Sziasztok, Jadó vagyok. Közép-Európa első világrosszuló podcast csatornáját hallgatjátok Magyarországról. Ez a Budapest.fm.
Nagyon-nagyon sok szeretettel köszöntelek benneteket a podcastemben. Ez Ájtok Herceg podcastje. Előbb-utóbb én is megszokom ezt a szituációt. Viszont ennél sokkal fontosabb az én drága vendégem, a mai vendégem, zsidai rolybarátom. Sziasztok. Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadta a meghívást. Köszönöm, hogy hívtál. Ismerjük egymást az egyetemről, a közgázról. Bele is vágok. De az, hogy barátok lennénk, az talán túlzás, mert szerintem
élőtünk, életünkben nem beszélgettünk annyit összesen, mint amit most fogunk egy óra alatt. Lehet. Ezt elmondhatjuk. Mégis nagyon fontosnak tartottam, hogy meghívlak téged, és megkérdeztem, hogy mennyire finomkodjunk, mennyire nem. Bár engem már az is zavarabb az országban, hogy finomkodnom. Azon kell gondolkoznunk, hogy finomkodhatunk-e, vagy beszélgetetnünk-e őszintén ebben az országban. Erre később visszatérjünk. De ezért én nagyon hálás vagyok, hogy elfogadta a beszélgetést.
Mert azt gondolom, hogy ebben az országban, jelen pontban erre van a legnagyobb szükség a normális emberi, humánus beszélgetésre oldalaktól függetlenül. Mert hogy oldalak is vannak ájtulak, kialakultak én oldalak. De az egyik oldalra vagy sorolva, én meg a másik oldalra vagyok sorolva. De én, amikor mi beszélgettünk telefonon egymás között, mert voltak az egy közös ügyeink, én nem éreztem ezeket az oldalakat elválasztónak kettőnk között. Sőt, azt éreztem, hogy ha engem ez a fiú normális emberi hangon hív fel,
mert kérése van, vagy kérdése van, vagy óhaja van, akkor én azt veszem, hogy ő milyen hang nem behívott fel engem, milyen kérése volt, hogyan viszont jót hozzám emberként, társként, partnerként, és ez nekem nagyon-nagyon imponált. És akkor ennyit a bevezetőről, és ugye hagyjuk ezeket az oldalakat együtt, majd a beszélgetés közben úgyis én majd a megfelelő pikír pillanatokba be fog ezzel jönni, de hogy az első kérdésem, vagyis az óhajom, vagy amire meghívtalak, hogy a zsidai rajt,
mindenki a neve alapján ismert ki az a zsidai rajt, és akkor be van téve oda, hogy ő a vendéglátós, és ő a neres vendéglátós, de ezt majd ezt majd nem akarom nagyon-nagyon hangsúlyozni, de majd úgyis beszélünk róla, hogy hogyan lesz egyáltalán valakiből vendéglátós, és hogy ki az a zsidai rajt valójában, amikor lehánytjuk róla a vendéglátós jelmezt, és lehánytjuk róla ezeket a ráállgatott címkéket. Ki is ő valójában, hogyan lesz valaki vendéglátós, guru, vendéglátós pápa?
Nem vendéglátósnak, hanem gasztronomusnak hívom magamat, meg építőnek, egyébként meg közgazdász vagyok, pont úgy, mint te. Pont annyira, de nem a pont annyira vagy, mint én közgazdász, mert én van már sót csinálok, 25 éve, te pedig egy gigantikus birodalmat építgettél, és építgetsz. És lehet, hogy a vendéglátós az degradáló, degradáló a számodra, vagy csak tudhatjuk annak, hogy én másonnal jövök, és nekem ez az
egész gasztroörület, nekem a gasztroörület, az azt jelenti, hogy elneveztük másképpen azt, amit eddig vendéglátósnak hívtuk, azt most gasztronok hívjuk, de te más szinten csinálsz dolgot, mint a... Vagy ezt nevezték el korábban másnak, de valójában valójában ez az. Tehát, hogy lényegtén is, hogy hogyan nevezzük. Én azt gondolom, hogy ennek egy fantasztikus reneszánsza van, ami most bár megdöccent egy szakadék méretű kis
és ez tovább fog menni, de nem akarok kitérni a kérdés elől, hol is kezdjem. A szüleim az Inter Continental szállodában dolgoztak, és ott is ismerték meg egymás. Édesapám étterművezető, édesanyám a bárban dolgozott, mind a ketten vendéglátópörű főiskolát végeztek, egyetemet végeztek, később édesanyám a Hungár Hotelsnek volt a marketing vezetője, tehát, hogy ők
életükben a turizmus vendéglátás szállodaiparban dolgoztak, de ami még talán meghatározóbb az ő életükben, az az, hogy egy bizonyos Roy Watson nevű úriember, aki az Amerikai Szállda Szövetségnek az elnöke volt, egy európai körütje során felfedezte őket, és kihívta őket a hetvenes évek közepén a szállodaláncába. Hogyan fedezte föl őket? Mi alapján, miért nem engem fedeztek föl, vagy más fedeztek föl? Egyrészt már nem éltem. Ahogy a könyvben olvasott, tehát, hogy van egy ilyen klasszikus amerikai üzletember,
a testvérével utaztak, a testvére egy híres sebész volt, szintén az Egyesült Államokban, és utaztak, hogy járják a világot, konferenciákra jártak, és úgy gondolta, hogy ez a két ember, amit tanúsíta, hogy hozzááll a munkájához, és ez a professzionalizmus, amit lát, az érdekes számára ahhoz, hogy lehetőséget nyújtson nekik, és ő összeszedett, innen évben indított az öreg ilyen tréninget, és Dél-Amerikából, Európából, mindenhol érdekes.
Fazonokat összeszedett, és akkor szüleim másfél évig az ő szálladaláncánál tanultak, és ott születtem én isként. Ezért is vagyok Roy, mert hogy a Roy Watson az én keresztapám, aki a szüleim után a legmeghatározóbb ember az életemben, hiszen a tínédzser koromnak a nyarait, azokat gyakorlatilag mindegy szállig vele töltöttem, és azt a szellemiséget a legnyitottabb és befogadóbb életkoromban nagyon fontos hónapokat. Miféle szellemiség az?
Ezt tanultam meg például azt, ami szabály is lett a cégünkben, hogy tilos úgy kezdeni egy mondatot, hogy az a baj. Mert hogy az a baj, hogyha anyukádat előtti a villamos, az baj. De azok a helyzetek és feladatok, amikkel mi találkozunk, azt úgy hívják, hogy feladat, mert kihívás. És azt figyeltem meg, hogy különösen a magyarok, de igazából mindenkire a világban igaz, hogy ez a klasszikus busz megállói kérdés.
