Vona Gábor – harmadik út, civil politika, párbeszéd

Sziasztok, Janu vagyok. Közép-Európa első világrosszuló podcast csatornáját hallgatjátok Magyarországról. Ez a Budapest.fm.
Közép-Európa első világrosszuló podcast csatornáját hallgatjátok Magyarországról.
Köszönöm szépen. Köszönöm szépen. Köszönöm szépen.
Köszönöm szépen.
Köszönöm szépen. Köszönöm szépen. Köszönöm szépen.
Köszönöm szépen. Köszönöm szépen. Köszönöm szépen.
Köszönöm szépen. Köszönöm szépen.
Köszönöm szépen. Két egymástól gyökeresen eltérő világnézetről van szó. És mégis tudunk beszélgetni.
Kosovozom szépen. Kosovozom szépen. Kosovozom szépen.
Kosovozom szépen. Kosovozom szépen.
Kosovozom szépen. Kosovozom szépen.
Kosovozom szépen. Kosovozom szépen.
Kosovozom szépen. Kosovozom szépen. Kosovozom szépen.
Kosovozom szépen. Kosovozom szépen.
Kosovozom szépen. Kosovozom szépen.
Kosovozom szépen. Kosovozom szépen.
Kosovozom szok. Kosovozom szanak. Kosovozom szanak.
Kosovozom szuk. Kosovozom szuk. Kosovozom szuk.
Kosovozom szan. Kosovozom szanak.
Kosovozom szanak. Kosovozom szanak.
Kosovozom szok. Kosovozom szok. Kosovozom szok.
Kosovozom.
Kosovozom szan.
Koso. Kosovozom szok. Kosovozom szok. Kosovozom szok.
Kosovozom. Kosovozom szok. Kosovozom szok.
Kosovozom szok. Kosovozom szok. Kosovozom szok.
Kosovozom szok. Kosovozom szok.
Kosovozom szok. Kosovozom szok. Kosovozom szok.
Kosovozom szok. Kosovozom szok. Kosovozom szok.
Kosovozom szok. Kosovozom szok.
Kosovozom szok. Kosovozom szok.
Kosovozom szok.
Kosovozom szok. Kosovozom szok.
Kosooso Kosovozom szok. Kosovozom szok.
Kosovozom szok. Kosovozom szok. Kosovozom szok.
Kosovozom.
Kosovozom. Kosovozom. Kosovozom. Kosovozom. Kosovozom.
Az a politikai színvonal, amit Magyarországon látunk, mi ezt érdemeljük, ennél nem érdemlünk kevesebbet, de többet sem. Tehát ez a mi szintünk, és amiért én most civil vagyok, mert nagyon jól látod, hogy a közéleti szoftverem az nem változott, tehát én további is társadalmi ügyekkel szeretnék foglalkozni, de azért vagyok civil, mert én úgy gondolom, hogy jelen pillanatban a keresletet kell megteremteni, és nem a kínálatot. Tehát ez nem kínálati probléma van, mert nagyon sok olyan gondolat van meg,
tehát még politikai pártok részéről is jó programpont, ami jó lenne. Szerintem a kereslet hiányzik. Tehát a magyar társadalom sajnos annyira frusztrált, annyira sérült, annyira... Én úgy szoktam foglalmazni, hogy apakomplexusa is van, meg anyakomplexusa is, tehát egy vezetőt is vár, aki uralkodik felette, meg a felelősséget elviszi a válláról, meg anyakomplexusa is, hogy aki szereti, aki megdicséri, aki megsimogatja, aki biztonságot ad neki, és aki ezt a kettőt politikailag jól csinálja,
is lenni ennek az árva társadalomnak, amit magyarnak hívnunk. Az lesz a sikeres politikus nálunk sajnos. Ez már manipuláció, de én ezt látom. És ahhoz, hogy ez megváltozva, ahhoz nekünk föl kell nőni. Tehát egyszerűen a magyar társadalomnak, most ez nagyon közhely már szinte szégyellem kimondani, de polgársággá kéne válnunk. 200 éve már szétsények is ezt akarták. De az a polgár, aki független, aki azt mondja, hogy meghallgatom a te véleményedet is, a tiédet is, meg a tiédet is, majd én eldöntöm, hogy én melyikkel azonos
hogy egyikkel sem. Ez a polgár szerintem. És Magyarországon ilyen nincs? Nagyon-nagyon minimális. Amíg nincs tömegével, vagy legalábbis kritikus méret arányban polgárság, ilyen autonóm közösség, civilek, akik szolgáltatói viszonyt alakítanak ki a politikával. A szavazat az ugye pár ezer forint élet Magyarországon szavazatot venni, meg pár ígérettel, meg egy kis nyugdíj emeléssel, de a szavazatom,
az az én jövőm, nem? Tehát, hogy az négy évre a jövőmet, azért az négy év az életemből, a jövőmet négy év, a jövőmből négy évet, vagy az életemből négy évet, hogy fokozzam a feszültséget, az életemből négy évet én rád bízok. Szerintem azért ez nagyon sok. Azt, hogy ezt valakinek te odaad, az egy olyan szolgáltatói viszonyt felkételez, ahol azért a számunkérésnek a lehetősége, meg a kritika lehetősége, az meg kell, hogy legyen. És ezt is el szoktam mindig mondani, hogy engem nem az borzaszt el, hogy
pártot kritizálni. De azzal nem vagyunk előbbre. Tehát egy fideszes, hogyha cseszteti az MSZP-t meg a DK-t, és fordítva, azzal semmire nem leszünk előbbre. Tudod, mire volna szükség? A DK-s a DK-t csesztesse. A jobbikot csesztesse. A saját pártodon kért számon, hogy gyerekeket tesznek. Oké, hogy azok, akik a másik oldalon vannak, nem szeretnek bennünket, de te nekem sem ezt ígérted. Hát én nem vagyok... El tudod azt képzelni, hogy a fideszesek azok tényleg ezt várták Orbán Viktortól,
ami az elmúlt 11 évben történt. Hát, hogy van néhány, aki igen, de azért őszintén a szívükbe néznek. Szerintem 2010-ben mindenki azt gondolta, amit megmondom őszintén, még halványan én is, hogy a 2002-ben megbukott Fidesz kormány folytatja a munkát, és jobboldali lesz, de azért egy ilyen európai polgárosodó széchenyi terv volt még akkor, az volt a neve, ugye? Tehát valami lesz azért egy ilyen érzület. Most semmilyen nincs. Szerintem nagyon kellene az önkritika,
a pártok szavazói részéről. Tehát, hogy láttunk már olyat, hogy mondjuk a Fidesz szavazói nyílt levelet írnak a Fidesz elnökségének. Mert akkor lenne demokrácia itt, nem? Tehát az, hogy most nyílt levelet írunk a másiknak, oké. Írjunk nyílt levelet a sajátunknak, és mondjuk azt például, hogy most nagyon aktuális legyek, ami engem elnéz és felháborít. Csak nem szeretek a Jobbikról beszélni, mert nem akarom azt, hogy úgy tűnik, hogy...
