Dr. Roza Podcast – Dr. Gábor Zacher

Roza OrsolyaSzeretettel üdvözlök mindenkit, Dr. Roza Orsolya vagyok, és nagyon nagy örömmel fogadom ma itt Dr. Zacher Gábort, aki talán nem túlzás, hogy Magyarország legismertebb és legkedveltebb orvosa, ami köszönhető annak, hogy nagyon magas szintű a szakmai tudása, humora, nagyon jó a stílusa, közvetlen, őszinte, és ráadásul rengeteg helyen találkozhatunk vele, hiszen munkássága nagyon sok mindenre kiterjed. Nemcsak mint orvosként futhatunk vele össze, hanem leemelhetjük két könyvét a könyvespolcról, illetve ha bekapcsoljuk a rádiót, akkor is meghallhatjuk egyes zeneszámokban megemlítve, akkor szakmai továbbképzéseken tart, nekem személy szerint a tanárom volt a gyógyszerészkaron, ahova amúgy később megtudtam BTK-sok is jártak, éppen azért, mert Zacher doktor úr tartotta az előadást, sőt nem is olyan régen a Művészetek Völgyében egy improvizációs színházi előadásán is láttam a közreműködését, úgyhogy nagyon szépen köszönöm, hogy ma csatlakozik hozzám.

Zacher GáborÖrömmel, kedves Orsolya. Hát csapjunk bele, mert eddig olyan sok szépet mondott, hogy aztán most nekem valami rosszat kell szedni magam, hogy tulajdonképpen a kedves hallgatóknak ne okozzak csalódást, mert itt tényleg csak ilyen szuperlatívuszokban beszélt, hát majd elsüllyedtem.

Roza OrsolyaKöszönöm.

Zacher GáborHát tényleg nincs mit.

Roza OrsolyaMielőtt a szakmába picit jobban belemerülnénk, engem van egy kérdés, ami mindig is nagyon izgatott, hogy mi az, ami önt formálta, ami Zacher Gábort Zacher Gáborrá tette, és itt gondolok például arra, hogy olyan mentorok, példaképek, de ez lehet akár valaki a 18. századból, vagy családból valaki, vagy kolléga. Tehát hogyha mondjuk három embert ki kéne emelni, lenne olyan az életéből, aki befolyásolta azt, hogy ön mivé lett, vagy ezek apró események sorozatai voltak?

Zacher GáborAlapvetően ugye én ötödik generációs orvos családból származom, szóval nálunk a fiúknál az tök természetes, hogy mindenki orvossá vált. Ez most megszakadt mind a bátyámnál, mint pedig nálam, ugye mert a bátyámnak egyik fiaból se lett orvos, és az én fiam se lett orvos. Azt kell, hogy mondjam, hogy szerencsére. Hát ha belegondol abba, hogy amikor mondjuk az én fiam kicsi volt, akkor ugye mit látott? Ugye a papának be kell menni a kórházba, a papa ügyeletes, a papát behívták, éjjel kettőkor fölkelt, autóba ült, mert volt valami, bement, stb., stb. Na most azt gondolom, ez nem egy nagy díj egy fiatalnak, hogy így élje tulajdonképpen az életét, hogy építészmérnök lett belőle. Szerintem tök jól döntött ezzel az egész dologgal. Úgyhogy nálam az, hogy én orvos legyek, az úgy természetes volt. Voltak kilengések, körülbelül nyolc-tíz másodpercig, amikor, mit tudom én, rendőr, tűzoltó, és így tovább, és így tovább, de ez egyik sem volt tulajdonképpen egy komoly dolog, úgyhogy orvos lettem. Ugye apámtól sok mindent láttam, tanultam, munkaszeretetét, és olyan érdekes volt ugyanakkor például észrevenni, hogy amikor ő abbahagyta a munkát, mert már a bátyámmal féltettük, akkor már nem volt fiatal, hogy hibázik, stb., stb. Félévre le meghalt. És úgy halt meg, hogy tulajdonképpen semmi baja nem volt az égvilágon. Tehát nem az volt, hogy mit tudom én, volt egy daganatos betegsége, kapott egy szívinfarktust, satöbbi, satöbbi, hanem ugye dolgozott, dolgozott, majd utána, mikor megszűnt, kihúzták a lába alól tulajdonképpen azt a nagyon-nagyon fontos támaszt, amire az egész élete szólt, akkor úgy elvesztette a történetnek a lényegét, és szépen belefeküdt az ágyba, és ott úgy nézett ki a buksiából, és fél év alatt meghalt. És azt gondolom, hogy egy borzasztó fontos dolog, hogy az ember, amíg tud, addig dolgozzon, amíg lehetősége van, és persze mérje fel ugye a saját határait. És ezért mondjuk nagyon-nagyon csodálkozom azokon, akik tényleg ilyen 70-75 éves korukban még sebészkést fognak a kezükben. Nekik már nem ez a feladatuk. Nekik az lenne a feladatuk, hogy foglalkozzanak a fiatalokkal, oktassák őket, satöbbi, satöbbi. És azt gondolom, hogy az embernek tényleg ezeket a határokat látni kell és be kell tartania. Úgyhogy ha visszakanyarodva a példaképekre, ugye ez volt apám, akitől ezt megtanultam, hogy az ember az utolsó pillanatig próbáljon meg valami hasznosat csinálni, de tudja a saját kereteit. Záborszky Zoltán professzor úr volt az első főnököm ugye a Honvéd Kórházban, ZZ, aki egy hihetetlen figura volt, szóval fantasztikus baleseti sebész volt, fantasztikus ember volt, nagyon-nagyon sokat tanultam, és nemcsak persze szakmailag, hanem emberileg. És aki még sokat jelentett számomra, az Kiszel János. Ön biztos nem emlékszik Kiszel Jánosra, de talán a kislányára emlékeznek, ugye, Kiszel Tündére. Ugye hát János volt az, aki tulajdonképpen a magyar koraszülött ellátást megteremtette. Itt az egyes számú nőgyógyászati klinikának a korai intenzív osztályán dolgozott. Én amikor nem vettek fel az egyetemre, akkor ott dolgoztam két évig, gyakorlatilag ilyen fogd meg és teddy kategóriában, szóval én halottat szállítottam, fizess be a csekkjeimet, menjél bevásárolni, takaríts ki az inkubátor című történet, és ott például mondjuk láttam Jánosnak azt a fajta elszántságát, és ugye ez 78-ban volt, amikor én érettségiztem, ahol tényleg azokat a pici sörösüveg méretű kis gyerekekből megpróbáltuk, és az akkor még nagyon-nagyon mások voltak a technikai lehetőségek, ugye, idézőjelben embert faragni úgy, hogy ők tulajdonképpen ne valami vak agyvérzett roncsként, már ha túlélik ezt a történetet, éljék le valójában az életüket, és ez egy hihetetlen fontos dolog volt látni azt a fajta kitartást, amivel ők ott dolgoztak, és csinálták az első koraszülött lélegeztetőgépet, ami nem volt Magyarországon, ugye, Hablaczi mérnök úrral ott dolgozott Tulassay Tivadar, aki később ugye az egyetemnek volt a rektora elég sokáig. Akkor Mártai Pisti, aki utána elment gyerekháziorvosnak, seri doktor Amerikában, hosszú éveket töltött, majd most öregkorára ő is hazajött, úgyhogy Mahai Tamás, aki szintén az egyes gyerekklinikán volt egyetemi tanár, ők mind ott voltak fiatalok, fiatal relatíve, fiatal, ugye hetvennyolcban volt, jó pár évvel ezelőtt, fiatal orvosok, és én nagyon-nagyon sokat tanultam tőlük. És mondjuk nem a szakmáról, mert engem a gyerekgyógyászat, koraszülött ellátás, megmondom őszintén, sosem érdekelt, hanem a hozzáállás az emberi oldaláról. Úgyhogy talán őket tudnám így fölsorolni.