Hát az a baj, hát meg a magyi fiatalokkal az a baj, meg a politikával az a baj, meg az időjárással, mindig az a baj, és megy az idő, helyben járunk, dagonyázunk ugye a kakába, és semennyire nem mozdulunk előre. Én meg azt mondom, hogy erre, erre, erre, én nem adok fizetést senkinek, hanem azok az emberek, akikkel én dolgozom, azok dolgozzák fel magukban, hogy mi a baj, és akkor arról szeretnék beszélni, hogy egyébként ez a megoldás, vagy ez a megoldás, vagy ez a megoldás,
és ő egyébként melyiket javasolja, és miért. És akkor ugyanannyi időt fogunk beszélgetni egyébként a kérdéskörről, mint a busz megállóban, csak mi folyamatosan közeledünk a megoldás felé, a másik társaság pedig helyben marad, és nem közeledik a megoldás felé. Amerikában nincsen az a baj? Lehet, hogy van, de... Nem azzal kezdik? Akkor az a baj, hogyha van az a baj. Nem, nem azzal kezdik. Tehát megoldás, megoldás orientált. Tehát, hogy én azt tanultam a keresztapától... És ezt kintről szeddel össze. Ezt tanultam,
meg azt, hogy amikor új autót vett a feleségének, és akkor azért én gyakorolgattam ott 16 évesen a környékbeli utcákban, és beparkoltam az autója mellé, és meghúztam a vadonatúj autót, amit még meg se kapott a felesége. És akkor nyilván ilyenkor az ember lefagy és bepánikol, és akkor a keresztapám azt mondta, hogy most visszajössz, és most mész még fél órát. Pontosan azért, hogy így nem lehet semminek vég lenni.
És liberális, de nem ez, amit most mi liberálisnak nevezünk, hanem ez a valódi angol száz liberális hozzáállás. Milyen az a valódi angol száz liberális hozzáállás? Ez milyen? Kemény, nyitott és őszinte. És működik. Működik. Te dolgod. Működik. Mindenki fele működik. Működik. Működik. Szerintem ennek köszönhetjük azt, hogy hol tartunk, és hogy a mi családi cégünk, ami 39 éves idén, négy évtizedes, az itt tart és ide jutott. Bravo!
Bravo! Szóval akkor a keresztapád, az amerikai fiatalkorokban, Amerikában felszívott tudás, tapasztalás, élményanyag. Németországban éltem nagyon sokat, tehát ugye 11 éves koromtól fogva minden nyaramat vagy Németországban, vagy Ausztriában, vagy az Egyesült Államokban. Jó, akkor eljutunk 18 éves korodig. A közébiskolat, azt hol végezted? Azt már itthon, ugye? Toldi.
A közgázhoz. Mondjuk, hogy akkor kereszte egymás az életutunk. Engem, engem, engem, Michael Metzen felezett fel, és kivitt ki Amerikába, de nem úgy alakult a sorosabb, mint a tiéd. Egyébként ebben a legtöbb kinti szerint, meg én szerintem is az annak nagyon nagy szerepe volt, hogy nem egy évesen, meg öt évesen, vagy 16 évesen, hanem 42 évesen kerültem ki. Ez egészen más történet. Tehát amíg az ember tizenéves korából be tudja szívni még nyitott, tiszta a szoftver, van hely. 42 évesen, mert ezzel a rengeteg begrögzöttséggel,
nem akarom maga mostorozni, de nekem ez már nem új sikerült, mint neked. Én nagyon örülök, hogy van miről beszélgetni, hogy nem csak úgy lehet csinálni én, sátam, hanem másképp is lehet csinálni, bár, ahogy itt most elmondom, annak hihetetlenül nagy szerepe volt, hanem döntő szerepe volt abban, hogy te ideítottál, hogy a szüleidet felfedezte ez az amerikai ember, és te ott az ő segítségével egy másféle tudási, másféle identitást tudtál magadni.
Mennyit városzolod ezen a közgáz? Meg a szüleimnől is, hát azért ne felejtsd el, hogy 82-ben alapították a szüleim a Piero-t, már pont a jogszabályok megengedtek valamifajta magánvállalkozást. 82-ben kellett-e hozzá valamiféle kapcsolatítőke, mint ahogy most is kell kapcsolatítőke ahhoz, hogy ezt meg tudják tenni? Volt-e nekik valamiféle netvörögi? Honnan jöttek ők? Honnan? Nem kellett kapcsolatítőke. Nem kellett? Egy ikonikus mondat van, ami szerintem nagyon sok mindent megmagyarázott.
Az az ő hozzáállásukban is, hogy zsidai jelvtársnél felejtsen el mindent, amit az elmúlt másfél évben tanult. Mondta neki a szállodának az igazgatója a belügyi bekötődéssel, miután hazaértek másfél év Egyesült Államok után.
Tehát, hogy ezek után ezt kapod a pofánban, azért az kellőképpen feltüzel arra, hogy tényleg. Csak azért is. És akkor ez indította el nyilván azt, hogy a végén magánvállalkozás lett, ami akkoriban... De az elvtársnak vajon mi volt érdeke? Akkor 82 mi volt az elvtársnak érdeke, hogy lenyomjon be érdeket, vagy lenyomja őket a földre? Tehát mi ennek a gyökere? Mi ennek a táv talaga? Mi van ennek a háttéri? Pintér Béla, a Középszerdi Adala című darabja megvan? Nekem az egyik kedvenc szín.
Rákatottam Pintér Bélára elég rendesen. Igen, igen, értem. És szerintem ez egy kicsit mindenhol megvan. Mi ezt látjuk, ahogy ez Magyarországban zajlik, de nyilván különböző szintekben a középszer mindig megpróbálja lenyomni a minőséget, meg a márainak van egy híres idézet, ami egyébként nem egy versből van, hanem az egyik regényéből, hogy most jönnek a rútak, a csúnyák, és lerántanak mindent a sárba. Tehát, hogy ez én azt gondolom, hogy a középszer az mindig megpróbálja megmagyarázni,
és igazolni magát, hogy az ő sikertelensége, vagy inaktivitását, ő valahogy validálja, hogy egyébként az mérhelyes, és hogy egyébként a teljesítmény az csak valami szerencse, vagy valami galátság révén jön létre. De én mindig azt tanultam, hogy hát valahol van eredmény, akkor a mögött van valami lejtsztunk, és azt kell nézni, hogy mit lehet azoktól tanulni, mit lehet abból a teljesítményből magunkével tenni, és hogyan lehet abból fejlődni, és épülni,
tehát ez én mondom, hogy ez az amerikai mentalitás. Tehát azon gondolkozva, hogy mit akarsz csinálni, építeni akarsz, értéket teremteni, azt hogy éred el, és kiket látsz, akik abban példák, és ők vajon mit csináltak, hogy csináltak, mit lehet abból ellesni. Tehát, hogy én a másiknak a sikerét, azt nem irítséggel nézem, hanem az nekem egy motiváló erő, hogy az anyádat, így csináltott, még jobban csinálom meg. Figyeljük, Amerikában, hogyha jók az életesüléseim, akkor ha valaki nagyon tehetséges,
akármilyen családban is számezik, akármilyen társadalmi rétegből jön, ott a te általad is említett szabadságban lehetőség van arra, hogy akár kapcsolatban érkül is, csak pusztán a saját szorgálmából, a saját tehetségéből, őt emeli a környezete fölfele, mert ott örülnek a másik sikerének, és elérhet bármit szinte, bármiféle kapcsolatot őket nélkül. Most te azt mondtad, hogy a te szüleinek se volt erre szüksége. Mai Magyarországon mennyire szükséges az a kasztrovilágban,
mert a gazdaság bármely szegmensében, hogy kapcsolati, komoly kapcsolatitőkével rendelkezzen az ember. Mennyire van erre szüksége, és mennyire alapfertőtel ez annak, hogy valaki sokra vigye? Szerinted ma? Őszintén. Egyrészt általánosan, ugye én azért dolgozom nemzetközi szinten, tehát ugye mi a Kempinszkinek partnere vagyunk nem csak Budapesten, hanem Spanyolországban, Marbeján is. Jamie Oliverrel dolgozom. Viszonylag sok nemzetközi üzletemberrel és Jamie Oliver partnerel vagyok.