Végül is azt kommunikálom, mert a... Nyugodtan mondjad. Én, amikor fekete ruhában masíroztak, Magyar Gárda volt egy ilyen, és igaz, hogy a Jobbik az nem a Magyar Gárda, Magyar Gárda nem a Jobbik, de mégis valahogy az értő össze volt, az kapcsolva. Az én fejemben az Jobbik volt, amikor lementek masírozni a falvakba, és a cigányokat rémizgették. Szerintem ez ultragáz. Ebből viszont lett egy ilyen középpárosodás. Láttam, hogy a palakátokon, hogy a vonagábor ott van középre a családi asztal közül, vagy körül
nagypapával, nagymamával, kiskutyával, melyiket higgyem el. Ez az igazi, vagy az az igazi. Ekkor volt egy káosz. És akkor térjünk át, hagyjuk a Jobbikot, térjünk át a változásra. Megváltoztat ennyire valaki, Gábor? Hagyjuk a Jobbikot. Én azt gondolom, hogy nem, nem mondok semmit. Megváltoztat ennyire valaki? Elhihetem én, szavazóként, állampolgárként, hogy a fekete ruhában masírozástól eljutottunk a nagypapa, a nagypapa, a kutya simogatósig. Elhigyem én ezt? Elhigyem én ezt?
Vagy csak egy politikai bluff. Hát szerintem hinni nem érdemes semmit, hanem meg kell győződni. Tehát, hogy amikor hiszünk politikusoknak, hát azt szoktam, hogy a templomba kell hinni, meg tényleg a jóistenvel lehet hinni, de a politikus eleve már egy olyan világ, ahol azért nagyon minimális a bizalmi index az embereknek. Én nem azt kérem tőled, meg nem azt kérek senkitől, hogy higgyék el, mert sokan nem is fogják úgyse.
Hogy ez tényleg így van. Nézzék meg a gyümölcsöket a fáról ismer, vagy a gyümölcseiről ismerszik meg a fa, ugye ez van a szentírásban. Meg kell nézni, hogy ki milyen gyümölcsöket termeszt. És eltelt most már szerintem jó pár év a néppártosodási folyamat óta, én igyekszem ebben következetes lenni. Tehát, hogyha nekem ez valamiféle ilyen politikai trükk lett volna, mert sokan ugye ezzel vádolnak, hogy ez valójában egy ilyen politikai marketing, vagy politikai trükk lett volna,
akkor hagytam ott a jobbikot, amikor a legerősebb vált 2018-ban, 20%-kal, legerősebb ellenzéki párt. Saját pártom könyörgött, hogy maradjak, mind a mai napig vannak, akik ezt nem tudják megemészteni, hogy én eljöttem, és úgymond most civil vagyok, meg független, de eljöttem, mert azt gondoltam, hogy az, amit érzek legbelül, meg amit gondolok, azt nem tudom már párt keretek között képviselni hitelesen. Én akkor hittem el neked, hogy te már nem az a csávó vagy, amikor lemondtál.
Amikor egy ilyen, igaz, hogy... Tehát ez egy nemes küzdelem, hogy buktatok el, bár szerintem csalás volt az egész. Én azt gondolom, hogy amikor ott héttől tízig megállt a szerver, meg nekem már nagyon sok barátom szavazasszámálló volt, és nekem küldték az infokat, hogy a Jobbik magasan vezet itt, a Jobbik magasan vezet ott. Hát nem voltam különösen, mert boldog, de azért igen, hogy a Jobbik vezet, mert én soha nem szimbolizáltam vele, de annak igen, hogy a Fidesz bukásra, és akkor héttől tízig volt egy nagyon nagy csend,
és csávok egyszer csak így széles mosolyan jöttek, hogy hát, győztünk. Kéthalma, szerintem ez egy gigantikus nagy kamu, de az, hogy te azt mondod, hogy figyeljétek, én azt ígértem, hogy ha ez nem sikerül, lemondok, én akkor azt mondom, na, ez egy hiteles, őszinte csávok. Tényleg, az kell ahhoz, hogy én téged komolyan vegyelek, és higgyem neked, és meg is kedvelelek, hogy már kilökött téged magából ez a mocskos rendszer. Na, itt egy tiszt ember, aki mocskos volt, de belátta, letusold, és azt mondom, hogy köszönöm szépen, nem kérünk be.