Roza OrsolyaHát igen, akkor valóban nagy emberek között nőtt föl, úgymond, és visszatérve az édesapjára, ön meg tudja tartani ezeket a határokat, föl tud állítani határokat?

Zacher GáborHát nézze, én most voltam hatvanéves egy pár nappal ezelőtt, ami meg most nem érzem még magam különösebben öregnek így hatvanévesen.

Roza OrsolyaHát nem is néz ki annak.

Zacher GáborJaj, ezt mondja még egyszer. Habár ugye az a hatvan év az azért már nem kevés így az ember életében, de volt egy hihetetlen jó szülinapom, a feleségem egy fantasztikus meglepetést kreált rá, és azt kell, hogy mondjam, hogy még nem érzem azt, hogy a munkából úgy vissza kellene vonulni. Én dolgozom a mentőszolgálatnál, kivonuló mentőorvosként, én bemászok a vonat alá, bemászom a romházba, szóval még egyelőre működik. Jó, persze időnként az embernek itt-ott amott fáj, de amikor jön az adrenalinlöket, akkor nem. Dolgozom hatvanban a sürgősségi osztályon, ugye hát ott is tulajdonképpen mindent, ugye oktatás, előadás, igazságügyi szakértés, szóval azért én is elég sok-sok lábon állok. Még úgy érzem, hogy tudok teljesíteni. De azt gondolom, hogy abban a pillanatban, mikor tényleg eljutok odáig, mondjuk, hogy a mentőautóból úgy kell kisegíteni, hogy kiszálljanak a fiúknak, akkor az embernek tudni kell azt mondani, hogy jó, hát ezt akkor most szögre kell akasztanom, és attól még én elmehetek, és mondjuk az orvostanhallgatóknak, mentőtiszthallgatóknak lehet oktatni, mert az ember adja át a tapasztalatait. Szóval ne legyen féltékeny a saját tudására, mert szerintem az oktatás erről szól, hogy át kell adni, és a másikban ne konkurenciát lásson, hanem kvázi egyfajta utódot lásson benne. De mondom, még nem érzem azt, hogy eljött volna a visszavonulásnak a pillanata. Én jól érzem magam a bőrömben.

Roza OrsolyaEnnek mindannyian nagyon örülünk. És ugye említettem, hogy két könyvet is írt már, ugye ebből a függőségekről van szó, és itt egy picit az alkoholizmusra szeretnék kanyarodni, mivel volt egy érdekes személyes élményem is ezzel kapcsolatban. Egy nagyon jó barátnőm általános iskolai tanár, és egy időben, amikor elkezdett dolgozni, nagyon sok történetet mesélt, hogy a gyerekeknek milyen lecsapódásait élik át a szülők alkoholizmusának, és ettől ez engem annyira megérintett, hogy három hónapig én nem ittam. Elhatároztam, hogy most kipróbálom, hogy példát mutatok, és nem iszom.

Zacher GáborMiért, gond volt?

Roza OrsolyaDehogy volt gond! Hát ezt úgy mondta, ezt a nem ittamot, mintha gyakorlatilag rendszeres vendég lett volna mondjuk itt valamelyik ilyen sördébe, mondjuk, és ott mondjuk azért azt a napi négy-öt sört legurította volna, vagy esténként a tévé előtt azt az egy-másfél üveg rozét betolta volna. De ezt nem gondolom önről.

Zacher GáborNem, nem. Nekem vannak ilyen nagy lelkes felbuzdulásaim, és ezek picit kísérletek is, hogy magamat is megismerjem, hogy tényleg annyira fontos. Hát az első este már egy nagyon furcsa élmény volt, pont melyik napot választottam ki, a búcsúestémet Londonból, amikor a munkahelyemet otthagytam.

Roza OrsolyaAz nem jó akkor. Nem igazán. Akkor nem kezdeni nem inni.

Zacher GáborNem igazán, de valamiért pont úgy gondoltam, hogy ez aztán jó megmérettetés, mint első nap.

Roza OrsolyaBocsánat, hogy közbeszólok, szerintem ez butaság. Már ne haragudjon, hogy ezt mondom.

Zacher GáborNagyon fiatal voltam.

Roza OrsolyaDe akkor is, tudom, fiatal volt, ezt szokták mondani, fiatal voltam, és kellett a pénz. Nem, alapvetően azt gondolom, hogy egy búcsúestén, ahol eljön ön egy valamennyi munka után, megfogadni azt, hogy mától kezdve nem iszom...

Zacher GáborFőleg akkor azt mondta, hogy nagyon fiatal volt.

Roza OrsolyaHát én ezt még azt sem mondom, hogy ez rutintalanság, mert ez nem az, de ezt nem szabad csinálni. Másnap.

Zacher GáborIgen, ebből is látszik, mennyire megérintettek ugye a történetek, és aznap nem ittam, este kaptam hideget-meleget, hogy jaj, dehogy miért nem is, stb. És az ennél meglepetésemre észre se vettem, hogy az egyik kolléganőm is alkalmentes koktélokat kért, mint én, és este odajött, miután mentünk hazafele, és mondta, hogy ő szeretné megköszönni, hogy bátorságot adtam neki, mert ő már hónapok óta szeretné azt, tehát hogy visszafogni az alkoholt, hogy ne igyon különböző okok miatt, és hogy mindig érezte azt a nyomást, hogy most megy ki, elmegyünk szórakozunk, inni kell, rászóltak, ha nem ivott, de én azzal, hogy nem ittam, ő is képes volt ezt megtenni. És akkor elgondolkoztam, hogy lehet, hogy egy picit rossz a szemléletünk az alkohollal, hogy picit nem vesszük annyira komolyan, én nem vagyok alkoholellenes, én is szoktam borozni, sörözni, de talán nem elég hangsúlyt fektetünk arra, nem kezeljük a helyén a dolgot. Gyógyszertárba is, ha jönnek be, szokták említeni, hogy jaj, szoktam iszogatni, szeretnék kérni egy kis máriatövist, és akkor ez így el is van intézve. Meg megnyugtatja magát azzal, hogy ugye a cseheknek brányát megpróbálja helyreállítani, mint az alkoholszűrőtől.

Roza OrsolyaIgen, ami ugye nem így működik, és pont ezért azon gondolkoztam, hogy ön szerint egyrészt lehetséges-e a szemléleten picit változtatni, illetve szükséges-e?