Tehát van azért merítés, és nekem az a tapasztalatom, hogy alapból sokkal liberálisabb a magyar környezet, bármilyen cégalapításhoz és cégindításához, és főleg külföldiekkel szemben százszor nyitottabbak, mint bármelyik országban körülöttünk, ahol egy nagyon erős, tökegészséges patriotizmus van mindenhol.
Tehát ez az első. Egyszerűen ez nálunk így alakult. Az elmúlt 10x évben folyamatosan egyszerűsödött minden. Nem csak üzletet nyitni, hanem céget alapítani, bankszámlát nyitni, bármit. Annyira egyszerű, hogy lehet, hogy Angliába meg se tudod lépni. Kettő, szerintem az egész buli negyednek a létrejötte bizonyítja leginkább azt, hogy nincs erre szükség.
Ez a buli rendszert, ami alapvetően egy szervezetbűnözés volt, ahogy én a hírekből lehozom. Ahogy ennek vége lett, azzal, hogy ott komolyan lecsaptak és komoly letartóztatások történtek, és bejött a válság, ennek a hatására ingatlan, félbehagyott ingatlan fejlesztésekben, félig romos épületekben egyszer csak elkezdtek nyílni nulla forint büdzséből helyek.
A gosdúdvara, még a Boston Consulting Groupnál voltam tanácsadó, és éppen Európá különböző országaiban dolgoztam, különböző főleg telekom, meg pénzügyi cégeknek a projektjein, és közben kezdtünk el a gosdúdvarban azzal az üzlethelyiséggel foglalkozni, meg leszerződni, amiben 2012-ben nyitott később meg a spiller, és közben rengeteg minden történt, teljesen átalakult a környék,
arra lyukadtam ki, amikor lezárult a rengeteg jogi vita az üzlethelyiség körül, és nagyon sokat jártam oda, és sokat beszélgettem például az Ábel barátommal, a Szimplának a tulajdonoságban. Szimplábelt én is, na jól is, mert ő volt az első madár, azon a környéken, a Szimpla volt az első. Tegnap is ott voltam, és ott söröztünk együtt a Szimplából. Na ezek szerint itthon van. Persze, itthon van. És annyit is próbáltam rátukmálni, hogy ők növekedjenek, és csináljanak ők a Szimplát, és annyit jártam le,
mint elutaztam volna egy másik városba. Tehát kicsit azt éreztem, mint egyetemista koromban, amikor elmész a világban, utazgatsz, és ezeket a kis pesgő városokat látod a világban, ahol zsizseg az élet az utcán, és az emberek mászkálnak, és élnek, és egyik hely a másik után. Nagyon sok ilyen egyetemi városban voltam, és annyira bere szerettem, hogy így vágtunk bele, és jött létre valójában a Spiller, és meg kellett fejteni, hogy mi egyébként,
gastronómosak vagyunk, és a gastronomiából jövünk, és a minőségi vendéglátásból. Mi a buli negyedben egyébként mit tudunk hozzáadni? Lehet a buli negyedben minőségi vendéglátást csinálni? Most megmondom, mire gondolok. Az angol, német, holland, francia turisták, amikor utána Széchenyi fülőbe is kijönnek. Nézd perspektívába. Nézd 2012 és 2021 vagy 2019 távolatában 7 év nagyon keves. 7 év alatt ilyen gyökeres változások nem szoktak történni semmilyen nagyvárosban a világban.
Amikor mi oda mentünk 2012-ben, nekem az volt a klik, az volt a vezér gondolat, hogy nekünk miért van ott keresni valónk, hogy éreztem ezt a lüktetés, tényleg ezt az őszinte összefogást. Volt egy olyan kollégialitás ezek között, az emberek között, akik mindenféle tök színes egyénisségek voltak, és az Ábelt is éppként középiskolából ismerem még, hogy ez egy történelmi pillanat.
Ami egyébként sajnos elmúlt, de lehet, hogy most majd a járvány után újra visszajön. És azt gondoltam, hogy annak a közönségnek, aki ott mozog és élvezi ezt a zsizsegést, annak szerintem van egy olyan 5-10 százaléka, akinek ez mind tök jó, de már nem biztos, hogy zsíros kenyeret szeretne lilahagymával enni, nem biztos, hogy a legolcsóbb sört akarja enni. Ez látható ez a közönségvározás? Ez szemben látható? És megnyitottuk a spílert, ahol egyszerű ételek voltak, de minden teljesen kompromisszumentes minőségben.
Kizművációs kézműves hamburger, kézműves sörök. Hát akkor még Bardani rakta össze nekünk a sörválasztékunkat. Nem tudom, hogy megvan-e a Bardani nagysör guru, és a testvére gimnáziumi osztálytársam volt az István. És elindult a sörforradalom, a kézműves söröző forradalom, és elindult a hamburger forradalom. És elindultak azok a gaztronómiai, egyszerű street food szintű gaztronómiai folyamatok, amiket a Spieler indított el. Ő volt az első, aki megjelent,
és a megnyitásnál, amikor a pult fölül kijöttünk a sörcsap szerelésből, és felnéztünk a Robival, akkor azt láttuk, hogy nem látod az eget, mert annyi ember van gyakorlatilag a helyen, és annyi történt, hogy a Facebookra kiírtuk, hogy megpróbáljuk kinyitni az ajtót, és meglátjuk, hogy mi lesz. És nem voltunk rá készek? És volt rá. És ez elindított rengeteg kopít, másolás, nyilván rengetegen próbálják másolni, nyilván nem lehet egy-egy dizájn elemmel lemásolni egy helynek a DNS-ét,
tehát legalább annyira összetett, nem annyira, de nagyon összetett egy étteremnek a DNS-e hasonlóan egy emberhez, tehát, hogy nagyon-nagyon sok száz apró faktornak az együttárásától függ egy helynek a szelleme. Jól sejtem, hogy ez a fajta minőségű, magas színvonalú gasztrokultúra, ezek szerint elsősorban annak a fizetőképes vásállói rétenge szól, akiket leginkább a külföldről tudunk megszólítani. De akkor még nem volt külföld.