Tehát, ha van rajta csapka, az a baj, ha nincs rajta csapka, az a baj, ha nem mondtam volna, akkor nyilván most azzal támadanak, hogy lemondtak, most azt mondják, hogy hát én gyáva voltam, meg elhagytam a süllyedőt, nem tudom milyen gyávaságról beszélnek, mert az éveken keresztül én Gyúcsány Ferencsel is nagyon sokat harcoltam, meg Orbán Viktorral is. Beérett a gyümölcs, mert most már nagyon jóban vannak. Hát azt nem tudom, hogy jóban vannak-e, de
Látszó, egymás javára lépködnek vissza. De azt mindig is vallottam, hogy szerintem ők ketten egymást tartják életben. Tehát addig van Orbán, Viktor, amíg van Gyulcsán, Ferenc. Nem a Gyulcsánra, meg az Orbánra gondoltam, hanem a Jobbikra, meg a DK-ra gondoltam, milyen jóba lettek. Hát igen. Két homlok egyenest eltérő világ, és mégis egymás javára lépködnek vissza, ezzel teljesen kívüresítve szerintem az előválasztás intézményét. Hát már megint nem én döntöm el választó, hogy melyik marha legyen az öt közül, aki
ez miről szól. Jó, csak látod, erre megint azt mondom, és mit szól erre az ellenzéki szavazó. Köszönjük szépen, hogy milyen jók vagytok, hogy visszaléptetek. Tehát, hogy az a baj, hogy most kéne azt mondani, hogy az ellenzéki szavazónak ki kéne elnőtt gyerekek. Hát az előválasztás azért szerveztétek nekünk, hogy mi majd eldöntsük, hogy nekünk ki a legszimpatikusabb, és aki majd nyer, az fog bejutni. Erre a pártok ezt leboltolják. Nem most kéne tiltakozni, az ellenzéki szavazók tapsolnak ahhoz, hogy megint hülyének lettek nézve,
hogy az ellenzéki összefogásból se kérjük, mert kb. ugyanazok a mozzerekkel dolgozik, mint a NER. Erre gondoltam, hogy én ebben se, köszönöm szépen. Erre engem is elküldtek a jó anyámba, mert nem volt rajtam sapka. Addig még volt rajtam sapka, és úgy gondoltak az ellenzéki összefogást támogatom, amely egyébként támogatom nagyon sokáig, mert évekig dolgoztam ott, de hát belülről én is azt láttam, hogy gyerekek, így nem megy. Hát nagyon jó, csak ha bármiféle kritikát mondasz, akkor te egyből a másik oldal.
Így van, így van. Csak pénzt nem kaptam még meg. Nekem meg annyiból érdekes még, hogy engem Gyurcsány Ferenc is megvett, meg Orbán Viktor is. És egymás alatt veszekednek, hogy most akkor kivett meg, és ez azért, most mosolygunk rajta, meg én is, de ez azért borzasztó, mert pont azt mutatja, hogy nincs kritikai szellem. Tehát, hogy ha valakinek ez igazából jó jön, az pontosan Orbán Viktor, meg Gyurcsány Ferenc. Ugyanis nincsenek rákényszerítve arra, hogy valódi teljesítményt tegyenek le. Orbán Viktornak elég azt mondani, hogy gyerekek, nézzetek rám,
nem Gyurcsány Ferenc vagyok, az ott van.
Én megvett ezt is, hogy borzasztott. Ne térjünk el, mert én nem akartam aktuál politizálni veled, mert ha bárhova mész az ötben, ugyanezekről beszélgettek, hanem én térjük vissza, hogy még van, hál' Istenkel nagyon sok időnk, bármár nagyon sok elment. A változásról, hogy hogy a civéként ezzel a második reformkorral, meg egy csomó eladásodon voltam, mert érdekelt. Én elmentem és néztem.
Tudunk, tudsz tenni? Civéként jobban érzed magad? Könnyebb vagy? És hasznosabbnak érzed magad? Ugyanebben a munkában, mint ott bent ebben a nagyon szűk és eleve elrendelted környezetben, amit parlamentnek hívnak? Hú, ez nagyon nehéz kérdés. De jó, nagyon jó kérdés, mert hogy jobban érzem magam. Én úgy is érzem, hogy hasznosabb vagyok, de erről nem kapok visszaigazolást. Tehát, hogy csak nagyon keveset. Engem ez nagyon érdekel. Igen. Nagyon érdekel. Tehát, hogy én úgy élem meg, hogy hasznos vagyok.
Vagy sokkal hasznosabb.
Találkozik azért Magyarországon a társadalom mainstreamjével vagy központi elvárásaival. És ahogy közelítünk a választásokhoz, egyre inkább mindenkit beszippant ez a NER kontra O1G viadal. Úgyhogy ezt nehezebben élem meg nyilván. De ilyenkor magamat azzal nyugtatom, hogy a türelem az egyik legfontosabb emberi erény. És hát egymás között is arról beszélgetünk, hogy pontosan azért tartunk itt.
mert az apró munkát soha nem akarjuk elvégezni. Tehát mindig azt gondoljuk, hogy majd akkor lesz polgárosodás Magyarországon, hogyha ez a párt kormányra kerül, mert így, Zoli, le kell váltanunk az Orbán Vittort, értsd már meg most, most nem lehet mással foglalkozni, majd hogyha leváltottuk, akkor utána. Leváltottuk, Zoli, értsd már meg a Gyurcsány Ferencet le kell váltanunk, amíg nem váltottuk le, addig nem jött, majd utána. Mi az az apró munka, Gábor? Az apró munka, a polgárosodás. Azt, hogy egymással beszélgetünk, ez az apró mun
A változás, ugye kérdezted a változást többször? Hogy érted meg? Én feledettem a Vaveva csapatomban egy kérdést ma reggel, hogy gyerekek, mindenki kérdezte vonagába, attól egyet nélből fogok belebeszélgetni, és egy olyan kérdés kaptam, hogy hogyan tud elszámolni vonagábor, a mai vonagábor, hogyan tud elszámolni a régi Jobbikos. Én még mindig szélsőjobbnak. Jó, mondja, nyugodtan. Én a szélsőjobbat mondom, mert az volt. Most a mi hazánkra mondom, hogy szélsőjobbos, akkor te Jobbikos,
népárosodás előtt az egy szélsőjobb. Hogyan viszonyul a mai vonagábor, a civil és a liberálisra simán leülő, sőt, én ahogy téged megismertelek, vagy te annyira liberális, mint én konzervatív, ezt most ekkor visszafelé is el tudom mondani. Hogyan viszonyul ahhoz a vonagáborhoz? Lehet-e? Hogy lehet ezt kezdeni? Hova lehet ezt tenni? Minnyire válaszolok rád, de mi a változás? Mert arról ott tetted fel a kérdésed, amikor azt mondtam, hogy a mi beszélgetésünk az én változásomhoz, tudod, mi járult hozzá leginkább?