Zacher GáborSzükségesnek szükséges, azt gondolom, 800 ezer magyar alkoholista, 17 liter 900 százalékos alkohol per fő per év, ez ugye mindenkire vonatkozik, és azt gondolom, hogy Magyarországnak a pálinka, a hungarikum. A pálinkafőzőket néhány nappal ezelőtt, ugye, amikor tízéves volt ez a pálinkafőzésről szóló törvény, miniszterelnök saját harcosainak nevezte, viszont nincsen alkohollal kapcsolatos stratégiánk. Harmincezer halott per év, ugye, alkoholbetegség miatt, a megelőzhető halálozásokban, amelyekben Magyarország első az Európai Unióban. Ott is nagyon-nagyon szépen termelünk, ugye, ami az alkoholvonatkozását illeti. A 16 éves magyar fiúk alkoholfogyasztás szempontjából Európában elsők, a lányok csak harmadikak. Úgyhogy lenne itt azért hova fejlődnünk ebbe az egész történetbe, de ez nem működik. Hiszen ugye az ember mondjuk elmegy vendégségbe, az a mit iszol, és általában nem valamilyen buborékos üdítőitalról van szó. Meg mondjuk olvasunk könyveket, mondjuk akár kitalált, akár valós történeteket a magyar történelem viharaiból, már ugye honfoglaló őseink is, ugye, a borocskát is itták, főleg amikor arrafele ott Augsburg környékén kalandoztak, akkor azért a hordókat örömmel hozták el. És később is, ugye, hát vizet, ígyona marha, meg a paraszt. A többiek azok általában, hát attól függ, hogy ki mit engedhetett meg magának, bort ivott, rosszabb minőségű savanyú, ami szétmarta a gyomrát, vagy akár jobb minőségű borokat is ivott. Úgyhogy ez ugye egy velünk szocializálódó történet, és tényleg ez nem arról szól, hogy akkor most ne igyunk, habár pont tavaly. Tavaly jelent meg a New England Journal of Medicine-ben egy nagyon érdekes összefoglaló cikk, amelyik 186 országról szól. Hát ugye akkor ez nem egy nagy merítés. Negyven évre visszamenőleg nézték ugye alkoholfogyasztás, halálozás, mindenféle összefüggéseket, és nagyon sok mindent megtanultunk az alkoholról, hogy azért bizonyos jó minőségű vörösborok, és akkor az érelmeszesedés, és így tovább, és így tovább. De kiderült, hogy a leginkább javasolt mennyiség az alkoholfogyasztásból az a nulla milligramm. Szóval, hogyha nézzük itt a pro és kontra érveket, akkor a nulla milligramm az.

Na most persze ezt nem szokta az ember általában betartani, de például a kereteken belüli alkoholfogyasztást. Mert ugye jön és elmegy szépen a buliba, mondjuk megiszik ott két sört, attól olyan kis aranyos lesz, kis kipirult lesz, kis kacérabban fog lehet, hogy ránézni a legényekre, de a harmadik után már lehet, hogy lesz probléma. Már nem úgy értem probléma, hogy akkor már valami baja lenne, de akkor már sokkal gátlástalanabbá válik az ember, és megissza a negyediket. És aztán az ötödiket. És aztán a nyolcadik után fog majd ott olyan kis csincsibincsin feküdni a sarokban, vagy mondjuk részeg nőként rángatják haza a lépcsőn. És persze ez is egy érdekes társadalmi előítélet, mert ugye a részeg nőről sokkal-sokkal rosszabbat mondunk, mint a részeg férfiról. És a kocsmában 90 százalékban pasik vannak, 10 százalékban nők, és arról a 90 százalékról azt mondjuk, hogy hát iszik, és mit mondunk a 10 százalékról? Hát nagyon-nagyon-nagyon csúnyákat. Szóval alapvetően van egyfajta társadalmi hozzáállásunk, meg nem tudunk kulturáltan alkoholt fogyasztani. És erre meg lehetne tanítani a fiatalokat, csak amíg olyan szociális mintákat látnak, amit otthonról hoznak, ugye, mert ez a nyolcezer alkoholista, ez nem a kamasz gyerek, ez a felnőtt. És ugye még talán kevésbé a fiatal felnőtt, ez jóval inkább a harminc pluszos korosztály, akiknek már van gyerekük, aki mutatja a mintáját otthon, ugye a saját gyerekének, aki valójában ebbe fog... Be fog felnőni, és én azt gondolom, hogy ez valahol így csúszik meg, ez a történet.

Roza OrsolyaÉs mit gondol, mit lehetne tenni? Médián keresztül jobban esetleg olyan, vagy iskolákba bevinni?

Zacher GáborMindenféle lehetőséget meg kell teremteni arra, hogy az ember kvázi felvilágosító munkát végezzen. De gondoljon bele, hogy azért az alkohol vásárlás követően befolyó jövedéki adó azért egy elég jelentős hozzájárulás ugye a magyar államgazdasághoz, habár ha megnézzük azt a pénzt, amit Magyarországon alkoholizmus, alkoholbetegség, egészségügyi költségek, családi szétrobbanások miatt költünk, ez a háromszorosa annak, mint ami a jövedéki adóból bejön. Szóval azért ezek csalóka történetek, és persze ez nem azt jelenti, hogy akkor szokjunk le teljes mértékig az alkoholról. És azt egy pillanatról a másikra úgysem lehet csinálni, szóval itt egy generációnak kellene megtörténni, váltásnak kéne az megtörténnie, hogy itt valami érdemi változás megtörténjen. Egyelőre ennek nyoma sincs.

Roza OrsolyaÉs ugye ön azért az elmúlt húsz-harminc évben láthatott trendeket, hogy mi változik. Én azon lepődtem meg, VHOS riportot néztem, 2005-ben hivatalosan a harmadikak voltunk a 100x országból az alkoholfogyasztásban, viszont a 2016-osban a huszonegyedikek, és itt nem tudom, hogy az adatokat nem közöltük elég jól, vagy tényleg látszódik az elmúlt tíz-húsz-harminc évben egy csökkenés, amit egy picit kétlek.

Zacher GáborAranyos, hogy ezt mondja. Ismer ön olyat, aki szokott otthon pálinkát főzni?

Roza OrsolyaIgen.

Zacher GáborMennyit lehet főzni?

Roza OrsolyaÖtven litert.

Zacher GáborIsmer ön olyat, aki 51 litert főz?

Nehogy válaszoljon, sőt mondjuk, aki 251 litert főz, ötvenet fog bevallani. És azután semmiféle jövedéki adó nem fog valójában megjelenni. És ez az, ami jelentősen megdöbbenti. A legális alkoholfogyasztás mellett ott vannak azok a bögrecsárdák, gyakorlatilag Magyarország nagyon-nagyon nagy területén, amiről olyan komoly adatunk nincsen, és ez azért jelentősen alkoholfogyasztóvá teheti az embereket. És ha megkérdeznénk egy vicc kedvéért, hogy van 100 pénze, és ebből a 100 pénzből tud venni mondjuk 1 dl minőségi alkoholt, vagy 3 és fél dl bögrecsárdás történetet, hát akkor tisztelt hallgatók, legyen ez egy kvízkérdés, ki mire szavaz, ki melyiket választaná. Én azt gondolom, hogy jelentős részt a 3 és fél dl-ről szól a történet, és nem az 1 dl-ről, amit a bögrecsárdából kap meg annyi pénzért, amennyiért amúgy 1 dl-t tudna venni valami jobb minőségű alkoholból.

Roza OrsolyaTehát akkor a tapasztalatai alapján sem, meg mindig kórházban, mentőben és a többi, nem lát ebben csökkenést?