Így elindult, és aztán menet közben vált annyira népszerűvé. Tehát ne fejtsük el, hogy 2012-ben az egész turisztika azért az nagyon gyerekcipőbe járt ahhoz képest, ahová ez készül. Arra akarnék kijukadni a kérdéssel, hogy jött ez a válság, lezárták az egész világot, és a vendéglátó zsúlyó, mint a divattelvező, rá volt kényszerű a belső piac működésére.
Csak olyan magas minőségű árszínvonalon, de nyilván a kettő összefügg, tehát olcsó alapanyagból nem lehet extra kaját csinálni, fájnány, én gondolom az alapanyag beszerzés, és az egész, láttam-e a modern konyhát, hogy ott milyen műszerek, berenézésik vannak, hogy milyen hihetetlen beruházás szükséges. Szóval a magas kultúra, a magas gasztrokultúra az magas árszínvonalat követte el meg. Az én kérdésem az, hogy nagyon kockázatos lehetett, vagy nagyon kockázatos lehet kitenni,
egy ilyen külföldi magas vásállói keresletnek kitett szektorban tevékenykedni, akkor, amikor egyszer csak a fő lábatok, a külföldi fizetőkörés kereslet le van vágva, mi van ilyenkor, kébe jön a belső piac, a magyar piac, meg tudja a magyar fogyasztó fizetni a Jamie Oliver árát, vagy meg tudja fizetni a Spiller árát, a Gosduba, mi van akkor, hogyha elvágják a fő bevételi forrást a külföldi fizetőkörés keresletet,
tehát ott a magyar. Azt hiszem, hogy nem csak te, hanem nagyon sok, nem csak ti, hanem nagyon sok hasonló szektorban tevékenykedő fogta a fejét, mert erre senki nem számított. Ilyenkor mi van? Ilyenkor mi történik? A mai olvastam egy néhány napos hírt, hogy támogatás nélkül ez a nyár összedő lehet. Budapesten, meg a nagyvárosokban. Budapesten, igen. Én azt gondolom, hogy az önmagában, hogy egy világvárosban a turizmus az egy abszolút fontos szegmes.
És turizmus nélkül nincs sem minőségi vendéglátás, sem minőségi kulturális élet. Ez teljesen természetes, kéz a kézben járó dolog, hiszen egy világvárosnak a kínálata, a kulturális, a gasztronómiai, egyéb szórakoztató kínálata mindig sokkal nagyobb, mint a helyi kereslet. Ettől világváros. Tehát, hogy érden pontosan annyi étterem van, mint amennyit az érdi lakosság eltart. Budapesten meg tízszer annyi van.
Ez az üzleti forgalom, tehát az üzleti forgalom, az nem feltétlenül külföldi. Az üzleti forgalom és a turista forgalom adja a budapesti gasztronómianak a 90 százalékát. Ez nagyon érzékeny kitettség. De ez tök természetes. Bécsben is, csak Bécsben, csak Bécsben ebből a 90-ből, ebből a 90 százalék turista meg üzletiből nagyon sok osztrák turista van. Mert ott van egyrészt gazdagabb a vidék Ausztriában. Én örüldék a gazdagarszikáról és sopromból fel tudnálak jönni,
Budapesten és oda bemenni hozzátok. És ez mindig, amikor én sokat jártam Lyonba, hogy a Boküzdor versenyeknek mindig ott van a döntője. És ott mindig beszélgettek a taxisoförökkel. És illetve a taxisoför egy héten két-háromszor eljár a barátaival, a kis vendéglőbe. Kis vendéglőbe vagy a csúsgasszóval? De miért járna a csúsgasszónomiába a taxisoför? A kis vendéglőbe jár a barátaival, fröccsöznek, boroznak. Hát én taxisoförként örüldék magyar taxisoförök.
Hogyha megengedhetném magamnak, hogy fölmenjek a várba és elfogyasszak egy 30 ezeres vacsorát. De gondolj be, nem. És te is örülnél neki. 30 ezer egy vacsora, tehát 5 ezer forint. Most két főre vagy négy főre gondolkodsz a családra. Egyébként az Andrássyúton is 30 ezer kajátunk négyen. Nemrége, és nem a csúsgasszóval. Tehát egy 30 ezer fontos ebéd már... 80 euró. Bár ma nem. Hol kapsz 80 euróért négy fővel? 20 euró per főért. Azért viszonylag nehéz Nyugat-Európába bárha étkezni.
Tehát csak, hogy még mindig 27 szedék az áfa az alkoholon. Az probléma. Ausztriában 20. Eleve a 27 szedék az áfa probléma. Igen. Tehát, hogy ezek a kérdések felmerülnek, és akkor jöttem rá, hogy ez nem csak anyagi kérdés, anyagi kérdés is, de az elköldhető jövedelme az nem annyival nagyobb egy Leoni taxisoförnek, mint amennyivel többet használ gasztronómiát, hanem egyszerűen egy értékválasztás. Nem új tévét vesz, nem új felnit vesz a kocsijára, nem új nem tudom, micsodát rendel,
nem tudom, nem tudom, nem tudom, micsodát, hanem elmegy a barátaival, és társadalmi életet él, és szocializálódik, és az része a francia kultúrának, és része a Leoni kultúrának, hogy ők ezt csinálják. Tehát ezek kulturális kérdések, azért ne felejtsük el, hogy nálunk azért az a háború utáni 90-ig tartó évek, azért azok mindent derékba törtek, és ketté törtek, úgyhogy előtte se voltunk egy túlságosan polgári ország.
A kapitalizmusnak egy olyan korábbi visszafejlett változata volt, ami mondjuk Angliában már évszázadok óta nem úgy volt. Tehát, hogy ott nem jobb ágyok voltak, hanem bérlők. Mi kéne ahhoz, hogy ezt a sok száz éves lemaradásról beszélgetünk, ezek szerint a polgársodás elmaradásával, szerinted mi lenne szükség ebben az ország Magyarországon világlátott ember, vagy ismeret a külföldi trendeket, a külföldi folyamatokat, a külföldi kultúrákat.