A személyes találkozások. Az, hogy nekem a parlamentben, úgymond a szélsőjobb oldali Jobbik frakcióvezetőjeként, kénytelen voltam vitát folytatni, beszélgetni, találkozni más emberekkel. Ugye amíg a parlamenten kívül voltunk, a magunk is szubkultúrájában voltunk, ott be tudsz zárkozni abba a buborékba, és akkor ott nem bizonytalanítanak el külső információk. De bekerülsz a parlamentbe, és mondjuk ott ül melletted Siffer András. És én mindig őt szoktam kiemelni, és nyilván ez nem róla
nem azt mondom, hogy engem Siffer András változtatott meg egy személyben. De neki volt ebben szerepe, az biztos, és tudod, miért volt? Mert az András szóba állt velem. Miközben tudod, mindenki úgy volt, hogy új, ezek a Jobbikosok, ezek ilyen fasiztek, ezekkel nem állunk szóba. Az András oda jött, és amikor éppen szünet volt, akkor elkezdett beszélgetni velünk. Sokszor a sajátjai pisszekték le, hogy miért nevetgél velem, meg miért. És ő kíváncsi volt rád, tudod? És szerintem akkor tudsz lefegyverezni mást,
most a szónak a nemes értelmébe, és akkor tudnak lefegyverezni téged, hogyha figyelmet szentelnek neked. Tehát nem ez az egyik legszentebb manipuláció, a figyelem. Amikor hatni akarsz valakire pozitívan, hogy figyelek rá, hogy megpróbálom megérteni, és az Andráson ezt éreztem meg, és tudom, amikor visszavonulsz, mármint tudjad, hogy hazamész, vagy elkezdesz gondolkodni, vagy saját magadba szálsz egy picit is, és úgy azt kezded el érezni, hogy feneljen meg nekem a siffert, utánom kell, hát mégiscsak a Jobbik elnöke vagyok. Én így voltam vele.
És akkor egy idő után ez így kialakul benned egy olyan jó esetben, hogy fenelje meg, akkor ezen megyek tovább ezen az úton. És ezek a személyes beszélgetések szerintem azok, amik leleplezik a politikát. Mert valójában, hogyha ezek a személyes beszélgetések megvannak, akkor egy idő után azt fogod mondani, hogy miért kell nekem őt utálni most pontosan? Én a DK-tól rosszul vagyok, meg a Fidesztől is. De én találkoztam, megmondom őszintén, egy csomó olyan DK-sal is, meg bármelyik pártba tart. Tök normális ember.
Politikalag nem tudom elképzelni, hogy miért DK-s, mint hogy ő se tudta elképzelni, hogy én miért jobbikos vagyok. De fenelje meg, szerethető ember volt, meg értékes ember volt, és ez a lényeg szerintem. És hogy visszatérve a konkrét kérdésre, hogy én hogyan élem meg ezt a változást, én úgy élem meg, hogy én azért tartom, hát hogy ez most ilyen nagyon furán meg, nem is tudom, ilyen nagyképűen fog hangozni, én azért tartom ma magamat hitelesnek és fontosnak, mindazt, amit csinálok, mert hogy én tudok arról beszélni,
amiről, tehát arról, hogy a törzsi gondolkodás az miért káros. Én arról nem úgy beszélek, hogy olvastam róla tanulmányokat, meg ilyen szakra jártam. Én törzsfőnök voltam. Én onnan jövök, abból gyógyultam ki. És én azt gondolom, hogy én azért tudom azt mondani, hogy emberek fontos a párt, meg fontos a politika, meg fontosak az ideológiák, meg az eszmei közösségek. Ezek lesznek valószínűleg még száz év múlva is, meg kétszáz év múlva is.
Képítsünk egymás felé hidakat, meg kapcsolatokat, mert érdemes. Hassunk egymásra. Tehát én arra jöttem rá, hogy valójában te akkor ragaszkodsz a pártodhoz, az ideológiáthoz, a dolgaidhoz nagyon, ha nem vagy benne biztos. Mert akkor félsz. Elkezdesz félni attól, hogy valaki engem nem bizonytalanított el senki, én nem állok vele szóba, hát nagy mengem a Herceg Zoli kibillancsen itt a széső jobboldali meggyőződéseimből. De hogyha te magadban biztos vagy, én tudom, hogy ezt azért gondolom így, mert én ezt átgondoltam,
akkor leülök veled, megvan bennem a bátorság, hogy na, mond Zoli, mesélj el, hogy hogy van. És hogyha te elbizonytalanítasz engem, akkor nem fog összeomlani, hanem akkor hazamegyek és újra gondolom az életemet. És örülni fogok, hogy vastus megint, ma több lettem, mert valaki jött és valamire rávilágított. És az a baj, hogy ezt szerintem kevesen merik ma Magyarországon. Ez a polgár, aki fejlődni akar, aki gyarapodni akar nem csak pénzben, hanem szellemileg is. Aki mindig változik, mondhatom azt.