Zacher GáborIgazándiból nem. Szóval az, hogy a statisztikai adatok mit mutatnak, hát az nagyon sokféle úton-módon lehet tulajdonképpen játszani, és mondjuk ezt tényleg itt a vírusfertőzés kapcsán is tök jól látja az ember, hogy a statisztikai adatok, amelyeket ugye időnként prezentálnak a nyilvánosság előtt, azok lehet, hogy valamilyen klasszikus számokból jönnek, de nem feltétlenül mindig a valóságot tükrözik.

Roza OrsolyaÉs itt most egy picit a kábítószerről, ugye szó volt az alkohollal kapcsolatos trendekről, és mi a helyzet a kábítószerekről? Az is gondolom azért, ott nem tudom, hogy a mennyiség változott-e, a minőség biztos, hogy pontosan mit is fogyaszt a fiatalság, illetve az idősebbek, milyen kábítószerek, amik most ugye bejöttek, a bika nyáron és a többi, hogy ott milyen változások láthatóak? Mennyiségben van-e változás, és hogy minőségben micsoda?

Zacher GáborAlapvetően járvány van, és ez a járványhelyzet nagyon érdekesen befolyásolta ugye a kábítószert a világban. Részben ugye megnőttek az árak, akár 20-25 százalékkal is felment az áruk. Ugye a kereskedelem az teljesen másképpen működött, részben pedig az elérhetőségük, ugye ezeknek a szereknek jelentős módon lecsökkent. Pontosan azért, mert ha megnézzük például, és nagyon jó statisztikák vannak mondjuk Antwerpenben, ami ugye az egyik fő kábítószer megérkező pontja tulajdonképpen Európának, hogy az idei évi lefoglalások Antwerpenben az elmúlt évének körülbelül a negyede, ami nem azt jelenti, hogy rosszabbul teljesít a rendőrség, a belga rendőrség, hanem arról szól, hogy alapvetően sokkal kevesebb jön be pontosan a járványidőszak miatt, és például visszajöttek ezek a hagyományos csempészi módszerek. Ugye ezek a bodypackerek, akik a saját testükbe csempészik át, akikkel hosszú-hosszú évek óta nem nagyon találkoztunk, de most megint vannak bodypackerek. Ugye ez a vírus azért ezt is megváltoztatta, mert gondoljon bele, ugye tizenegykor bezárnak az idézőjelben szórakozóhelyek. Hát azért egy valamire való buli tizenegy előtt nem kezdődött el, most pedig ugye már be kell zárni. Jó, persze ettől még nyolctól tizenegyig is be lehet nyomni, mint egy állat, szóval ez nem kérdés ebben az egész történetben, de ez az egész járványhelyzet kábítószer szempontjából visszaesést jelent. Nem a függők szempontjából, mert annak tök mindegy, az akkor is beszerzi, legfeljebb több pénzért, legfeljebb még inkább kriminalizálódik a szerbeszerzés kapcsán. Hát jóval inkább az alkalmi és a rendszeres szerhasználatról van szó.

Ettől még persze, hogyha az ember most már persze ilyen időben kevésbé, de mondjuk még egy-két héttel ezelőtt, amikor jó idő volt, és mondjuk ott, ha benézel az Akvárium környékén, az ember végigment és beleszimatolt a levegőbe, akkor én időnként oda szoktam szólni az ott ülő fiataloknak, hogy ilyen szar cigit máskor ne vegyetek, mert érezni ugye a szagáról, hogy az azért nem feltétlenül mondjuk túl jó, és ugye az áruk is fölfelé ment. És persze van egy réteg, ugye elsősorban a szegregátumokról szól, ugye ez a bizonyos biofű, amit ugye ön is említett, ez a bika nevű történet, ami az ő populációjukban akár 75 százalékban is jelen lehet. Nem beszélve arról, hogy ezeknek az újfajta dizájnerszereknek a mennyisége, amit ugye használnak, vagy ami már olyan élettani változásokat okoz, ami akár komoly lehet, ez már mikrogramm. Szóval itt nem kell nagy adagokban gondolkodni, milligrammokban, itt mikrogrammokban kell gondolkodnunk, és például 5-10 mikrogramm ebből a bika nevű történetből már akár halálos szívritmuszavart, tudatzavart és halmozott epilepsziás görcsrohamokat okozhat, és pontosan ez a veszélye.

Roza OrsolyaÉs gondolom nem tudják, hogy...

Zacher GáborHát persze, nem tudja, hogy mi van benne, és most gondoljon bele, itt akkor nem arról van szó, hogy be kell hozni mondjuk 50 kilót meg 100 kilót. Arról van szó, hogy behozok, mit tudom én, 20 gramm tiszta hatóanyagot. Most 20 gramm tiszta hatóanyag, hát az négy zacskó vaníliás cukor, hát semmi, hát az ég adta világon, és az mondjuk behozható egy kamionba, teljesen legálisan behozandó termékek között is, a 20 gramm tiszta hatóanyagból, hogyha mondjuk 10 mikrogrammal számolunk, hát akkor legyen ez az új japán feladat a kedves hallgatóknak, hogy ebből nagyjából hány biofű cigarettát lehet csinálni, a válaszokat azok Orsolyának küldjék el valamilyen e-mail címre, amit ő megad, és azt gondolom, hogy rögtön rájövünk arra, hogy akkor itt azért ez üzlet szempontjából sem egy utolsó dolog.

És foglalkoznak vele az emberek, hiszen azért ugye Magyarországon az első félévben majd 14%-os volt a GDP-csökkenés, ami azt jelenti, hogy nagyon sok ember elszegényedett, bezártak. Itt is, ahol most jöttem végig, most a Ráday utcán, hát egy csomó kocsma, kávézó gyakorlatilag ki van írva, hogy closed. Hát sajnálom, zárva vagyunk című történet, mert nem működik a rendszer. De hát itt a vírus az azt gondolom hihetetlen módon megváltoztatta az életünket.

Roza OrsolyaÉs akkor nem is annyira jó irányba, mert akkor azt gondolnám, hogy az otthon készültek... Tehát az otthon készültek, azok nem nőttek meg?

Zacher GáborMost persze, látta a Breaking Badet, nem?

Roza OrsolyaIgen, elkezdtem azt is.

Zacher GáborTehát, szedd.

Roza OrsolyaBe kell, hogy valljam, mindenki azt mondta, hogy olyan jó, de nekem egy picit nyomasztó volt, úgyhogy a negyedik rész után azt hiszem, hogy áttértem másra.

Zacher GáborNe értsd félre, amit csinálok.

Roza OrsolyaIgen, csak mivel látni nem látják, Zacher tanár úr éppen gombolja ki az ingét, és Breaking Bad-es pólója van, amin az van, hogy "I'm not in danger, I'm the danger." Nem vagyok veszélyben, én vagyok a veszély.

Zacher GáborImádom ezt a sorozatot, szerintem hihetetlenül jól visszaadja, és azért is van rajtam ez, mert este lesz egy élő event, ugye, hogyha már így ilyen szavakat itt bedobunk, az Allee Házból, ami a hollywoodi aranylövésről szól. Ugye négy film kapcsán, négyszer fogok részletesen egy kicsit beszélni, az este hét órakor lesz, és hát ez most legyen itt a reklám helye.

Roza OrsolyaDe hát ez gondolom ma felkerül?

Zacher GáborSzerintem lehetséges, igen.

Roza OrsolyaJó. Hát ha esetleg ön is úgy gondolja, akkor...

Zacher GáborIgyekszem még hétig.