és ne kelljen szégyenled magad azért, hogy nagyon jó megy a szekér, és ne legyen ezer irigyel, és majd visszatérünk, hogy miért bántanak téged, miért irigyek, mivel csesztetnek, miért sorollak be az egyik oldalra, miért bántanak engem, miért vagyok én hazárló, egyszerűen csak azért, mert szeretnék a saját munkámot tisztességesen megélni, és zavarja a csörmet az, hogyha másokat meg úgy látok meggazdagodni milliárdossá, százmilliárdossá, ezermilliárdossá, gyakorlatilag semmilyen alkotótevégéseket nem éreznek. Szóval a kérd
Ez miért nem egy polgáros ország már, hogyha 200-500 éve próbálunk polgárosulni, mi az akadály ennek? Hát megint csak Bintérvéle a középszerdiadalacimű művére tudok hivatkozni, mert hogyha Mári-t olvasol, akkor is azt látod, hogy mindig a középszerű tömeg volt az, aki visszahúzta a polgárságot, mert hogy mindig valahogy megpróbálták megmagyarázni, megmagyarázni a teljesítmény hiányát. Figyelj, mert ez a középszer, akiről beszélgetünk, nem ez lenne, a középszer, akkor beszéltünk,
a középosztáról is? Nem, szerintem a középszer az nem középszer. Az nem ugyanaz? Nem, szerintem a középszer. Középosztálynak kellene a polgárság, nem? Középszer az a polgárság ellentéte. Mert a polgárság, a polgárság az by default liberális, de nem abban az értelme liberális, ahogy ma használjuk, hanem abban az értelme liberális, ahogy száz éve használták. Azaz? Ahogy Kossuth is liberális volt. Azaz? Hogy bármiről lehet például beszélgetni. És én ezt tanultam a keresztapámtól is,
bármiről lehet beszélgetni, és amikor valaki visszakérdez valamit, akkor az nem egy támadás, és az nem egy sértésnek az előkészítése. Amikor németekkel dolgoztam együtt húsz évvel ezelőtt, akkor is emlékszem, hogy az Ádám barátommal, szintén én föntársunk volt, néztük, hogy ezek az évvel megint mit akarnak ezekkel a kérdésekkel, és akkor rájöttünk, hogy fi, ezek németek. Ők azért kérdezik ezt, amit kérdeznek, hogy mit miért csinálunk, mert kíváncsiak a válaszra. És hogy én is megkérdezem a kollégáimat, hogy amit javasol, vagy am
Azt miért csinált, és miért úgy csinálta, és nem azért kérdezem, mert kötekszem, és próbálok hátulról jönni, hanem mert kíváncsi vagyok a gondolatmenetére, és hogyha azt látom, hogy tökre jól átgondolta, utána nézett, és megnézte, akkor meg vagyok nyugodva. Akkor még mindig lehet, hogy nem volt jó a döntése, de azt tudom, hogy alapvetően jól gondolkodik, jól járt a körbe a kérdést, hozott egy döntést, majd észre fogjuk venni, hogyha a döntés nem jó, és akkor kiavítjuk, de alapvetően így kell menni, és meg vagyok nyugodva,
hogy az helyes. Nekem ez a liberalizmus, hogy nem akarok kézi vezérelni például mindenkit mindenben, hanem alapvetően próbálom kérdésekkel, meg provokatív módon őt terelgetni abba az irányba, és motiválni, és felpiszkálni arra, hogy kezdjenek gondolkozni, kezdjenek kritikusan gondolkozni, kérdőjelezze meg azt, amit csinál, és amit szokott, a megszokásait. Tanácsadó voltam a Boston Consulting Group-nál, előtte meg a Roland Berger-nél. Ez volt a feladat.
Neveltek, így szocializálódtak a világ legokosabb emberei ezeknél a tanácsadó cégeknél, hogy azért megyünk oda egy céghez, és dolgozik egy ilyen cég nagyon drágán, és óriási értéket teremt, mert nem fogadja el a státuszkót, nem fogadja el a sztereotípiákat, nem fogadja el a szokásos vállalati gyakorlatokat, hogy ezt azért csináljuk így, mert így szoktuk csinálni.
Hogy ők tűzsból meglátni a dolgokat, és akkor lehet nagyságrendi fejlődést meg ugrást esetenként elérni, hogyha alapvetően megkérdőjelez el bizonyos gyakorlatokat. Ezt jelenti a liberalizmus, ezt is jelenti a liberalizmus. Számomra ez is, ezt is jelenti a liberalizmus. Most akkor végül is liberális srác vagy? Én egy abszolút polgári liberális embernek tartom magamat. Jó hangzik. És vannak bizonyos tradíciók, amit abszolút tisztelem másoknak a tradícióit, tisztelem másoknak a kultúráját.
És ellentmondás a kettő között? Nem, szerintem, hogy ez a liberalizmus. Tehát amikor nem akarom, abszolút tisztelem a másikat annyira, hogy én nem akarom a saját magamat rákényszeríteni. Én nem akarlak meggyőzni semmiről. Beszélgetünk. Beszélgetünk, elmondom a véleményemet, és ahogy eddig is láttuk, hogy mi sokkal közelebb állunk egymáshoz, mint nagyon-nagyon sok emberhez. Én azt gondolom, hogy ezek a mesterséges határok, hogy ki, hol áll, ezek olyan, hogy nem tudom, te most svarckopfos vagy, vagy vidás szaszonos vagy.
Te mivel mosold a hajadat? Hát egy kicsit, kicsit, kicsit ma már Magyarország ennek nagyobb a zsúly, hogy ki milyen oldalra sorolva. Azért érdekes, és akkor térjünk át. Én nagyon szívesen hagyom, csak valamelyik meg kell nézni a műsorot, és én ezt a rajt szeretném bemutatni, aki ilyen pazarú gondolkozik, és akinek tényleg nem tudok belekötni. Na, ha te ez vagy, akkor miért vagy te besorolva a nerese közé, mert téged, ha az interneten beírom a nevelet, akkor a nerhez közel álló zsidairól.
És valami szakértő végig tudja elemezni, hogy ezt mi indította el. Én azt gondolom, hogy nyilván van a sajtónak egy olyan része, aki folyamatosan, szintén részt, illetve mindegyik sajtó folyamatosan részt vesz ezekben az oldalgyártásokban, hiszen ebből élnek, ebből van. Kinek az érdeke szerinted? Mindig másért. Egyik oldalé, meg másik oldalé. Én azt gondolom, hogy egyik oldalnak se érdeke. Sampongyártóknak az érdeke szerintem, hogy az embereket,
különböző samponfrakciókra oszza, és akkor a svárckopfosok a, nem tudom, a vidál szaszonosok ellen felszólalnak, és akkor különböző cikkek vannak, és akkor lebuktatják a titkos vidál szaszonosokat, a svárckopfos katonák. Tehát nem tudom, hogy mi indította el. Lehet, hogy az indította el, hogy ugye Ráhel nálunk dolgozott, és gyakornok van, volt a cég,
aki előtte a Kempinski-nél dolgozott, ott ismerkedtünk meg. Nekünk van gyakornak, dolgozott nálunk. Elég gyakori az, hogy egy gyakorló, hogy egy gyakorlók dolgozott nálunk az elmúlt években. Az ötvenből hány lett vezetőiparák feje? Az ötven gyakorlók közül, mert az Orbán áll hely közben kirőtte magát, ha csak a divatipart veszük, a divatiparnak ő a feje. Én nem tudom. Én tudom. Én a divatipar nagyon limitáltam.