Aki nem fél a változástól, és azt mondja, hogy változok, hát persze, hogy változok, az egész élet a változásról szól, minden a változásról szól, lehet rossz irányba, meg jó irányba. Az, aki azt mondja, én ettől mindig rosszul vagyok, hogy én tíz éve is ugyanaz voltam, mint aki most vagyok. És ilyen büszkén mondják. És akkor azt mondom erre, hogy és akkor mit csináltál az elmúlt tíz éve? Tehát, hogy nem történt veled semmi, vagy te Isten vagy, és akkor neked már nem kell fejlődnöd sehová, tehát elérted a tökéleti buthai állapotot?
évet, elpazaroltál az életedből öreg. Ez azt jelent. Teljesen egyetértek. Mi a Vavava csapatunkkal meghírettünk egy harmadikudas politikát, ami se nem nere, se nem ellenzék összefogás, és azt hírettük meg, hogy váltsuk le az elmúlt harminc évet. Most az, hogy leváltsuk az elmúlt harminc évet, az azt jelenti, hogy akik eddig ott a parlamentben tüstélkedtek, sertepelteltek, állítok dolgoztak, meg hogy tették a dolgokat, hát ezt köszönjük szépen. Ezt ti már megcsináltátok, nem lettünk
közelebb Ausztriába, szerintem messzebb vagyunk, mint 30 évvel ezelőtt. Köszönjük szépen, nem mohajtunk veletek dolgozni. De arra jöttünk rá ezzel a mentalitásra, hogy gyakorlatilag alig marad valaki, akivel tudnánk együtt dolgozni, hogy mindenki besározta magát. Ha én mondjuk Vona Gábort, elhívom a holnapi Vavevás harmadikodos konferenciánkra, én egy új Vona Gábort ismerek, egy újat, aki civil, aki civil halcos, ennek voltam egy csomó rendezvényén, és gyakorlatilag azt kell mondjam, hogy a legtöbb dologba egyetértünk, ugyanazt a Meló csinálja a
most, mint én, kb. ugyanazok mentén, a nemes gondolatok mentén egy jobb országot, egy jobb világot teremteni Magyarországból. Ha én elhívom ezt a jobb vonagábor, ezt a jobb minőségű, én számomra jobb minőségű vonagábort a hamilkutas konferenciánkra, akkor rögtön azt mondják a többiek. Na tessék, ezek akarja, ez a csávú akarja, a Herceg Zoli meg a Vaveva akarja leváltan az elmúlt 30 évet. Azzal vonagáborul, aki 20 évig ott volt. Ezzel mit csinálja? Mi csapatunk azt mondják, akár egy most, mi most
nem tudom, azt mondhatom, vagy nem mondhatom, végül sajnos akkor nem nézik a műsorot, ha meg ebből újságki lesz még jobb. Mi most is halmékutasként felveszünk a kapcsolatokat újabban felbukkanó harmadikutasokkal. Ebben vannak olyan jobbikos politikusok is, akik kicsúsztak a jobbikból, ki ebből állt, hogy ott hagyták, vagy mit tudom én, és ők elkezdtek egy új harmadikutas politikát csinálni. Hát nem tudunk velük egyenlőre kapcsolódni, mert rák zsidik rögtön
a hát Zoli, hát velük akarsz velük? Most nem direkt nem mondok neveket, nem akarom őket megmántani, mert én is találkoztam velük face to face Gábor, és jó arcok voltak, érted? Jó arcok voltak, de amit csináltak a tíz évben, az nem tudok semmit kezdeni, mert nincs eredmény, nincs haladás. Hogyan, hogyan van ebből kiút? Azt mondja az én csapatom, hogy ha ez az adott politikus beismeri, hogy béna volt az elmúlt tíz évben, és beismeri hibáit, és bocsánatot kér, és azt, hogy a tisztalapban kezdi,
hogy hagyom, akkor már hajlamosabbak vagyunk neki hinni. Van ilyen? Lehet ilyet? Hogy nem marad senki Gábor, az elmúlt 30 évet veszem, hogy kikkel nem szövetkeztetünk, gyakorlatilag nem marad senki. Hát a civilnekből meg nem lesz így, meg nagyon nehéz, hogy mindenki távol tartunk. Hát akkor egyszer egyedül maradok. Hát én még nem csesztem el semmit az elmúlt 30-ban, akkor én csinálok Pátot, meg hívom a Norvit, meg a Zolit, meg az Adrient, de a Gábort hívhatom? Szerintem rossz ez az irány.
De amíg nincs párt ebből a kezdemézésből,
tudnunk törvényeket. Hát hiába adtadok be hat törvényt, meg Gábor. De az még jó lesz a jövőnek. Tehát én nem érzem azt ettől függetlenül, hogy felesleges munkát végeztünk, és akkor hagyhivatkozzuk a saját nevünkre, a másik reformkorra. Széchenyék se pártot hoztak létre. Tehát, hogy ők is azt csinálták, hogy megtalálták az ügyeket. Tehát szerintem most nem pártból kéne még egy, vagy egy nagyon jó párt, hanem meg kéne találni azokat az ügyeket, ahol a civil társadalom teremtő erőket tud felszabadítani. Szerintem ez az igazi felad
Sajnos én úgy fogalmaztam meg, vagy mi úgy fogalmaztuk meg magunk között, hogy most a kis színpadon van, lehet csak minőségi zenét játszani. Tehát, hogy a nagy színpadra fölmenni, az azt jelenti, ha most csinálunk egy pártot, és te neked komoly céljaid vannak, és az a párt nem csak ilyen futottak még kategóriába akar tartozni, hanem tényleg széles tömegeket meg akar szólítani, akkor sajnos le kell menni ennek a széles tömegnek az ízlésére, ami jelenleg van rossz, most majdnem csúnyábbat mondtam. Ki kell őket szolgálni ahhoz, hogy szavazzanak rám? Ki
Világos, de akkor meg nem tudom, hogy nem tudom, milyen csapda, az a csapdahelyzet, hogy ha nem szolgálod ki azt a tömegízlést, akkor nem jutsz politikai befolyáshoz. Ha kiszolgálod, akkor lényegében ugyanezt az egészet dagasztjuk tovább, ugyanezt a nem tudom mit. És ebből a csapdahelyzetből nem a kis színpad a kiút. Tehát egyszerűen meg kell találni először,
Azoknak az embereknek kell megtalálniuk egymást, meg azoknak az embereknek kell valami közös témát, ügyeket találni, és ezeknek nem is kell fel, mert pártpolitikai, sőt, egyáltalán nem pártpolitikai témáknak kell lenni, akik értik azt, amiről mi most itt beszélünk. Mert egyébként szerintem sajnos vannak olyanak, akik mi nem értik, hogy most miről beszélünk, és miközben néznek bennünket, azon gondolkodnak, hogy most akkor a Gyurcsány fizette, vagy az Orbán fizette ezt a műsort, tudod? Nem felfoghatatlan a számokra, és nem azért megbutták, nem akarom őket meg
hanem azért, mert olyan szinten benne vannak dobozba, szorulva. De én is benne voltam. Tehát ezt nem úgy mondom, hogy bezzegén nem. Én azért beszélek elő, mert én benne voltam. Tehát én egy ilyen törzsi buborékban éltem, és mindenhol a magyarok felszámolásának egy szésőjobboldali, az attól fél, mivel nem biztos a saját identitásában, hogy magyarnak lenni az jó dolog, ezért ő mindig egy ilyen megtámadottság állapotában van. Én ezt láttam rajtatok, meg ezt láttam a jobbikon.