Roza OrsolyaAkkor hallgassa meg ezt a történetet. És ott például az egyik a Breaking Bad lesz. Gondolom lesz a Trainspotting.

Zacher GáborNem, a Trainspottingot azt nem akartam beletenni, mert az egy kicsit már olyan elcsépelt, inkább a Tupacnál az utolsó belövés.

Roza OrsolyaÓ, azt nem láttam, de azt meg akarom nézni.

Zacher GáborNem láttad? Na, nézd meg. Az egy durva film alapvetően, és tényleg nagyon-nagyon a valóságról szól, arról a kietlenségről, hogy mondjuk ők ugye segítségért akarnak fordulni, ezek az emberkék, és gyakorlatilag hogy az ottani...

Roza OrsolyaAz a romlott nyugati rendszer, ugye.

Zacher GáborAmerika, ugye az mennyire nem tud ezekkel a lecsúszott szerencsétlenekkel mit kezdeni, és ez nem csak arról fog szólni, hogy ugye nem fehér ember, hiszen az egyik az fehér, a másik pedig egy színes bőrű fiatalember, aki játsza a két herkás főszereplőt. Szóval az Ananász Expressz lesz a másik film, az egy nagyon szar film, de gandzsának benne elég jelentéktelen, lesz a Breaking Bad, és ugye a nagy klasszikus, ugye a Travoltáékkal, természetesen, ami ugye a kokainhasználat szempontjából gyakorlatilag kihagyhatatlan, az a túladagolás-jelenet, amikor ugye ott az ödémás habtól kezdve a véres orron át mindent látunk annak a gyönyörű szép nőnek az arcán.

Roza OrsolyaHát ez mindenképpen nagyon érdekesnek ígérkezik, úgyhogy igazából megpróbálok szerintem elmenni akkor már.

Zacher GáborNem kell eljönni. Ez online? Ja, ez online lesz? Az a baj, hogy ugye most itt a járvány ez nagyon beszűkítette ezt a lehetőséget, és még érdekes lesz, mert ez ugye élőben fog menni úgy, hogy ott fogunk ülni a moziteremben, lesznek szerintem négyen velünk szemben egy 450 fős moziteremben, és különben meg az egész majd itt repül itt az online világba össze-vissza.

Roza OrsolyaÓ, szuper.

Zacher GáborItt szóba került ugye egy picit, én úgy érzem, hogy ez a stigmatizációja a kábítószer, pont ezért is nem tudunk mit kezdeni. A rohadt köcsög drogos?

Roza OrsolyaIgen, pontosan.

Zacher GáborÉn egyrészt, fú, itt annyi téma most hirtelen eszembe jutott, nagyon érdekes lenne akár egy ilyen...

Roza OrsolyaÚgy látom, ez egy mamut podcast lesz. Fú, nem is tudom hol tartunk időben, és még nagyon hosszú a kérdések sora, de igyekszem azért... 26:46. Oké, rendben, akkor.

Zacher GáborDe ezt erre mindenképp ki szeretnék térni, mert pont most tartottam előadást az orvosi marihuánáról is, meg lesz egy a CBD olajról is, és ott is föltűnt egyrészt az érdekes a stigmatizáció az, hogy igen, elítéljük a kábítószereseket, ott egy érdekes téma lenne, és jó lenne kibontani a mentálhigiénés edukációt, kezelést és a többi, hogy ez nagyon hiányzik ebbe a szegmensbe.

Meg tudjuk-e az orvosi marihuánával, mi a legnagyobb bajunk? Van egy miniszterünk, aki azt mondta, hogy a THC, a 61-es Bécsi Egyezmény alapján kábítószer. És pont. Innentől kezdve ezt a történetet letörölte. De ebben a 61-es Bécsi Egyezményben benne van a morfium is. Akkor mondjuk már vissza az összes morfintartalmú készítményt, meg az összes fentanilt, meg az oxikodont, és így tovább, és így tovább, szóval nem értem.

Roza OrsolyaIgen, így orvosi mák, tehát nem így mondjuk.

Zacher GáborÉs persze világos, amikor egy ilyen szert megjelenik gyógyszerként, ebben benne van a visszaélés lehetősége. Hát nézze meg ugye az alprazolam hatóanyagban nincsen benne a visszaélés, hát dehogy nem. Kedves hallgatók, ez a leszarom tabletta, ugye a Frontin szanax című történetről szól.

És összességében én úgy gondolom, hogy ha itt most átmennénk a szemben lévő ázsiai boltba, és vennénk nitrohigítót, azzal mondjuk itt esetleg, ha van ilyen festéknyom, azt gyönyörű szépen le lehetne szedni. De ezt megcsinálhatnánk, hogy mondjuk ezt ráöntjük egy rongyra, és akkor itt vidáman szipuznánk belőle. És én azt gondolom, hogy nem a kés a bűnös, hogyha sebet ejt, hanem az, aki a kést fogja tulajdonképpen a kezébe.

És ezért tartom nagyon-nagyon rossznak ezt, hogy eleve azt mondták, hogy ki, és ugye ma már azért azt kell, hogy mondjam, hogy az orvosi marihuánáról vannak nem kevés olyan egy a típusú evidenciák, amely alapján bizonyos betegségekben egyértelműen válhat a használata. És van, ahol első lépcsőszerként, van, ahol nem első lépcsőszerként.

De például mondjuk az eszketamin, ugye ez egy hólyagbarát ketamin származék, ez az FDA ezt nem olyan rég rögzítette és bevette tulajdonképpen antidepresszánsként, nem primeren alkalmazandó, harmad-negyed vonalú súlyos depresszióban használható, hogy szerről van szó.

Szóval az ilyenfajta... Beszűkült gondolkodást, azt sosem érthettem, megmondom.

Ráadásul ugye ezt egy onkológus mondta, aki ugye daganatos betegekkel dolgozott együtt, ahol például pontosan tudjuk, hogy a THC-nak ugye a kemoterápiát követő hányásban milyen fontos szerepe tud esetleg lenni, vagy például...

Roza OrsolyaHát persze, hát persze.

Zacher GáborÉs akkor itt még számtalan példát lehet mondani, ugye a Dravet-szindrómás gyerekeknél ugye epilepszia, szerencsére nagyon-nagyon ritka formája, ott is ugye nem olyan régen törzskönyvezték ezt az Epidiolexet, és azért számtalanban most a CBD olajjal kapcsolatban azt gondolom, hogy egy kicsit elszabadultak azért az indulatok, mert azt úgy gondolják, az mindenre jó.

Jó a hasmenésre is, meg a székrekedésre is, mert ugye okos az olaj, és látja, hogy most gyorsan utazik vagy lassan utazik, és egy pár héttel ezelőtt valamelyik ilyen illatszertárban láttam olyan arckrém, lemosó, satöbbi-satöbbi, amelyeken ott volt maga a növénynek ugye a levele, rá volt montírozva, és oda volt írva, hogy CBD tartalmú, ami pedig az ottani készítményekhez képest két-háromszoros árat jelent.

És valószínűleg a levél az, amitől két-háromszoros ennek az ára, és nem a hatása. Szóval azért az árért tényleg már egy olyan minőségű arckrémet lehet mondani, olyan biztos, hogy többet tudna felsorolni, amire az ember tényleg kiad hat-hétezer forintot, de hát ez nem azért, mert magyar termék, de úgy nagyon sokan próbálják ezt a piacot meglovagolni, és eladják az üdítőitalt, eladják a csokoládét, a kekszet, a minden szart azzal a bizonyos kender levéllel, mert mindenki azt gondolja, hogy ez csodát tesz.