Te jobban érted a divatipart. Én csak nem sokan nem sokan lettek a gyakornokaitok közül. Arra akarok kiük adni. Értem, de nem. Tehát nekünk volt, nekünk volt ötven gyakornokunk körülbelül. Ebből ma is számos lány, meg számos volt diákom, ugye a közgázon tanítottam, és számos volt diákon dolgozik nálunk. Az asszisztensemet is a közgázról a diákjaim közül jött hozzánk, és azóta is. Kérdőt ismerő, őt is. Igen, őt ismerő. Vagy nem, az emesejről beszélni? Nem, az emesej,
a marketingvezetőnk, a filmtársunk volt. Neked? Neked. Hát igen, mire te oda kerültél, mire nem egyel, hogyha te 95-be kezdtél és kérdezeled, hogy talak abban, én 96-ban már végeztem. Tehát én egy közös évünk volt csak. De annyit volt állat, hogy nekem, nekem te virtuálisan végig évfődásom voltál. Mindig ott ültél a büfében. Igen, ott ültem a Balegyen. Balegyen. Balegyen. Balegyen. A Kárpárt. Évfődásom volt. Na, viszont neked Kárpárt. Évfődásom volt. Ő nevezette vannak, mert hogy a csához csak úgy van.
Így van. Vannak írtatok? Van. Te is? Igen. Most te sem esztem neki reggel pont, hogy megyek a vanhoz. Megyek a vanhoz. Megyek a vanhoz. Olyan jó, hogy így tudunk beszélgetni, és olyan jó, hogy mert hogy én, kézzed el, hogy én szinti liberális fűrnak tartom magam, de én ezért liberányák lettem is hazárló. És már majdnem elhittem, hogy nekem szégyen nem kell magam azért, mert liberális elveket vallok, és közben ráhittem, hogy ez egy mesterségesen szított,
és kettiosztott marhaság azért, hogy legyen mintépnünk egymást, ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, amit például te is csinálsz, hogy a saját vállalkozásoddal foglalkozol, saját magaddal foglalkozol, a saját edukációddal foglalkozol, mert a saját négy gyerekemmel foglalkozol. Egyébként nem is nagyon tudom, hogy hogy lehet ezt csinálni, hogy meg ezt próbáltam összeszámolni a tizenvalahány étteremről és szállaláról beszélgettünk. Igen. Van Pest, van Buda, meg van még Marbella. Marbella 3. Marbella 4. Marbella 4.
Két Spieler, meg egy Barbella. És négy gyerek, és tizenvalahány, nem tudom, egy csoportvezetése, ez hogy fél benne arra? Most van még négy virtuálisan örökbe fogadott gyermek, ugye a Nemzetközi Gyermekventővel dolgozunk együtt most már egy pár éve, és akkor úgy döntöttünk, hogy a négy gyermekünk mellé választunk négy olyan kis gyermeket, hasonló korban vannak, most alsó, felső között mozognak, akik nagyon-nagyon szegény környezetből jönnek, főleg keletmagyarorszában,
és egészen magas szintű a tanulmányi átlaguk, és a szülők is elkötelezettek abba, hogy a gyerekek tanuljanak, és mi egyetemi diplomájuk megszerzéséig támogatjuk őket folyamatosan. Hogy vásztott ki ezt a négy kis gyermeket? Hát ezt nagyon sokat gondolkoztunk, hogy ezt hogyan kell jól csinálni, és azért döntöttünk úgy, hogy egy meglévő alapítványt támogatunk, akinek megvan erre az egész infrastruktúrája, mert nekik megvan erre a rendszerük,
a kapcsolataik le tudják ellenőrizni, hogy ezek a programok jól működjenek, és tudjuk, hogy hatékonyan arra megy a pénz. Személyes kapcsolat is van itt a gyerekek között? Hát most a Covid nem segített nyilván, de egyébként igen, mindig el szoktuk őket hívni, meg levelezünk egymással. Úgyhogy azt jelenti, hogy a diplomája elvégzéséig támogatjátok anyagilag ennek a négy gyermeknek a teljes sorsát. De azt csak oktatásra lehet fordítani azt a pénzt.
A lényege, az alapja, hogyha itt van tudás, akkor az ember tud fejlődni, tud előre jutni, tud ötről alatt lépni. Én arra vagyok kíváncsi, kedves Roly, ezek után, hogy hogy fél bele egy napba, 24 órában, ennyi minden. Elmondod nekem, hogy hogy néz ki egy átlagos hétköznapod, aztán után rátérünk a hétvégére, és tehát egy átlagos hétköznap, hogy tizenvalahány étterem mellett, négy gyerek mellett, én neki telefonon fölhívtam téged, és tehát ezért
Tudni kell a nézőknek, hogy mi nem vagyunk puszipajtás, nem vagyunk barátok, nem jártunk össze, de van köztünk egy kölcsönös tisztelet. Így van. Akkor is van egy kölcsönös tisztelet, hogyha... Polgáremberek tisztelik egy beszélségményét. Ez nagyon fontos. És nekem elsőre igent mondtál erre a podcastre, amit nagyon kevesen néznek. Néhány század, néhány ezer ember, és... Veled akartam beszélgetni. Hát köszönöm, megtisztelsz, megtisztelsz. Ha nem, akkor megbeszélgetünk egy jót, és akkor eljött végre ez a dolog is, mert voltak közös ügye
Egyébként lehet, hogy ki fogsz nevetni, lehet, hogy nem. Én arra is gondolkoztam, hogy meghívom a fikit, és ővel is csinálok egy riportot, mert ő rá is kíváncsi vagyok. De nem kell ebbe a idétlen históriába belemenni, mert én is azt gondolom, hogy egy olyan sztori, amit polgárok között rendesen elhetett volna intézni tetlegesség, meg hülyes hülyesség nélkül is. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy hogyan néz ki egy ilyen
ennyire elfoglalt négy gyermekes állam, hogy néz, hogy néz ki egy hétköznapja. Mikor szoktál aludni? Nagyon változik, alszom. Igen, nem eleget egyébként, az mindig az alváshoz sokat segítene, de a hatnál több nem nagyon szokott összejönni, pedig hét és fél lenne az ideális. Igen. Felkezd leggé, hánykor kezd? Mindig. Hánykor kezd? Fél hét. Órára vagy magadtól? Órára. Órára, fél hétkor? Igen. Jó, mi az első fél óra, óra?
