival, akik átvették a nagyszülők és a család szerepét.

Happens to be, Zoli az egy ékszerész volt, aki abban az időben már nagyon kinőtte magát, és inkább ingatlanos lett, tehát rengeteg háza és hát nagy vagyona volt New Yorkban. Erről mi nem tudtunk, meg sajnos nem is igazán élveztük ennek az előnyét. De én nagyon-nagyon szépen titokban tartottam.

Király LindaIgen.

Király TamásDe egy a lényeg, hogy viszont bekommendált engem egy ékszercéghez, ahol ilyen mindenes voltam, ez a cég éppen renoválta vagy építette az üzemét, ez egy ékszerüzem, kisebb ékszerüzem volt a 46-os utcában, bizonyos Gold Schaninál, és akkor én ott minden voltam. Én azt rögtön tudtam, hogy én belőlem ékszerész nem lesz, mert nem túlságosan… hát nem vagyok ügyes, viszont meg türelmes se. Ezt viszont örököltem tőle sajnos. Viszont fantáziám és képzelőerőm van, tehát dizájnerként rendkívül jól tudnék működni.

A lényeg az, hogy én egy jó pár hónap után úgy éreztem, hogy én már eleget tudok az ékszer szakmáról, úgyhogy otthagytam, és elmentem egy szintén egy magyar céghez ügynöknek. Na most még mindig nem beszéltem angolul igazán, viszont kitűnő… tudtam eladni. Úgyhogy rövid időn belül nagyon sikeres lettem mint ügynök.

Király LindaÉs mit kellett értékesíteni?

Király TamásÉkszert. Tehát ékszert. Én akkor elkezdtem egy kollekcióval valaki megbízásába ott ennek a cégnek a megbízásából dolgozni, és valahogy én szerintem a salesmanship az pszichológia, és ez valahogy úgy sikerült nekem, hogy sikeres voltam, meg merész. Tehát nekem miután az első sikeres tranzakciót megtettem, vagy megcsináltam, megkérdezték, hogy hova akarsz menni jövő héten, és mondtam, hogy New Orleansba.

Király LindaDe az első volt az, amikor azt a csomag poros, nagyon-nagyon ronda ékszert kaptad? Vagy az melyik volt?

Király TamásNem, az már akkor volt, miután már eltelt egy pár hónap, és akkor, hát mit szeretné hallani, akkor elmondom.

Király LindaIgen, vicces.

Király TamásIgen, vicces. Én nem úgy éreztem. Nyilván aki benne van, az nem úgy érzi. Eltelt egy pár hónap, jött a karácsony. Zoli nagybátyám közli velem, hogy segítek én neked, Tomi, adok neked olyan ékszert, amit, hát ezt nagyon fogják szeretni a vevőid. Felnyúlt a szekrény tetejéről, lepakolt négy dobozt, amiben különböző rendkívül ízléstelen ékszerek voltak, arany és brill, de nagyon-nagyon ilyen igazi koktélgyűrűk, szóval ilyen borzalom.

És nekem fogalmam nem volt róla, hogy mit fogok eladni, de hát ugye elkezdtem gondolkodni, hogy olasz íz, az egész. Úgyhogy felhívtam a régi ismerőseimet, akiket még abszolút New Yorkban ismertem meg, bizonyos... Kárlóval. És akkor megkérdeztem tőlük, hogy esetleg érdekeli őket karácsony előtt, mert első kézből nagyon jókhoz hozzá tudnak jutni, és mondták: Igen. Gyere vasárnap New Jerseybe, találkozunk itt és itt, tíz órakor.

Én mondtam a nejemnek, mondom... Én szerintem, ja egyébként a nejem akkor már terhes volt Lindával. Volt pocak, minden, hát akkor ez valamikor ősszel, hát karácsony előtt volt valahogy. Linda februárban született, tehát akkor már volt has. És én azért a biztonság kedvéért felfegyvereztem magam, mert hát ez mégis, ahova megyek, az nem egy biztonságos hely, úgyhogy fogtam a szekrényben, elővettem egy ilyen vajazókést, és azt beletoltam hátul a cipőmbe, hogy hát hogyha baj van, akkor azért mégiscsak egy pirítóst legalább tudjak készíteni.

Na mindegy, szóval megérkeztünk oda New Jerseybe, hát ez teljesen olyan volt, mintha Keresztapából vették volna ki. Tehát ott a kocsma előtt álltak, ilyen kávézó előtt álltak nyolcan-tízen vasárnap délelőtt, csak olaszok, és olaszul is beszéltek, és megláttak, nagyon aranyosak voltak, beinvitáltak, és leültettek, a nejemet nagyon... tehát hogy ott van a nejem is, de ők ragaszkodtak hozzá, hogy hozza nejedet, és akkor...

Király LindaDe látták a pocakot, hát azt élvezték, hogy tudnak kávé, ez minden.