Nem tesz csodát, és nincs még elegendő evidencia arra, hogy pontosan ezeknek milyen... Milyenfajta valós használati lehetőségei vannak, de hát ezt majd az idő valójában meghozza, habár pont ugye Amerikában jelennek meg ugye ezek a CBD News című nyomtatott újságok is, amiben hát szerintem nem túl jó a lakosság szempontjából, mert világos, hogy ő egyik oldalról tekint ez olyan, mint a vírusfékerek, akik hihetetlen jól el tudják mondani logikusan a baromságaikat, és az pontosan arról szól.

Szóval itt azért azt gondolom, hogy érdemes lenne azért egy kis igazságot tenni rá, ráadásul az, hogy meg nem vezetnek be egy ilyen terápiás lehetőséget, az pedig a betegekkel való kitolás.

Roza OrsolyaIgen, amúgy pont ez fáj nekem, és csináltam egy térképet is, hogy bejelöljem, hogy hol van orvosi marihuána valamilyen módon engedélyezve, illetve a szativex, amiben van THC és CBD is. És igazából Magyarország az első piros ország, ahol piros, és onnan jobbra.

Tehát mi vagyunk az a határterület, és mindenhol nagyon jó politikán keresztül vezetik ezt be, általában nagyon sokszor nem elsőként választandó szerként, és eleinte csak pár orvosnak adják ki, hogy írhat, és nézik a hatását, de én nem gondolom, és ezt is szerettem volna megkérdezni, mert szerintem ez a félelem valahogy így benne van itthon a levegőben, hogyha itt bevezetjük itthon az orvosi marihuánát, akkor mindenki betépve fog járkálni az utcán.

Zacher GáborNem is, nem, biztos, hogy nem. Meg ráadásul ugye itt nagyon komolyan ezt körbe kell bástyázni mindenféle törvények és rendeletekkel, ki az, aki például felírhat, és most félre ne érts, mondjuk a Mezőkovácsházi ázi orvos kolléga nem gondolom, hogy fel kellene, hogy írjon orvosi marihuánát, és ugyanakkor a Mezőkovácsházi patikában sem kell tartani.

Hát ez legyen kijelölött gyógyszertárak, ugyanúgy, mint régen ugye még az átkosban ugye a Dorottya utcai patika volt az ott a József Attila-Dorottya utca sarkán, ahol idézőjelben a külföldi gyógyszereket tulajdonképpen át lehetett venni, és ők rendelték, ugye ez gyakorlatilag kizárólagossággal szinte Budapesten.

Én azt gondolom, hogy ezt centrumokhoz kell kötni. Indikációs területhez kell kötni, kiadáshoz kell kötni szigorúan. Most ettől még lehet, hogy lenne olyan, aki bekapná a nagymama gyógyszerét, című történet, de hát most miért? Annak idején egy tabletta Seduxenhez csak két deci bort kellett meginni, és beállt tőle az ember, és nem kellett mondjuk másfél litert meginni hozzá, hogy egy kicsit beálljon. Történet.

Roza OrsolyaIgen, nincs abszolút egyetértés ebben. Úgyhogy remélem, ilyen szinten lesz majd változás.

Zacher GáborNem foglalkoznak vele, és annál még ugye a választások előtt az akkori államtitkár nekem pont egy ilyen hasonló kérdésemre azt mondta, hogy ha megvolt a választás, térjünk vissza. Ennyi.

Roza OrsolyaIgen. Hát reméljük, majd előbb-utóbb visszatér rá valaki, legalábbis, mert igenis szükség lenne rá, nagyon sok betegnek szüksége lenne rá erre az opcióra, a formál rezisztens más szerre és a többi.

És itt egy picit... Extrémebb a pszilocibin és az LSD, amivel kapcsolatban amúgy most olvastam egy jó pár… most elővették újra ezeket a szereket.

Zacher GáborPszilocibin a poszttraumás stresszbetegség, daganatos betegek mielőtt bekanyarodnak az egyik irányú utcába, és meghalnak, akkor ez működik. Az LSD-vel az nem jött az élbe a történelem során.

Szóval azok a kipróbálások, amelyek voltak igazságszérum, pszichoanalízis során, hogy majd ez fölfedi, ugye azokat a mélyben lévő történeteket, ami miatt ugye tényleg kiderül, hogy akkor most tényleg szerelmes volt-e a hintalovába hároméves korában, vagy ne, és attól tart most tulajdonképpen ott.

Szóval az LSD-vel nem jött be, és hogy most már vannak újabb fajta szintetikus LSD-részek, hosszabb hatásúak, szóval nem gondolom, hogy az LSD-nek ebben a szempontban lehet-e jobb.

Pszilocibinnek lehet, az ayahuascának szintén lehet helye, ugye, mint ahogy az MDMA-nak is lehet tulajdonképpen helye. És azért ugye ketamin nélkül az akut ellátást mind a mai napig nem tudnánk csinálni, hiszen amellett, hogy egy nagyon jó disszociatív anesztéziát okozó szer, ott azért elég furcsa dolgokat látunk időnként, amikor a motorosnak, akinek ilyen infarktja alakul a lába, mert ugye fölbucskázott, és ugye kimegyünk mentővel, és akkor világos, hogy a ketamin mellé ilyenkor adunk egy kis mást is, hogy pontosan ezt a hallucinogén élményét valamilyen módon elveszítsük, és utána gyakorlatilag az arca se rezdül, amikor az infarktjából vonalat csinálunk, mielőtt ugye átteszik a húzósínt, és rögzítjük őt. De önmagában attól, hogy egyszerre rámondjuk azt, hogy kábítószer, ez nem azt jelenti, hogy nincsen a medicinában létjogosultsága.

Roza OrsolyaIgen, inkább csak a helyén kéne kezelni ezeket a dolgokat.

Zacher GáborPersze, abszolút. De nem biztos, hogy erre mindig az orvosi társadalom is képes. A morfint már megszoktuk. Habár, ha belegondol, azért például a tartós, és most nem a daganatos betegekről van szó, hanem nem daganatos betegek fájdalomcsillapításában, ugye Magyarországon nagyon-nagyon alul adják a morfint, illetve a fentanilszármazékokat. Az oxikontin nyugathoz kell. Ez nem azt jelenti, hogy nekünk Amerikát kell itt utánoznunk, ahol ugye két millió opiátfüggő van, és nem a herkát nyomó csávóról van szó, hanem a normál átlagpolgárról. Ott mindenre, ugye ezt írnak föl, de erről ugye nem véletlen, hogy a Sackler család, ugye a Purdue Pharma, akik az OxyContint csinálták, azok ellen sok-sok milliárdos kártérítési perek vannak, mint ahogy a Johnson & Johnsonnak is nagyon sokba került ez az egész történet. De azt gondolom, hogy azért az a négy-öt százalék, ami nálunk felírásra kerül, az viszont kevés.

Roza OrsolyaIgen, talán ebben is valahogy nagyon konzervatívan gondolkozik Magyarország szerintem.

Zacher GáborIgen, mert ez sok adminisztrációval jár együtt, engedélyeztetni kell, papír kell, mindig ugyanott kell kiváltani, személyigazolvány kell hozzá. Nem annyira lehet ezt, még nem is nagyon szeretik felhőbe felírni az orvosok ugye a fentanilt, úgyhogy ez olyan kis bonyi, és inkább azt mondja, hogy meg kell szokni, együtt kell élni ezzel a fájdalommal.