Fél gyerekekkel vagyok, tehát, hogy akkor van reggel az idő, mielőtt készülődnek az iskolába, tehát ott beszélgetek, kávézok a gyerekekkel, beszélgetek. Ezt a nyolcig, fél nyolcig? Őket, hát fél nyolc max, és azt ennenki elmegy. Négy gyereket négy iskolába kell haladni? Amikor megyek edzésre, és akkor elmegyek, vagy amikor elmegyek futni, akkor elkísérem egyiket az iskolába, és onnan megyek futni. Ők hogy járnak iskolába? Én nem tudom elképzelni, hogy négy gyerek. Igen? Hát van, aki gyalog, ugye a kicsik,
általános iskolába, tehát oda sétálnak. Ott is lapsz a várba, ahol a báziseid vannak? Ott is lapsz. Igen. Igen. És oda elsétálunk, ott futok, vagy lemegyek teniszezek, vagy ringázok, de inkább futás teniszezek, ez az, ami időben. Ez még mindig a reggeli? Belefogadja? Ez a reggeli, és ez így a gyerekekkel. Elég jó hangzik egyébként. Közben végig dolgozom, mert közben e-mailek vannak, meg telefonhívások vannak, meg jár a fejem. Miközben a gyerekeddel kávézol reggel, mondjuk hétkor,
és reggeliztek, és akkor is megcsören a telefon? Akkor nem csören, akkor SMS, meg e-mailekben. És akkor is fogod a telefon, és azonnal válszolni kell? Ezek olyan ügyek, amit rögtön meg kell válszolni? Vagy akkor feldolgozom az előző. Csak hogy azt arra akarok híjukatni, hogy tudsz-e úgy, hogy 14 étterem mellett, mert nem tudom hány szálloda mellett, úgy a gyerekeiddel foglalkozni egy órát reggel, hogy az minőségi legyen, hogy az ne a telefonnal. Igen. Mert így is a szülők legtöbb éjszakott gyerekével. Igen. Igen.
Hogy csinál, ha 14 éttemed van, és nem tudom, hány alkalmazottad van? Most 105, 110. Plusz a partnereinkkel együtt, kb. 150-en dolgoznak. Nyilván nem kell 150 emberre napi kapcsolatban lenni, de annak a tizenvalányi étteremnek az egy-egy vezetőjével igen. Az is tizenvalányi ember. Még velük se vagyok feltétlenül mindig napi kapcsolatban. Velük se kell. Hát attól függ. Van ahol többszöri kapcsolatban vagyok egy nap valakivel, valahol meg nem. Tehát, hogy ez nyilván mindig lüktet és változik, hogy hol kell éppen többet foglalkozni valamivel.
Ha érkeztünk az edzés után meg a futás utánig, akkor én azt szeretném látni, hogy dolgozol is kurvasokat. Figyelj, folyamatosan dolgozom. Folyamatosan találkozóim vannak, megbeszéléseim vannak. Ezek stratégiai ügyek? Tehát az operatív ügyekben semmilyen beleszóvása nincsen? Bemésznek kóstolni a steaket? Hogy az olyan-e? Az nem operatív ügynek tekintem. Az nagyon fontos tartalmi ügy. Abszolút. És próbálok folyamatosan az éttermekben lenni, pontosan azért, hogy kóstoljak. Mind a tizenvalányba? Mindenhová. Betész mindenhová?
Nem tudok mindenhova betélni mindenhová. Akkor ortációban egy héten mindenhová betélsz? Be kell? Egy héten valószínűleg igen. Ki elnőzi azt, hogy az az étel úgy kerüljön ki az asztalra, ahogy a RTL-nek a főzőműsorába látom? Kiváló vezeteim vannak. Neked nincs szükséged arra, hogy őket csekkol? Őket nem kell csekkolni? De, hát velük. Én velük dolgozom alapvetően. Tehát én a vezetőimmel dolgozom. Én azért sokat szokták kérdezni, hogy lehet úgy éttermet vezetni, hogy nem vagy mindig ott. Én mindig ott vagyok.
Tehát, hogy vezetőim vannak, cégkultúra van. Tehát, hogy mi tényleg egy küldetést hajtunk végre négy évtizede a magyar gasztronómia felvirágoztatása érdekében, hogy Budapest egy nagyon vagány, nagyon minőségi város legyen, hogy kihagyhatatlan legyen Európában. Így mindenkinek el kell jöjjön. Mi ezen dolgozunk négy évtizede, és megpróbálunk olyan embereket választani a csapatba, és azoknak az embereknek elmagyarázni, és őket magunkkal hozni ebbe a küldetésbe,
és hadvezérek ebben az egész hadműveletben, és nem egy alkalmazott, aki bejön, és akkor x óra után leteszi a lantot és hazasétál. Tehát, hogy ez nem egy olyan munkahely, ez nem egy közhivatal, ahol meg kell várni, amíg eljön a délután négy óra és elmegyünk, hanem ez egy kündetéseben. Hát a katonákat meg kell várni, hiszen az étterem az ekkor nyit, ekkor zár, előtt előkészítés, utána a rendrakás, nem tudom, mosogatás, nem tudom, nekik kell, neked nem kell, mert a tetején vagy az egésznek. Igen, de hogy ezt ők nem csak,
egyszerűen egy munkai kötelességként, hanem egyszerűen küldetésként lélekből kell tudni ezt szeretni. Mind a 105 ember? Mind a 100 ember. A mosogató is, az előkészítő is úgy tudja csinálni raj. Akik az elmúlt fél évben velünk voltak, és fizettük őket, hogy ott legyünk, azok tényleg elképesztően le a kalapal, az az a lelke, az a gerinc ennek a cégcsoportnak, akik full lojálisan ott vannak, és benne vannak ebben a küldetésben.
Ott hagynak a világban, és büszkén állhat majd az unokája szem elé, X évtized múlva, és elmondhatja, hogy ő mit csinált, és miben vett részt. És ez fontos. És ez is egy polgári dolog. Tudod, hogy nem vagyunk cinikusak, hogy tök mindegy úgyis tök, hogy menjön el a pénz. Nekünk ilyen emberekkel nincs kezdeni valónk. Ez nem egy másik munkája. A vendéglátás nem egy dolog.