Király TamásEltelt egy pár perc, én csak nézegettem, hogy mi lesz itt, egyszer csak megszólal valaki, hogy hát akkor nézzük az ékszert, és bevitt hátra egy helyiségbe, ami egy ilyen gyalulatlan asztal volt, és egy lámpa lógott.

Király LindaTényleg nagyon jó lehet.

Király TamásÉs akkor azt mondta, hogy akkor nézzük. És akkor fogalmam nem volt az árakról, semmiről. Megnézett egy gyűrűt. No, hát az nagyon szép, very nice. How much? Hát mondom, ötszáz dollár. Nem szólt egy szót se, akkor ezt kérem. Ez how much? Mondom, ez kétezer dollár. Oké, ez. És ez így ment. Hát én már szédültem, hát mondom, hát ennek nem lesz egy jó vége. Mindent, amihez hozzányúlt, és akármit mondtam, bármilyen árat, meg azt kell.

Jó. Megtörtént a tranzakció, már kiválasztottam. Amit kiválasztott, utána visszamentünk kávézni. Közben az asztalhoz megérkezett egy ilyen alacsony, köpcös úriember, feltűnt, hogy mindenki kezet csókol neki, úgyhogy mondom, ennek nem lesz jó vége. A rossz arcú, akivel bementem a hátsó helyiségbe, az is kezet csókolt, és megkérdezte, te mit választottál? És akkor már úgy értem a rossz arcút, és akkor mondta, hogy hát nézd meg.

Jó, bementünk a hátsó helyiségbe a köpcössel, és azt mondta, hogy az mind az enyém, hát az azok. Az nekem is nagyon tetszik, tehát tulajdonképpen neki kellett. Létrejött a tranzakció olyan összegben, amit én abban az időben még álmodni sem mertem volna, hogy ez létezik, csak a számtanpéldákban. Meg is történt minden, el se akartam hírni, ki is fizették.

Oda is vittem a nagybátyámnak, mikor megkérdezte, hogy milyen áron adtam el, és mondtam neki, akkor még ő is megijedt. Úgy jönnek utánunk.

Aztán meg is kaptam a telefont a január valahányadik hetében, második hetében, reggel hétkor: Tamás, you're welcome to the holiday in. Úristen, gyere a kis motel szobába. Mondom, jó. Baj az oké. És akkor szerencsém volt, kiderült, hogy egy-két kő ki volt lazulva, semmi, minden simán ment, tehát nem volt probléma. De hát ez egy borzasztó történet volt, amikor át kellett élni. Úgyhogy alig beszélnek angolul. Meg ráadásul.

Na mindegy. Szóval ez.

Király LindaNa mindegy, vannak itt nagyon-nagyon érdekes sztorik, de egyébként én arra vagyok kíváncsi, hogy igazából neked majdnem hogy az életed felénél teljesen megváltozott minden, ugye egész életedben zenész voltál, a zene volt az életed, és akkor hirtelen jött egy pont, ahol el kellett dönteni, hogy most akkor mit fogok csinálni magammal, mert van egy család. És igazából nagyon nagy sikereket értél el a másik karrierben is, de hogy mit csinál ilyenkor az ember? Tehát hogy ezt hogy lehet feldolgozni, vagy ezt hova lehet tenni, amikor valaki ugye szívem mélyén zenész, és bár megvan a másik oldal, és nagyon-nagyon sikeres tud lenni, de ezt hova teszi az ember, az hogy működik?

Király TamásAz élet helyre tesz mindent. Az az igazság, hogy elindult nekem akkor a zenei karrierem is, tehát elindultam különböző adásönökre… Thomas Cary. Emlékszem, Thomas Cary, ugyanfölé vagy nevezve Amerikában, amit a Tao Recordnál árultak, ami egy nagy dolog volt abban az időben. A zenekar neve az volt, hogy Figure Life Out.

Király LindaNem ironikus egyébként?

Király TamásIgen, az volt a neve. És a borítón még arra is emlékszem, megvan a lemez, a borítón egy síró kisgyerek tart a kezében egy döglött halat, amit kivett a kádból.

Király LindaÓ, szép.

Király TamásA hátulja a lemezborítónak pedig egy Miami utcaszakasz volt, a felhőkarcolók között, ahol nyugdíjasok repkednek kockás nadrágban a felhőkarcolók felett. De ez egy ilyen… Azt hiszem, hogy mi kezdtük el úgy igazából a garázsbandázást otthon, egy garázsban.

Király LindaEgyébként az ott indult.

Király TamásOtt indult, igen. Tényleg ott indult. De mindegy, nekem tulajdonképpen szerencsém volt, mert lett volna ott keresnivalónk, de én akkor már nem tudtam megengedni magamnak azt, hogy hajnalig próbáljak vagy játsszak, és utána meg reggel hétkor kinyissak egy üzemet, mert azt elfelejtettem mondani, hogy közben nyitottam egy gyárat.

Király LindaCsak egy gyárat nyitottam meg.

Király TamásIgen, hát az a gyár az inkább így nagyképűen hangzik, de egy kis üzemet. Hát kitaláltam valamit, ami úgy éreztem, hogy Amerikára való, az az én szemüvegem, aminek a lényege az volt, hogy flashy, tehát hogy sokat mutat, de aranycsőből készítettünk ékszereket.