Roza OrsolyaIgen. Ugye már nagyon sok éve ott van a gyakorlatban, és sok mindent látott, és egy picit a legekre szeretnék kitérni. Nagyon tetszett az egyik történet, amit pont mesélt a továbbképzésen, amikor például egy szexshopba kellett elmenni egy eset miatt. De mi volt talán a legmeglepőbb vagy legérdekesebb eset, ami még ön is, ennyi év után, úgy volt, hogy erre nem gondolt volna?

Zacher GáborTudja, Zsófi, ezekkel a legekkel egyetlen egy baj van, hogy ebben semmi tanulság nincsen. Ezen legfeljebb mosolyog az ember. Mert a legek azok mindig szélsőségesek, mindig extremitások, ami nem az átlag. Előfordul. De most például mondhatnék olyat, hogy azokat a történeteket, amiket én az életem során hallottam, mondjuk családi tragédiák, sérülési módok, és így tovább, és így tovább, ezt például egy író nem tudná kitalálni, aki ülne a számítógép előtt, és szeretne írni mondjuk egy horrortörténetet, egy családregényt vagy bármi egyebet, mert az élet tudja ezeket valójában produkálni. És ezeket kitalálni nem lehet, úgyhogy félre ne értsen, amit mondok, én nem szeretek ezekről a legekről így tulajdonképpen beszélni, a legmegdöbbentőbb, a legtanulságosabb, mert ugye az nem az átlagról szól.

És pontosan emiatt például nem szeretem azt, amikor, vagy mondjuk nem túl jó az, ha egy középiskolába elmegy az egyik rehabilitációs intézetből, kábítószer-rehabilitációs intézetből egy fiatal, aki már ott van, mit tudom én, nyolc hónapja, és elmeséli az életét. Most gondoljon bele, hogy ott ül vele szemben mondjuk 600 gyerek, mondjuk boldog békeidőkről beszélünk, nem a mostaniról, és mennyi az esélye annak, hogy abból a 600 gyerekből bárki is eljut odáig, hogy ő ugyanolyan junkie legyen, hogy ő ugyanúgy végigjárja azt a fajta poklot, mint az a csávó, aki ott van vele szemben, és akkor ülnek, és hú, meg ha, meg így, meg úgy, és akkor mindegyik belül azt mondja, hogy bassza meg, ez velem úgysem fog megtörténni, és tökéletesen igaza van, mert ő is a szélsőség.

És ugye amikor azt mondom önnek, hogy kábítószeres, akkor mi fog eszébe jutni? Eszébe jut egy leszúrt, koszos, büdös, dzsuvás csávó, aki lerántja a néni válláról a táskát, elveszi a gyerektől a mobiltelefonját, a pénztárcát. Pedig nem ő az. Ő az, aki jön önnel szembe az utcán, és baromira nem veszi észre, hogy az. És lehet, hogy ő naponta csak két spanglit szív, függő, THC-függő, de ő nem fogja önt megtámadni, táskát letépni, pont, pont, pont, pont. Szóval itt azért a társadalomnak is egy kicsit alakulnia kell, de bízom abban, hogy az én generációmnak bőven ki kell mennie ebből a történetből. Én rendszerváltás előtt szocializálódtam. Ön bőven utána, ami azt jelenti, hogy ön már az a korosztály, aki... Elképzelhető, hogy az egyetem alatt látott olyat, hallott olyat, aki elszívott életében egy spanglit, úgyhogy a Jónás gyerekének mást fog mondani. Nagyon-nagyon mást fog mondani, és azt fogja tudni neki mondani, hogy ettől a világ nem fog összedőlni, fiam, de nem örülök neki.

Roza OrsolyaIgen, valóban, amúgy most jut eszembe egy gimnáziumi történet. Egy ismerősöm anyukája hazarohant, hogy ő most hallotta, hogy hát itt van ilyen, hogy fű, és hogy most azonnal pisiljen, mert ő most le akarja tesztelni, mert szerinte ő tuti az, pedig...

Zacher GáborTehát nem tudják. Ha ott tart egy családi kapcsolat, hogy mondjuk gyorsteszttel kell bizonyítani, vagy analitikai vizsgálattal a kábítószerhasználat tényét, akkor azt már lehet dobni a szemétbe, már azt a kapcsolatot.

Roza OrsolyaÉs amúgy nagyon nehéz lehet egy szülőnek mondjuk elkezdeni valamit, hogy hogyan közelítse a témát, hogy próbáljon...

Zacher GáborEz nem olyan bonyolult. Azon múlik, hogy ismerje a szülő a saját gyerekét, és beszélgessen vele.

Roza OrsolyaÉs hogyan kommunikálnak?

Zacher GáborHát most gondoljon bele, amikor ön még 15-16 éves kamaszlány volt, hát az egyik pillanatban tökéletes volt, tök aranyos volt, nem húsz másodperc múlva olyan volt, mint egy rózsatüske. Villan a szeme, hogy: érted? Csinálj rendet a szobádban. Majd. Nem, és akkor a szülőnek ilyen három méter átmérőjű véduzzanat tulajdonképpen a feje, és akkor lehet, hogy az ön kedve most éppen azért ilyen rossz, mert elcseszte a matekdogát, de az is lehet, hogy éppen szerelmes, de az a legénye leszarja ezt az egész történetet. Szóval hogy erről kommunikálnak-e, azt mondhatja otthon mondjuk: te figyelj, anya, én most nem tudom ezt az egész dolgot hova tenni, olyan furcsa dolgot érzek, mondjuk szerelmes vagyok, és akkor anya meg tudja-e valahogy úgy közelíteni, hogy erről tudjon esetleg kommunikálni. Vagy például mi lenne, hogyha elmondaná azt, hogy hát hétvégén voltunk a buliban, vagy kint voltunk az akváriumnál, és felszívtam egy spanglit.

Roza OrsolyaIgen, ez. Rögtön jön a balegyenes, jobb horog kombináció.

Zacher GáborMicsoda? Rohadt drogfüggő, te leszel szégyene magadnak! Igen, mert benne vannak a szélsőségek. És abból, ugye a szülő fejében megvan, hogy jövő héten már ott a Népligetben nyomja magának a barnát, aztán na jó, bele is fog pusztulni. Mész a börtönbe, fiam! Meg meg fogsz halni, meg beteg leszel.

Roza OrsolyaIgen, emlékszem, pont tanár úr előadásán hallottam azt még az egyetemen, mintha hét perc lett volna, hogy egy nap mennyit beszélget a szülő a gyerekével.

Zacher GáborDe ez nem azt jelenti, hogy akkor stopperórával...

Roza OrsolyaPersze, csak én tudom, hogy ez volt az az adat, ami olyan mélyen megdöbbentett, és olyan mélyen bennem van, hogy azóta többször is eszembe jut.

Zacher GáborPersze. A feleségemnek van egy 16 éves kislánya, most múlt 16 éves, Barbara, egy tök aranyos, tök jó fej gyerek, és úgy tudom én, múltkor elmentünk például mi ketten Parasztok koncertre, és tök jó volt. Vagy rendszeresen például, amikor mondjuk úgy veszem, hogy kapok színházjegyet, akkor direkt úgy szoktam csinálni, hogy én dolgozzak aznap, és akkor a feleségem elmegy a kislányával.