Egyébként Mona Gábornak ez a, mert mindig a vározások, hol tudták kijönni ebből a dobozból? Téged a választási kóra az bukottatott ki ebből, vagy a tíz évnyi politizálással a nagy fekete dobozba, amit parlamentnek hívunk, az világosított? Hogy hol volt az a pont, amikor te azt mondod, hogy haver, ez tévedés. Minket nem akar valójában senki leigázni, meg eltűntetni, meg kinyírni. Én nem érzem, hogy engem magyarként bárki ki akar nyírni. Nyilván vannak világpolitikai érdekek mindenkinek, meg nagyhatalmi érdekek, de hogy nincs egy ilyen
mint amit a széső jobboldalon... Úgy olyan nincs. Nincs, nincs. Mindenki próbálja az érdekét érvényesíteni. Aki nagyobb ország, az nyilván erősebben. Tehát nyilván az orosz érdek, az amerikai érdek, vagy a kínai érdek az erősebben megjelenik. De nem tudom elképzelni, hogy van olyan, mint amit ugye sokszor az ilyen kontávokban mondani, hogy összeülnek a nem tudom milyen bizottság, és akkor kitalálják, hogy a magyarokat akkor most eltüntetjük a föld színéről, mert a magyarok ilyen, ők a magnépe meg... De te
Ennyire durván nem, de hittem az, hogy itt a magyarságnak külső és belső ellenségei vannak. A belső van, jó sok egyébként azokat ismerjük. Jó, világos. Én egyet nagyon ismerek, aki nagyon ellenre dolgozik a magyaroknak. Már 12 éve, 11 éve, nagyon intenzíve. Igen. Révteresen intenzíven egy ellenre dolgozik. Nem tudom, hogy azt miért nem látják, hogy ha az én adó pénzem stadionra költülik, meg magán jet, gépre, meg jukluxusja, hogy az miért nem a magyarság elpusztítás, azt én nem értem. Mert az, ha valami az, akkor az az.
Most akkor egy másik téma, amit felvetettél, csak hogy ez ő ezt valószínűleg nem így éli meg. Tehát nem akarok az ő védője lenni, meg aztán rám nehéz is ezt rám sütni, de hogy én nem hiszem, hogy Orbán Viktor azt gondol, hogy amit ő tesz, az valami nagy összeesküvés vagy belső ellen. Ő úgy éli meg, gyanítom, hogy ő most lényegében egy második Hunyadi Jánosként megvédi, keresztes vitézként megvédi Magyarországot a muszlimoktól meg a Brüsszeltől, akik összefogtak Magyarországot.
De most a sorosterv az nem ez? Hát lényegében ez a sorosterv. Erről szól Magyarországnak az elmúlt, nem tudom, 2015 óta, az elmúlt hat éve. Most ugye megint talán... Mi tudnál ki billenteni ebből a rémállamból, vagy agymenésből, mint hogy te kibillentél, és még mindig nem válaszolta, hogy téged mi billented ki? Mondtam neked, de válaszoltam, a személyes találkozások, a beszélgetések. Szerintem... Hát akkor neki nyitottnak kelletlen, a te nyitottságod billented ki. Az egy más kérdés.
Az egy más kérdés. Ez egy más kérdés.
Hát igen, a parlamentben rákényszerültem.
A parlamenti ebédlőben egymás mögött a tálcával, és akkor nem tudom... 600 forint a menü a jót. Igen. De nem menjünk el ebben most Zoli, mert akkor... Igen, mert sosem lesz vége a beszélgetést. Nem, meg hát... Azért vannak erőlegendák. Na mindegy. Tényleg olcsó a parlamenti... A városban nem. A városban nem. Na mindegy, de amikor ottál mögötted a kárkicsoda, és mondod neki, hogy ne ragudj egy szalvétát adnám, mert már elfelejtetem, és add neked. Ez most ilyen nagyon banális példa, tudom. Akkor azzal lehet, hogy leomlott egy fal.