Na most pénzünk az nem volt, viszont ötletünk az annál több, és készítettünk egy olyan kollekciót, aminek az volt a neve, hogy Earring Jacket. Az Earring Jacket lényege az volt, hogy ha egy hölgynek van mondjuk egy diamond stud, tehát egy briliáns kis fülbevalója, akkor minden nap ki tudta cserélni: egy másik fülbevalója volt, vagy fehér, vagy sárga, vagy pink, vagy bármilyen más aranyból, mert a jacket, tehát kabátszerű, köré tette.

Ezt kicsit komplikáltan magyaráztam el, de azt hiszem érthető.

Király LindaIgen.

Király TamásÉs ebből csináltunk százával különböző mintákat, és ez annyira tetszett a szakmának, hogy hiába nem volt pénzem meg aranyam, adtak, hogy készítsem el. És amikor kaptam aranyat, akkor a dizájnok tőlünk jöttek, de nem tudtam megcsinálni, úgyhogy fel kellett vegyek ötvösöket, ékszerészeket, és az első kis üzemet, azt a 45. utcában, van 45th, ott volt a 10. emeleten, egy mit tudom én, egy száz négyzetméteres kis helyiség, vagy még annyi se volt, ahol három ötvössel, két polírozóval, tehát fényesítővel dolgoztunk, és készítettük a megrendelésre.

És csak munkadíjat számoltunk, hiszen az arany nem a miénk volt. És ez nagyon szépen, olyan szinten felépült, hogy… Tehát egy-másfél éven belül már egy új helyszínen dolgoztunk.

Király LindaEgyébként nem hihetetlen ez, hogy egy zenészből, tehát egy ilyen ötlettel, nem ez a végzettsége, fogalma se volt erről a szakmáról, és ilyen gyorsan fel lehet építeni valamit?

Király TamásEgyrészt, de az is érdekes, hogy...

Király LindaSokat mond róla.

Király TamásHogy ahova bekerült étterembe dolgozni, ott olyan figurák fordultak meg, akikhez az ékszereket el tudta juttatni.

Király LindaHát nem véletlen, sorsszerű dolgok vannak néha.

Király TamásHát ez mondjuk egy kaland volt, tehát azért nem ők voltak a vevőim. Én azért a szakmának kezdtem el tulajdonképpen árulni. Az első igazán nagy vevőm, arra a mai napig emlékszem, a Casta Finding volt, egy alkatrészeket áruló nagy cég, akinek megmutattam ezt.

Biztos, hogy belesegített az is, hogy látták, hogy próbálkozom, és ez a pszichológiai része. De jó volt a cikk, tetszett az áru, könnyű volt, és öltöztette... Nagyon jó eladható valami volt.

És ez olyan szinten beindult a csőből, hogy azt hiszem, hogy a mai napig, éppen nézegettem, még mindig van két-három katalógusom, ilyen tíz-tizenkét, húszlapos katalógusok, amik már komoly produktumok voltak. Tehát több ezer olyan cikket készítettünk, ami mindenre volt specializálva. Nem csak erre, aztán tovább vittük, minden csőből készült áru.

Lényeg az, hogy ebbe kezdtem el foglalkozni. Maradjunk ennyiben.

Király LindaDe hát te sem egyszer kezdted elölről a dolgokat, tehát ez nem szokatlan.

Király TamásNem, igazad van, mert ugyanis az első nekifutásnál pont az volt a lényege, hogy magáról az üzletről semmit nem tudtunk. Ne felejtsük el, hogy én a szocializmusból érkeztem, ahol az üzletet úgy hívták, hogy nyerészkedés. Tehát nem tudom, hogy a fogalom... Az üzlet maga, az egyszerűen egy negatív valami volt, és én ebben nőttem fel, és picit úgy is éreztem, hogy...

Király LindaHogy szégyellni kell, hogy valaki sikeres.

Király TamásIgen, szégyellni kell. Tehát én nem nagyon tudtam, nem értettem az üzlethez egyáltalán, annak ellenére, hogy egy kereskedő családból származom. De én magam mindig zenéltem. És amikor elkezdtem nagyon gyorsan nőni, fogalmam nem volt arról, hogy nem szabad gyorsan nőni, és törvényszerűen tönkre is mentem.

Tehát az első-második évben már, amikor dolgozott nekem 15-20 ember, akkor nem tudtam, hogyan kezeljem ezt, nem tudtam, mit kezdjek a költségekkel, túl nagyra nőttem, tönkre is mentem. És akkor újrakezdtem az egészet, megint építettem. Megtanultam, amit meg kellett tanulni, de azért sok buktató volt az életemben, így az üzleti életemben.