Jó kiállású, jó gondolkodású ember nincs? Nincs. Miért nincs? Próbáljuk nevelni őket. Miért nincs? Nem tudom. Nem tudok rá válaszolni. De viszont válaszolok a X-el ezelőtti kérdésedre, hogy mi a megoldásnak, hogy lehet ebből kijönni. És én azt gondolom, hogy ha nem is ez a megoldás, de én azt gondolom, hogy mégis amit én tehetek, és amit mindenki tehet, aki ilyen hozzáállású, az az, hogy egyszerűen azokat az értékeket,
az elveket, amikről beszéltünk, ami tök polgári, és helyes, és liberális, és értékterentésen munkán alapuló elvek, azokat megvalósítja a saját környezetében, a saját szégében, a saját üzletfeleivel, a saját vevőjével, a saját beszállítói hálózataival, a saját barátaival, azokban a körökben, amiben mozog, abban te sugározod ezt az értékrendszert. És nem adod föl. És akárhányszor pofán vágnak péklapáttal, akkor is ott vagy, és te akkor is csinálod.
Szép irodalmat, bármit elolvasol, akkor azok az emberek, azok a hősök, akiket tisztelsz példaként, azok mind ilyenek. Azok mind ilyenek. Azokat mind ütik. Azokat mindenhová ide rakják, meg oda rakják, és azokat mind ütik, és ők csak azért se adják fel az elveiket. És a börtönben is, a bankvezető a börtönben is ott volt, és hiába kapta az x-edik gyomros, meg tépték le a második körmét, akkor is ő kiállt mellette sokkal keményebb időszakokban.
Most milyen könnyű dolgunk van? Egy vírus volt a legnagyobb tragédia az életünkben, sehol nem ültek, sehol egy rakét. Az a vírus azért a pont a ti szektorokra eléggé megtépáztat. Értem, de hány embert lőttek le? Nem lőttek le, ez tény. Értem, értem, szörnyű, meg meghaltak nagyon sok ember, de hány embert lőttek le? Ő összedőlt a házad, a bombázástól. Azt olvastam, hogy hitelt. Nagyapám és nagyanyám a 21 étterem a Fortuna utcában,
nyilvő 21 étterem melletti második épület, az evankelikus templomnak a parókiája, pincébe házasodtak a második világháborúban. Nagyapám... Ismerős. Ahhoz képest most pincébe kellett házasodni a már kinek, mert bombáztak? Nem. Az a ház, ami ott van, az a hapimag szálloda. Ott a barátjaik laktak, akik pont átmentek valami szókmókért a pincéből, amikor lebombázták a házat. Nagyapám tankja a Piero épülete előtt állt, és nagyapám bement kenyérért,
és a képéség működött benne, nyitva agyta a tangnak a tetejét, és pont beleesett egy akna, és felrobbanta a ház előtt. Tehát egyrészt ez sztorik, ezt mi jelzi az is, hogy nem tavaly előtt, meg 2010-ben vitt valaki engem tálcán be a várba, hogy tessék, hanem az én nagyszüleim ott házasodtak a pincébe. Az én nagyapám tankja ott robbant föl a Piero előtt. Ezek gyökerek. És ezek olyan gyökerek, hogy bárki bármit hazudik, én ezeket nem adom.
És akkor még ezek vannak, és mindenki, akit érdekel, az megtudhatja, hogy mi az igazság. Ha nem a propagandát olvassa, a propaganda célból megírt propaganda cikkekben, ami egyébként mindegyik oldalon van, bőven. Van, van. És nincs kivétel, és senki nem állhat morális piedesztára, mert én azt gondolom, hogy ilyen pillanatban a médiában senki nem emelheti morálisan a másik fölé magát, kivéve, hogyha valami orvosi szaklap maga főszerkében,
a kezdője, és alapvetően szintisztán ilyen szakmai kérdésekről ír. Igen. Csak van még itt rajtunk kívül, akik Budapesten viszonylag jól élnek. Hozzáteszem a saját munkájukból, és a saját tudásukból, és a saját akaratukból. Van itt ez a 8 millió nem budapesti, akik hát szerintem azért élhetnének sokkal jobban is. Ahhoz követ, és pláne, hogy 30 éve az unió tagjai vagyunk, és elmaradt ez az osztrák, meg német fizetési színvonal.
Pedig 30 év az pont egy generáció. A te munkádnak, a te gasztroépítő munkádnak, amit Budapesten és Marvelyán műveltek, művelsz, az mi a hatása tud lenni a vidéki gasztróra? Mi a hatása tud lenni a vidéki emberek életére? Át tud-e csúszni ez a trend? Át tud-e csúszni ez a minőségi ugrás? Át tud-e csúszni vidékre? És én nem csak Balatonfüredre gondolok, vagy azokra a turisztikailag fölemelt helyekre,
hanem mondjuk mikor fog szerencsre lecsúszni, mikor fog szexára lecsúszni, mikor fog nyíregyházára lecsúszni. Csúszik? Szerintem csúszik. Csúszik? Tehát az van, hogy ezek, tehát most lehetünk elégedetlenek, hogy ó, ez a gasztroforradalom, és akkor leállt, meg akart, meg... Dehogy is, hát nézzünk már ilyen perspektívába. Nézzük meg, hogy mi történt az elmúlt tíz évben. Óriási változások történtek. És nyilván az a lényeg, hogy tehát ezek a csillagos, meg ilyen szuper fine learning értemek,
és nagyon sok technológia csúrog le az autóiparban onnan. Innen is rengeteg technológia csúrog le, amit utána megpróbálunk a hétköznapibb elérhetőbb gasztronómiában beépíteni a különböző technológiánkba. Valami aztán nem megy, ezek a habok, textúrák, különböző ilyen vegyészkedések, ezek is helyükre csúsztak, még mindig van, ahol kiírják, hogy ők most szuvidálnak valamit. Hát most őszintén a vendéget hol érdekli, hogy most szuvidálja, vagy hány fokon süti vajban.
Nem az érdekel, az érdekel, hogy jó legyen az étel. Ezek is helyre kell, hogy kerüljenek, de ezért se lehet valakit lenézni. Hát ez volt ez a trend, hogy akkor így csinálunk, úgy csinálunk. Nyilván mi minden technológiát használunk, de nem írjuk ki, mert a legnagyobb francia több ezer eurós borokra sincs ráírva, hogy bió. Mert hogy több természetesen, hogy ő bió. Nyilvánvaló. De nem írják rá ekkora betűvel, mert hogy ők azon túl vannak. Tehát ő nem azzal adja el magát. És lecsúszik, és akkor lecsúszik,
hogy nézd meg Miskolcon vannak jó éttermek. Miskolcon tíz éve nem volt semmilyen. Ott van encsen az anyukám amióta. Tehát, hogy csordogál le, csordogál be a szárodákba is. Nyilván mindig lehetne gyorsabb, meg lehetne még intenzívebb, de szerintem egész jól alakul. És ne felejtsük azt el, hogy mi mindig Ausztriát hozzuk föl mintának, benchmarknak, ami helyes is. De hát azért ne felejtsük el, hogy Ausztria,
Európa a három leggazdagabb országa, ahol a gasztronomiai alapstandard a legmagasabb egész Európa.