Érted? Mert hogy... Ja, hogy ő is ember. Tudnak-e meg szalvétát adni? Hát akkor... Hát akkor az nem is akarja. Lehet, hogy az nem is akarja Magyarországot tönkretenni. Hát ez tök rendesen adta oda, meg kedvesen, mert még mosolygott is. Ugye így csak, Gábor, az hogy van, hogyha te pártvezetőként eljutsz idáig, és ez a változás, vagy ez a nyíltság, ez működik, ott van mögötted egy több ezres, vagy tízezres hihetetlen nagy szervezet vezetőként. Hogyan tudod azt hozzáhúzni, vagy...
a szemed, és megvilágosodtál, vagy nyitott lettél, és egy csomó impulszust befogadtál, akkor mi lesz a közösséggel, ami meg olyan úgy maradt? Hú, na hát ez a legnehezebb. Mert valamikor olyan 2012-13 táján éreztem azt, amit mondtál, hogy ez így nem mehet tovább. Már akkor? Már akkor. Már akkor azt éreztem, tehát három lehetőséget láttam magam előtt matematikai értelemben. Tehát, amikor fölébredsz, egy pártnak vagy az elnöke, tehát egy törzsfőnök vagy, és azt érzed, hogy ez nem az én törzem többé, érted? És akkor
volt ilyen érzésem?
Ő egy ilyen tisztességes srácot képzelje, tehát ne azt a sztereotípiát, amit úgy sugalom. Ez egy kemény, aki nagyon szereti a hazáját, tudod, ez egy ilyen vidéki, tisztességes srácot képzelje, és énekli a himnuszt, és látom, nézem, és közben az jár a fejembe, hogy most akkor én, ez ilyen, bennem maradt, tudod, van, amikor ilyen pillanatok így beégnek. És az a dilemmám van bennem, hogy akkor most mi még ezt tartozunk, vagy sem? Tehát ezzel a fiúval, érted? Mert én vagyok az elnöke.
Ő tőlem, hogy tetszene, hogy merre. És biztos, hogy amit én mutatok neki, az neki tetszeni fog, tudod? Ez a dilemma. És akkor három lehetőség volt előttem. Az egyik az, hogy ezt az egészet visszanyelem. Mint valami pillanatnyi zavart. És akkor élem tovább. Én vagyok a radikális jobbikán. Játszod a szerepet tovább, amit tőlelő közösséged elvált. Amit ebbi pedig voltál, de már nem érzed magad. El tudom játszani. Ez volt az első. Ez volt az első. El tudom játszani. Ez kizoféniához vezet, és tudathasorás, hogy el me bajhoz.
Meg egy biztos egzisztenciához. És ezt ne feled. De mert ez a kettő sokszor a politikában együtt jár. A másik lehetőség az az volt, hogy kilépek ebből az egészből, és azt mondom, hogy gyerekek. Nincs közünk egymáshoz. Ez öngyikosság, mert a kinyírtak felakasztatóval a saját pártásait. Nem tudom, meg nem is tudom, de matematik lehetőség. És a harmadik lehetőség, amit én választottam, nyilván most már ez nem nagy meglepetés, az az, hogy megpróbálom a pártomat meggyőzni, hogy gyertek velem erre. És akkor képzeld el, elmenni
válaszmány ülésekre, ahol sajátjaim, mufurcok így ülnek veled szembe, és őket meggyőzni arról, hogy erre kell menni. És akkor valaki sikerült, van, akinél nem, valaki elment, van, aki kivárt, van, aki elkezdte fenni a kést, hogy nem, vagy lesz még itt majd, amikor nem te leszel az elnök. Van, aki azt mondta, hogy na próbáljuk meg, van, aki azt mondta, hogy na végre már. Tehát, hogy itt azért nagyon széles spektruma van az érzemek. És gondolom, frakcióra szakadtak ez a párt, és akkor volt ilyen tömb, olyan tömb,
és akkor ezek elkezdtek egymással is, vártam belül, vihaskodni. És akkor nekem még közben választáson kéne indulni, választást kéne nyerni. Tehát ott még nem is tudsz teljesen azért, tehát ott azért még bizonyos, ahogy mondtad, különféle érdekek, meg hogy azért a szavazókra is figyelni, hogy azért ne homoljon be a párt. Akár még a szavazókra is odafigyelni. Miatt létrejöttünk. És most nem is az, hogy a szavazó mit akarnam, az, hogy hol veszítesz, ezeket a szempontokat sem tudod. Mert akkor ne legyél pártelnök, hogyha erre nem figyelsz, nyilván.
Figyelni kell arra, hogy ne homoljon össze a ház. Ha te egy pártelnök vagy, akkor nem homolhat össze a pártod. De közben meg változtatni kell, mert a változásról beszélgetünk. És ugye én azt mondtam, hogy néppártosodás. Tehát, hogy nekünk ki kell lépnünk a saját kis buborékunkból, és meg kell szúrítanunk másokat. Meg kell szúrítanunk baloldali embereket is, vagy liberális embereket, és meg kell értenünk őket. És ugye nekem volt egy mondatom, hogy nekünk meg kell érteni azokat is, akiket a kommunizmus tettünkre, meg azokat is, akiket a fasizmus tettünkre,
meg az ő gyermekeiket is. És... És átment? Hát, hogy túlságosan is. Mert most már ugye én azt hallottam, hogy az emberek között kell hidat építeni. Most már azt látom, hogy a pártom átment a másik oldalra, és lerombolta a hidat, és most már... Tehát, hogy én nem a pártokkal akartam összefogni, tudod? És ezt sokan szememre vetik, hogy én miért nem léptem vissza 18-ban, meg biztos, hogy ez sokak szemébe hiba volt, de hogy én...
pártok összefogásával hittem. Én azt hittem, hogy mi az emberek összefogását tudjuk megteremteni, és az LNP-vel, most aktuál politika, vagy hát most már nem, de akkor az volt, én az LNP-vel képzeltem el egy új, tehát nekem ez volt az álma. A Schiffer miatt. Nyilván személyesen is, de hogy az LNP is egy új párt volt, mi is egy új párt voltunk, ők egy urbánus, liberális gyökerű, mi egy vidéki, nemzeti gyökerű párt, és hogy én nekem ez volt a jövőképen, hogy micsoda katartikus lenne, hogyha most nem azért, hogy én a Schifferrel, hanem a két párt egymás
ezt a népi urbánus vitát zárjuk le, mert itt is vannak jó dolgok, meg ott is vannak, és menjünk előre. Hogyne. Én ezt szerettem volna is. Én ezért se a Fidesz-szel, se az MSZV-vel nem akartam összefogni, és tudom, hogy ezt sokan politikai hibának tartják. Politikai, taktikai értelmében még lehet, hogy az is. De nekem nem taktikai megfontolásaim voltak, hanem valami újat akartam létrehozni, amit ti is szeretnétek, hogy picit úgy lerázza magáról ezt az elmúlt harminc évet. Nem sikerült. Nem sikerült. Én úgy?