Többek között évekkel később, akkor én már nyitottam egy üzemet Mexikóban, Kalifornia és a mexikói határon, Mexicaliban, Baja Californiában, ott már 200 ember dolgozott nekem, de mindez úgy hangzik, mintha valami tőzsdés lennék, nem. Tehát erről nincs szó, ez tegyük félre. Tehát én csak merész voltam, talán mindig. Sok mindent megtanultam, sok mindent nem tanultam, meg a mai napig tanulok.

Viszont az az igazság, hogy ha majd lesznek gyerekeim, én ezt az egyet feltétlenül át szeretném adni, mert szerintem az egész családunkra jellemző, hogy mi képesek vagyunk, bármekkora pofont kapunk, újra és újra felállni, és ez szerintem egy nagyon-nagyon fontos dolog, hogy ezt majd továbbadjuk, mert nagyon sokszor látom azt, akár barátnőkön, hogy van egy pici kis pofon, egy buktató, és beletörnek, tehát egyszerűen nem akarnak újra felállni.

Király LindaNeked volt már ilyen?

Király TamásNem.

Király LindaMert beszéltük múltkor, hogy neked is volt egy nagy váltás az életedben.

Király TamásVolt egy, igen, de ahogy azt is beszéltük, hogy… Azért ehhez egy olyan felfogás és mentalitás is kell, hogy az adódó problémákat nem feltétlenül problémának látjuk, hanem lehetőségnek, vagy az, hogy oké, hát most elrontottam, de jó, legközelebb akkor jobban csinálom. Tehát ez is az, hogy az ember fejlődjön, mint ahogy mondtátok is, hogy minden nap tanulunk, folyamatosan tanulunk életünk végéig.

Király LindaÉs hát igen, azért ez nagyon-nagyon fontos része az életnek, hogy az ember ezekhez a dolgokhoz hogy áll. Szóval igen, nekem nagyon-nagyon nagy problémám még nem volt, biztosan lesz majd dilemmám, de hála Istennek ezeken így valamilyen úton-módon könnyedén átsiklok, vagy lehet, hogy csak könnyedén átsiklottam felette, és nem értem.

Király TamásHát hozzáállás kérdés, nem?

Király LindaAbszolút.

Király TamásVan még kérdésed, kedves apukámhoz?

Király LindaHogyne lenne.

Király TamásNa hát akkor hajrá!

Király LindaÉs amikor kint megvolt ez a második vállalkozás, beindult, az hogyan folytatódott tovább? Ugye azzal most mi van?

Király TamásHogy most mi van? Hát, hogy mondjam… amikor felépült a vállalkozás, az jól ment, építettünk egy életet, egy karriert, és ahogy mondtam, nyitottam egy üzemet Mexikóban, ahova nagyon sokat kellett repülnöm, és legalább annyit kellett oda repüljek, mint hogyha Budapestre repültem volna New Yorkból.

Tehát ilyen hat-hét órát kellett New Yorktól, mondjuk San Diegóig vagy Los Angelesig repülni, volt, hogy egy héten kétszer is, tehát kicsit fárasztó volt. Ugyanakkor nekem működött, Long Island Cityben volt egy épületem, ott volt a gépparkom, ahol az alapanyagokat gyártottuk, tehát ott is volt vagy húsz-huszonöt ember, akivel dolgoztunk.

Túlságosan nagyra nőttem, de ennek következtében nem igazán tudtam ellenőrizni, tehát az a része hiányzott az üzleti érzékemnek, hogy nem tudtam átadni a hatalmat. Tehát nem volt meg bennem az a lehetőség, hogy át tudjam adni bizonyos embereknek, vagy inkább azt mondanám, hogy…

Hogy annyira a költségekre figyeltem, hogy a nagyon-nagyon értékes embert esetleg nem éreztem, hogy meg tudom fizetni. És ennek következtében nekem kellett mindent csinálni, ami nem volt jó. Tehát ez nem volt igazán jó húzás, úgyhogy úgy éreztem, hogy valamelyiktől meg kell szabaduljak, úgyhogy először is eladtam Mexikót, és azt elég sikeresen adtam el, ez egy külön történet, ebbe nem akarok belekezdeni, mert ez még hosszabb, de nagyon izgalmas volt.

Király LindaIgen. Gépfegyverekkel?

Király TamásNem, nem, nem, nem, nem. Nem lehet poénkodni.

Király LindaHogy a filmekről beszélünk, tudod, eladtam Mexikót. Mit képzelsz el akkor, nem?

Király TamásÍgy bizony, John Genetti nevezetű úriembernek, aki hasonló kvalitású volt, mint Mike Tyson miakinje, aki a kilencvenes években jó pár évet kapott Amerikában teljesen, hogy mondjam, érdemtelenül, mert egyébként egy zseniális invesztor volt, bankár volt, akinek aztán később tanították az anyagát, sőt ő maga is, amikor szabadult, akkor egyetemen tanította, a UCLA-n.

Na most ez a bizonyos John Genetti hasonló kvalitású, forró investmentekkel foglalkozó valaki volt, de valamit kitalált, ami miatt el akarta tenni az útból, úgyhogy neki az volt tulajdonképpen az érdeke, hogy belevásároljon egy ilyen gyárba.

Na mindegy, a lényeg az, hogy neki sikerült eladni, hirdetés útján, tehát véletlenül találkoztunk.

Király LindaÉs ennek véletlenek.

Király TamásIgen. És akkor miután ez a deal összejött, akkor én egy jó ideig csak az irodát üzemeltettem, illetve a Long Island Cityben lévő üzemet, amiből az alapanyagot eladtam neki, és közben olyan dealt csináltam vele, hogy felvásároltam az összes árut, amit ő gyártott, úgyhogy nekem nem kellett a gyártással foglalkoznom. Illetve kellett, csak nem közvetlenül.

Király LindaTelegate Power.

Király TamásHát igen. És akkor jött az, hogy Magyarországon megkerestek, mert abban az időben már nemzetközileg is árultuk az ékszereket, és főleg Magyarországra. Akkor mi már járhattunk haza látogatóba, és én akkor árultam bizományiban egy jó pár magyarországi cégnek óraékszert, egy jó pár magyarországi cégnek, és akkor megkerestek Amerikában, hogy nincs-e kedvem privatizálni a Metallátot, az állami pénzverő jogutódját.

Hát, ami hallatlan volt számomra. Tehát egyszerűen annyira lenyűgöző volt nekem, hogy egyértelműen azt mondtam, hogy de, van kedvem. És akkor innen indult egy következő fejezet az egészben, hogy akkor már leépítettem Amerikát, csak a vevőkörömet hagytam meg, és akkor próbálkoztunk itt innen dolgozni.

Király LindaÉs akkor onnantól kezdve már megint teljesen mással foglalkoztunk. Nem, az ékszer maradt.

Király TamásIgen, csak nem az a része. Az ékszer maradt, változatlanul. Nem úgy, mint annak idején sok minden területén az ékszerszakmának, átmegfordultam, de viszont akkor történt az, hogy ugye Linda először, őt már akkor Amerikában felvették a Bossiz nevezetű iskolába, ami egy nagyon-nagyon, a Giulianénak egy előkészítő iskolája operaénekes szakra, és nagyon tehetséges volt, tehát nagyon-nagyon egyéni adottsága volt az, hogy ilyen drámai koloratúr szoprán hanggal rendelkezett, és ez hamar kitűnt, mint Maria Callasnak volt egyébként ez a típusú hangja.

Király LindaSzeretnék olyan hangot.

Király TamásHát nem egy Mozart típusú szoprán volt, hanem egy testesebb szoprán.

Király LindaIgen. Tehát elindult az ő iskolai tanulmánya ezen a területen, ígéretesen. A fiúk azok csak bohóckodtak.

Király TamásDe szkások voltak, tudod, nagyon menő fiúk.

Király LindaIgen. És akkor jött egy ilyen gyilkos sokk az életünkbe, amikor is kiderült, hogy a nejem beteg. És tulajdonképpen az volt a végső lökés abban, hogy úgy döntöttünk, hogy visszaköltözünk Magyarországra.

Király TamásMiután ugye kezelték Amerikában, minden kemoterápiától kezdve műtét, minden volt, és akkor volt az, hogy úgy döntöttünk, mert hogy ő boldogabb lesz itthon. Ő valahogy sosem szerette úgy Amerikát.

Király LindaNem, nem, nem igazán szerette.

Király TamásIgen, mert ahogy mondtam az elején a beszélgetésnek, mi azért úgy jöttünk el Magyarországról, hogy minket nem üldöztek.

Király LindaTehát minket egy... kalandvágy.

Király TamásIgen, tehát egy olyan életet hagytunk itt, amit talán még azt is lehet mondani, hogy jó volt. Tehát más az, hogyha más körülményeket hagysz itt. És a lényeg az, hogy mindig is visszavágytunk, meg hát ugye a nosztalgia, a fiatalabb korunk, tehát azért az mindig sokat jelentett, úgyhogy ez a lökés elég volt arra, hogy két héten belül pakoltunk és visszajöttünk Magyarországra.

Király LindaNagyon hirtelen döntés.

Király TamásBecsuktuk a kamillanytaját, és mondtuk, hogy jó, de azért nekünk azt mondtátok, hogy egy évig leszünk itt csak.

Hát utána rengeteget még vissza is kellett járnom, ügyeket elintézni, ingatlanokat eladni, és ezt csinálni, azt csinálni, tehát rengeteg. Tehát nem szakítottuk meg a kapcsolatot egyáltalán rögtön, és azt se tudtuk még akkor száz százalékosan, hogy mi lesz.

Király LindaPersze.

Király TamásNem tudtuk, hát a Linda volt tizenhat-tizenhét éves, a fiúk is egy évvel fiatalabbak. Nem tudtuk, hogy hogy alakul az életünk. Hát abban az időben azt se tudtuk, hogy mi lesz a nejemmel. Tehát igazából huszonöt százalékos esélye volt a túlélésre.

Király LindaAzóta tünetmentes.