Hoznám össze a katartikus élményt, és nem csak az LNP-t, meg a jobbikot, és nem csak az urbános és a népies vanalat, hanem az összes tízmillió magyar, talán az lenne kérde, de a legjobb módja, és csak azért nem az ajavaszkát mondom, mert azt a legtöbben nem innák meg, mert félnek tőle, és féllem az, ami munká bennük, és azt tudom, hogyha meginná, és átérezni azt az egységélményt, amit ő rögtön megölelni a másokat, és nem pofán vágná,
ennek bemennek, és testvérek jönnek ki onnan, de ezt akarni kell a szívünk belsejéből, és nagyon sokan félnek ettől, hogy kikerülnek abból a fekete dobozból. Ehelyett csináljunk a déles vizsgátot, nyából vagy vérből, küldjük be a hivatalba, vagy a szakértőköz, és visszajön három étmó, hogy ez a nácizó, cigányozó, zsidózó csávó, ez egy halmadrészben afrikai felmenőkkel rendelkezik, egy halmadrészben zsidó vére van, és egy halmadrészben cigány,
vagy tíz, vagy nem tudom, hány generáció visszemülőnek megállapították a vérjéből, hogy honnan jött. Láttam ezt a dokumentumot, és tudom, hogy egyek vagyunk, hiszen Afrikában indultunk mindjárt. Ha ezt a hülye vérvizsgálatot megcsinálna mindenki, mindenki, és akkor rájönni, hogy nagy magyar. De ezt, hogy magyar, hát nincs én magyar. Hát annyira vagyok magyar, mint a német. Német, a lengyel-lengyel, de lehet, hogy én lengyelebb vagyok, mint a másik lengyel, németebb vagyok, mint a másik német, aki tutálok, meg cigányabb vagyok, mint az
bőrszínemben, ha egy ilyen DNS-tesztet megcsinálna az összes magyar ember, és rájönne, hogy miféle doboz volt ez, amiben voltam. Hát én gyűlöltem a zsidókat, gyűlöltem a cigánt, közben meg én is az vagyok. Akkor rögtön a 10 millió magyar rájönne, hogy hát mi egyek vagyunk, de nemcsak a 10 millió magyar, hanem a 8 milliárd földlakó is rájönne, hogy hát egyek vagyunk. Hát segíteni, inkább megfogom a kezét, és megyünk együtt előre, mint hogy pofámágja, mert azzal nem lesz jobb, mert az vissza fog ütni.
DNS vizsgálat, vérvizsgálat. Egy vér folyik be. Érdekes terápia lenne. Hát nagyon sokan elküldték, valakinek Finnországban volt a felminői, valakinek Afrikában. Elképesztő koktél vagyunk, itt mi magyarok. Erre akartam kijuk adni. Akkor meg kis olyan reklámot engedj meg, épp most írok egy könyvet. Majdhogy nem erről a kérdés, mert szerintem van olyan, hogy magyar, csak nem vér szerint. Tehát a magyarságnak szerintem egy ilyen kulturális küldetése van Európában és a világon, és ez pedig pontosan
abból fakad, hogy mi keletnek és nyugatnak vagyunk a határán. Tehát mi vagyunk a legnyugatibb keleti, meg a legkeletibb nyugati nép, és ez szerintem egy, és ugye már a legelején elrontjuk Koppánynal meg Istvánnal, akik egymásnak ugranak, és nem tudnak valahogy kiegyezni, mert Koppánynak a maga szempontjából igaza volt, hogy az ősi jog szerint ő jön. Abszolút. És erre jött István fölnégyelte is. A kereszténység. És elindult a Szent Istváni Magyarország. Amit én nagyon szeretek, meg én is szerintem is Istvánnak volt igaza,
A nyugatba kell integrálódni, de tök jó döntéseket adott István, de azért az mindig ott marad bennünk, hogy már a legelején egy testvérháború, tehát milyen szépen indulunk, nem? Hét ember összeönti a vérét. Ez gyönyörű, gyönyörű ősi mítosz. Aztán meg a két trónkövetelő mind a kettő a maga szempontjából jogosan egymásnak ugrik. Na de nem akarok most itt történemleckét tartani, csak hogy szerintem nekünk ez a feladatunk, tehát hogy keletet és nyugatot össze kell kötni. Tehát mi egy híd vagyunk. Én Magyarországra úgy tekintek, mint egy hídra
ami keletről jön. modifierni.
A politikus mentalitást. Mi lenne, ha keletről átvennénk a keleti filozófiáknak a életharmoniát, a világgal való harmoniát? Nyugatról meg átvennénk az innovációt, a kreativitást. Tehát azért ebből születhetne egy jó kombó, nem? Mi lenne, ha ez lenne a magyar? Tehát ez lenne a mi identitásunk, hogy mi vagyunk ez a kettő szintézise. Én azt mondom, Gábor, hogy ez egy rendkívül jó projekt. Én ebből partnered leszek. Remélem, hogy te is nekem a partnerem leszel, és összegyűlnek, összeadódnak ezek a sok kis sejtek,
mással beszélgetni, másrészt meg tudnak egyezni, megtalálják a közös értékeket, megtalálják a közös hangot, és együtt építjük ezt a Magyarországot, és együtt építjük ezt a világot. Ez csodálatos végszó. Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál. Köszönöm én is, Zoli. Jó lesztem magam. Én is.
NAMASTE