Király TamásAmi miatt ugye maradtunk. Tehát olyankor akkor már nincs kérdés, hogyha...

Király LindaHát mindegy, arra gondoltam, hogy ugye idáig arról beszéltünk, hogy ékszerkarrier meg stb., stb., ami aztán megváltozott, mert ugye itt meg rád zuhant az, hogy ugye mindenkit ismertél a zenei világból, illetve hát nem is olyan nagyon régről, mert azért már a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején már kezdtünk hazajárogatni látogatóba, tehát akkor már felvettük a kapcsolatot régi ismerősökkel, és akkor egyszer csak elindult az én karrierem.

Király TamásItt Magyarországon.

Király LindaAztán Viktor.

Király TamásÉs aztán a Viktor, és aztán azon vettük észre magunkat, hogy van egy lemezkiadónk, aztán foglalkoztunk ezzel, aztán később én az EMI-nak, a lemezkiadónak lettem a művészeti igazgatója, illetve aztán később ügyvezető. Mindegy.

Király LindaAz egy hihetetlen történet, nem? Tehát hogy zenészből lett ékszerész lett gyártulajdonos lett.

Király TamásHát már az a telefonhívás...

Király LindaAz igen. Az nagyon érdekes volt. Az a mai napig...

Király TamásDe mondjuk a mi életünket végigkísérte rengeteg ilyen esemény. Nem tudom miért, de sok ilyen esemény volt.

Király LindaDe egy-két ilyen dolog nem véletlenül maradt meg, mert annyira megvágó volt, hogy minket is meglepett tényleg.

Na és milyen nagypapának lenni?

Király TamásAz az igazság, hogy lehet, hogy nagyon-nagyon jó lenne, de nem igazán tudok róla nyilatkozni. Mert az első unokám Amerikában van, Kyle. Tehát amire kialakult volna egy olyan viszony, amire azt tudom mondani, hogy nagypapa, addig, szóval nem tartjuk annyira a kapcsolatot, hát Skype-on meg videotelefonon.

Király LindaHát most már több mint egy éve nem láttuk a Benit.

Király TamásIgen. A másik unokám, aki egyébként végtelen aranyos, és vele közelebb lakunk, de még sincs annyira szoros kontakt különböző okok miatt, ami miatt...

Király LindaHát meg a Covid se segített ezen.

Király TamásHát a Covid is közbeszólt, így van, az is közbejött. Úgyhogy nem tudod igazán, ő még csak hat hónapos, tehát nem tudott kialakulni még az az igazi szoros kapcsolat, de nem félek, hogy nem fog kialakulni, ki fog alakulni.

Király LindaHát nehéz így, az biztos.

Király TamásHát az biztos. Hát meg ahogy múltkor is meséltem, hogy ugye ikertestvér is Viktor, és a Ben még nem látta a Viktornak a fiát élőben. Azért ez nagyon-nagyon kemény helyzet. Ők nagyon... Tehát nem is gondolná az ember, de nagyon szorosan.

Király LindaÉs te amúgy apának lennél?

Király TamásHát én azt mondanám, hogy számomra a legnagyobb érték az életben az, hogy vannak gyerekeim. Tehát az egyértelmű. De hogy milyen volt annak lenni, itt egy kicsit felelőtlen módon, én nem tudtam úgy kiélvezni, mint például Viktor vagy mint a Ben. Mert...

Király LindaTe dolgoztál.

Király TamásMert én akkor építettem az életet. És én elmentem reggel, majdnem hogy hajnalban, hát ugye mindig minimum egy órára laktunk a várostól, de minimum. Tehát nekem el kellett mennem, és mivel nem olyan munkaidőm volt, hogy letettem a munkát, aztán hazamentem, hanem állandóan ebben foglalkoztam, úgyhogy én nem igazán tudtam úgy kiélvezni, illetve nem is tudtam annyira részt venni, mint amennyire a nejem.

Egyébként nem tudom, hogy ő hogy csinálta, egyéves lány és két iker újszülött, tehát nem tudom, hogy csinálta.

Király LindaIgen, nehéz volt.

Király TamásJó, hát azért én, hogy mondjam, nem voltak külön utaim, de nem voltam annyira benne, mint amennyire a nejem.

Király LindaÉs ezt megbánta?

Király TamásHát látván azt, hogy... nem, megbánni nem bántam meg semmit, de az biztos, hogy, mert azért ott voltam velük. De az biztos, hogy megvannak az előnyei és a hátrányai, és ne színezzük.

Szóval az az igazság, hogy amikor látom, hogy a Viktor is már megőrül, mert reggeltől estig mondjuk sír a gyerek vagy valami, nagyon jó apának lenni, de hát ez nem annyira jó sokszor. Most lehetne ezt tényleg színezni, de hát vannak hátrányai is, attól függetlenül maga az érzés, hogy van egy gyereked, hát az fenomenális.

Hát figyelj, akárhogy is van, mi azért nem úgy nőttünk fel, hogy azt éreztük volna, hogy apa nincs ott. Tehát hogy teljesen megértettük, hogy dolgozni kell. Szerintem nem sikerültünk rosszul. Olyan szempontból, hogy az értékrendünk...

Na, én arról beszélek, hogy az értékrendünk rendjén van, minden helyén van. Tehát hogy azért talpraesettek vagyunk, tehát hogy sok minden azért sikerült. A Lindának az élete még inkább rollercoaster. Az az igazság, hogy az ő élete külön megér egy olyan fejezetet, nem is fejezetet, egy igazi könyvet vagy egy teljes könyvet, amin mi keresztülmentünk.

És ebben az a legérdekesebb, ezt el fogom mondani, hogy mi úgy mentünk keresztül egy, úgymond, amerikai karrieren, hogy azt már innen csináltuk. Ez a nagyon-nagyon lényeges, mert ugye ezek a dolgok összemosódnak mondjuk egy magyar személyben vagy a közönség szemében, fogalmuk nincs arról, hogy mi már akkor két-három éve Magyarországon voltunk. És fogalmuk nincs arról, hogy a Linda, az lehet, hogy anyanyelvi szinten beszél angolul, mert ott született, de ezen kívül más előnye nem volt. Tehát ezen kívül mindent ugyanúgy kellett csinálni, mint egy Magyarországról született valakinek.

És mi úgy mentünk keresztül, éveken keresztül, először Németországba, aztán Angliába, aztán várni a producerekre, napdélelőttöket, nappalokat. A kedvenc mondatom a hurry up and wait, tehát siesd, de várjál. Azért én emlékszem, hogy jó néhány év telt el avval. Én nem is tudom, hogy bírtam én is türelemmel, mert ugye a Linda tinédzser volt, meg fiatal volt, meg...

A lényeg az, hogy azért az nagyon-nagyon komoly volt, amikor egyszer csak New Yorkban megint a Universal kiadónál egy száz zongorával énekelt, és azt mondta a... Mancy Lipman, meg a Clive Davis. Doug Morris, vagy ki? Doug Morris, hogy Would you please sign over here? Viccesen. Most itt írd alá. Szóval azért az is ilyen filmbe... Az egy olyan érzés volt, hogy valakivel aláírnak, mint ahogy alá is írtak egy ötlemezes ötéves szerződést, amit nem hittünk el. Tényleg nem hittünk el. Én sokban voltam. Abszolút. Tényleg sokban voltál. Tényleg. Ááá, na jó van. Megjöttünk? Nem hagyhatom. Juj, baromfom.

Na mindegy, mindegy, a lényeg az, hogy... De hát kezdve az első kalandtól, amikor megérkeztünk San Franciscóba az En Vogue produceréhez, Denzel Foster, és... mert kihívtak oda, hogy muszáj, itt Magyarországon hallgatták meg a Linda-t, és oda muszáj kijönni. Kimentünk, és utána ott álltunk egy napig a stúdió előtt, amíg be volt zárva. Kihívtak Amerikába, aztán ott álltunk. Ott álltunk és vártunk. Tehát azért nem volt ez egyszerű.

Hát meg ugye utána nekem, ugye én aláírtam egy másik menedzsment cége, onnantól kezdve itt nagyon kemény dolgok voltak a háttérben, úgyhogy nem volt egyszerű. Sok-sok-sok idő, munka, türelem, satöbbi, satöbbi, satöbbi. De tény és való, hogy azért tényleg hihetetlen, a mai napig néha így csipkedem magam, hogy kikkel dolgoztam, meg hogy ezt egyáltalán hol voltam. Ja, hogy az anyukámat elvittem a Prince-nek a házába? A BET Award után? És ilyen lehetőségeim voltak, tehát hogy nagyon-nagyon-nagyon kemény. Na mindegy. De mindegy, ez egy külön történet. Ez egy külön történet. Még van majd valami.

Király LindaMúltkor azt mondtad, hogy szerettétek volna megóvni titeket a szüleitek, hogy zenészek legyetek.

Király TamásJa.

Király LindaEzzel? Az elején. Hogy lehetett kooperálni, hogy ő mégiscsak erre a pályára...

Király TamásPontosan ezért, mert ezen... Mind a ketten átmentünk. Tehát nem ilyen szinten, mint a Linda, de mind a ketten átmentünk azon, és tudtuk, hogy ezt nem adják ingyen. És hogy ez nagyon nehéz. Azt is tudtuk a szakmán belül, még Magyarországról, hogy rengeteg kókler, rengeteg féltehetség, rengeteg… És én részemről úgy voltam vele, hogy ha a Linda nem bizonyítja azt, hogy ő igazán tehetséges, akkor én nem támogatom. De tényleg. Szóval akkor én nem akartam egy féltehetséget, egyébként sem. De félretéve most azt, hogy… de ő tényleg szuper tehetség. Szóval itt nem volt miről beszélni egyszerűen, that was a given. Adott volt. Ez adott volt. Úgyhogy akkor mi már nem ellenkeztünk.

Király LindaÉs hogy a Viktor is?

Király TamásA Viktornál az volt a… ugyanígy. A Viktornál ugyanez volt a szituáció, hogy neki is van egy olyan adottság, és ez nagyon furcsán hangzik, hogy ezt én mondom, de most így csak egymás között vagyunk. Vagy mi az? Nem egészen mindegy?

Király LindaIgen.

Király TamásHogy hát ezt csak azok az emberek hallják, zenészek, akiknek van fülük, hogy mind a kettőjüknek ugye énekelnek. Egy zenész zenész, legyen az bármilyen hangszeres, nem sokra tartja a popzenében vagy akármiben az énekeseket, mert azt mondja, hát ezt mindenki tudja csinálni. Ugye? Viszont ha valakinek van egy speciális adottsága, és egy énekesnél ez nem lehet más, két dolog lehet: az egyik, vagy három. Az egyik a technika, a másik a hangerő, a harmadik pedig a szól. Tehát az a bizonyos érzelmi világ, amivel vissza tudja adni azt a hangot és a hangszínt. Ugye? És ha ezekből valahát akármelyik is hiányzik, akkor az énekes számomra nem nagyon ér sokat. El lehet bárki az iskolai karénekben el tud énekelni bármit, tehát ebből nincs igazán.

Na most náluk meg, hogy mondjam, úgy a Lindánál, a Lindánál különösen, de a Viktornál is olyan hangszín van, amit mindig azt mondtam nekünk, amikor elkezdtek énekelni, hogy úgy kezeld a hangodat, és mint hogyha a legdrágább stradivari hegedű lenne koncert után tedd be egy bársony tokba, és úgy vigyázz rá, mert ez egy adottság. Ezt nem lehet megtanulni. És ez nekünk megvan. És ez a leglényegesebb is. Amikor erre rádöbbentünk, hogy ez ott van, akkor aztán mindent elkövettem, hogy akkor ezt tessék kihasználni.

Hát az biztos, hogy itt nem arról volt szó, hogy otthon gyerekkorunktól kezdve ütöttek-vágtak, hogy mi zenészek legyünk. Nem, nekünk bizonyítani kellett először is nekik, hogy ezt nagyon komolyan vesszük. Hát ugyanúgy, ahogy a fodrásmester elmesélte, hogy ő milyen keményen dolgozott, bármihez hozzányúlt, azt keményen és tiszta szívvel kellett csinálni. Úgyhogy nekünk először is bizonyítani kellett, és kész. Onnantól kezdve persze, ahogy értették, hogy mi ezt komolyan gondoljuk, akkor persze, hogy támogattak minket. De igazuk volt, hogy ez nem egy egyszerű szakma, hát tényleg hullámvasút az egész karrierem, meg életem.

Király LindaDe attól függetlenül... Ez speciálisan egy komoly hullámvasúton ülsz, ami tényleg ritka.

Király TamásAmi tényleg nagyon ritka. De hát ez van. Jó, hát nem baj, szerintem ebből merítem nyilván az érzéseket, amit... Néha át tudok adni. Néha.

Király LindaNa, hogyha neked nincs több kérdésed, akkor én nagyon-nagyon köszönöm, hogy eljöttél egy kicsit beszélgetni a saját lányoddal.

Király TamásMeg a bienkor. Na, néha sikerül.

Király LindaÚgyhogy remélem, hogy ezt majd még valamikor tudjuk folytatni, meg amúgy itt is ide rángatjuk, hogy hadd meséljen ő is.

Király TamásMiért ne? Nem akarod az ő oldalát tudni? Dehogy nem. Végül is a könyvünk is valami ilyesmiről szól.

Azt azért még hozzáteszem, hogy ezt a könyvet nem mi akartuk, hanem a kiadó keresett meg jó pár évvel ezelőtt, és én meg voltam győződve róla, hogy a két főhősről akarja, Lindáról és Viktorról, és utána ők azt mondták, hogy ők a családról szeretnének tulajdonképpen egy könyvet írni. Meg is történt. Hál' istennek szépen sikerült.

Király LindaÉn nem tudom, mert nem tudom, szóval én úgy éreztem…

Király TamásJó, nekünk fura. Az életünkről van szó, viszont nagyon izgalmas történetek vannak benne. Ahogy az előbb meséltem, hogyha én bemegyek egy Libribe vagy egy akármilyen könyvterjesztőhöz, én az ajtóban úgy érzem, mintha gatyába állnék, mert ez egy nagyon furcsa érzés, hogy ez van. Na mindegy, de legalább van egy könyv.

Király LindaFigyelj, az az igazság, hogy igen, én az elején nagyon-nagyon furcsán álltam hozzá, meg nagyon nem szerettem az egészet, viszont úgy vagyok vele, hogy azért ott van megörökítve egy része a történetünknek. Mi egy eszméletlenül összetartó család vagyunk, bár néha egymás torkát tudnánk… De imádjuk egymást, ez szerintem átjön. Úgyhogy nagyon köszönöm még egyszer, hogy eljöttél és meséltél egy-két sztorit. Szia!