És szerintem ennek baromi fontos, hát ő is ugye dolgozik, hát ő is ugye gyógyszerész, és ugye egy multicégnél marketing főnök, ami azért, hát ön is dolgozott ugye a multi életben, és hát azért az rágja az embert, és ott nem arról szól, hogy akkor from nine to five, és akkor az ember eldobja ötkor a klaviatúrát, és akkor kényelmesen átöltözik, beül a szolgálati autóba, hazamegy, és akkor nem foglalkozik vele. Szóval azért néha nehéz, és ugye a kamasz gyerek az meg különösképpen igényel törődést, mert akkor most ez a nem jó, most az a nem jó, ugye az iskola most működik-e, nem működik-e. Szóval én mindig viccelek, én mindig húzom a Barbarát, ugye egy jó gimnáziumba jár, nem azért mondom, hogy a Veres Pálnéba, mintha én is oda jártam. De mindig szoktam neki mondani, mondom, nézd, szívem, hogyha ez így megy tovább, akkor Gundel Károly, akkor mész a Gundel Károlyba, és akkor ez mindig egy kicsit megabriktolja, de azt gondolom, nincs vele gond, tényleg egy jó gyerek. Viszont egy csomó mindenre meg kell például tanítani. Például azt, hogyha mondjuk elmennek a barátokkal, és mondjuk isznak alkoholt, mert ők már szoktak alkoholt inni, akkor jó minőségűt igyanak, és ne szart, már bocsánat. És hogyha az ember megengedheti magának, akkor ezt pontozza rájuk. És múltkor például buliban voltak, és megmondom őszintén, hogy én voltam az, aki leszállítottam nekik jó minőségű sört, a Fóti Sörfőzdéből, mondjuk áfonyás portert, ami tényleg jó, hogy akkor már tényleg ne az legyen, hogy megveszik a Lidl-ben 139-ért a mit tudom én milyet, ami egy teljesen bizonytalan történet, hanem akkor tanulják meg azt, hogyha iszunk, és persze keretrendszeren belül, akkor tényleg olyat igyunk, amelyik...

Roza OrsolyaIgen, és benne van, hogy a szülők tudnak is arról.

Zacher GáborPersze, ez így van. És nem rögtön rácsapják az ajtót, hogy tilos, hanem tanítják.

Roza OrsolyaIgen, most mikor volt a szülinapom, akkor úgy...

Zacher GáborMost volt nemrég, ugye?

Roza OrsolyaÍgy van, a boldog szülinapot.

Zacher GáborKöszönöm, hogy ti is hallgattok.

Roza OrsolyaA sörfőzdéből, és akkor ott beszélgettem, és az egyik haverom megkínált egy cigarettával, és elfogadtam, de nem rohantunk oda, és nem vágtuk nyakon.

Zacher GáborHát tizenhat éves koromban én is kipróbáltam. Jó, azóta sem gyújtottam rá cigarettára, de ebben szerintem semmi. És meg merte csinálni, és tudta, hogy ott van az anyja, meg tudta, hogy ott vagyok én is, és nem az volt, hogy akkor csendesen elment a sarokba, és úgy csinálta. És ez szerintem jó, mert van egy működő kapcsolat.

Roza OrsolyaIgen, és talán ez a legelső dolog ahhoz, hogy egy csomó mindenre kihat, hogy tudatosan igyekezzünk a gyerekkel beszélgetni és időt tölteni. És ez is ott érdekes, a nővérem mondta, hogy a korona ugye nagyon sok minden szempontból rossz volt neki, hogy igen, a gyerekeket otthon tanítani, és a többi. De azt mondta, hogy olyan furcsa volt, hogy nem kell menni a ritmikus gimnasztikára, a vívásra, vinni ide, ahol egész nap csak rohantak, este hazaértek, akkor még a házi, hanem volt idejük egymással, és sokkal többet beszélgettek. És mondta, hogy ennek a résznek viszont volt szépsége.

Zacher GáborEnnek volt szépsége, csak egy valamit ne felejtsünk el, hogy egy csomó olyan téma viszont kimaradt, ami a normál beszélgetéseknek a része. Valószínűleg ön sem szokott a barátjával délutánonként Hegel filozófiájáról beszélgetni rendszeresen. Pedig az, ami történt veled a munkahelyen, az iskolában, hétvégén elmegyünk-e anyámékhoz, mit főzzünk, megyünk-e a piacra, az autón kell gumit cserélni, ezek a történetek mind, mind elhaltak, és például ugye csak húsz százalékkal megemelkedett a családon belüli erőszak.

Roza OrsolyaIgen.

Zacher GáborIgen, sajnos ott van a másik véglet is. Igen, a válások száma ugye Amerikában harminc százalékkal megnőtt, ami így sem eddig sem volt alacsony.

Roza OrsolyaHetven százalék volt a válás.

Zacher GáborÍgy van, és abból a harminc százalékból nagyon sokan a bezártságot említették, pedig ott az egy négyzetméterre eső lakóterület tízszer akkora, mint Magyarországon.

Roza OrsolyaHát igen. Ha megnézzük az országot.

Zacher GáborIgen.

Roza OrsolyaÉs most... ez a 46. podcast, azt hiszem, ezért el ne hömpölyögjünk. Úgyhogy egy záró kérdésem, amit fölteszek mindenkinek, és föl is fogok tenni mindenkinek, az pedig az lenne, hogy ha egy napig a doktor úr lehetne a király...

Zacher GáborIsten ments.

Roza OrsolyaDe... milyen intézkedést hoznál? Egy nap.

Zacher GáborEgy nap. Én egyetlenegy intézkedést hoznék: azok az emberek, akik cigiznek az autójukban, ez még rendben van, és utána egy elegáns mozdulattal kipöccintik a csikket az utcára, ezeknek ott helyben a bal kezét levágatnám. Ennyi.

Roza OrsolyaIndok mögötte, kérdezhetem?

Zacher GáborParaszt. Undorító, mocskos paraszt. És én a mentőből például ezeknek ki szoktam szólni. Ugye személyautóból nem szólok ki, mert akkor rögtön jön a... de a mentőből megállunk mellette, le az ablak, fölülről mondom: fiatalember, ez nem volt szép magától. Fölnéz, nem volt olyan, aki kinyitotta az ajtót, és fölveszi a csikket. Vagy például a kerékpáros, aki szó nélkül átnyomja a piroson, mert neki szabad. Neki is szoktam szólni, hogy fiatalember, a KRESZ szabályok mindenkire vonatkoznak.

Roza OrsolyaJa igen, hát elnézést, elnézést.

Zacher GáborUgye a mentőautónak van egy ilyenfajta varázsa, hogy onnan könnyebben szól ki az ember, mert a személyautóból ott nem, mert az konfliktust fog gyakorlatilag szülni. De a mentőből, ráadásul, hogy ilyen gyanús, ismerős arc néz ki, akkor lehet, hogy kicsit megszeppen, és lehet, hogy belegondol, hogy legközelebb nem megyek át a piroson, és nem dobom ki a csikket az autóból. Nem mondom, levágatnám a kezüket ott azonnali hatállyal. Szóval ebből a szempontból a saríát, ugye az iszlám törvénykezést, nagyon szigorúan bevezetném.

Roza OrsolyaIgen, tehát egy szigorú népnevelés.

Zacher GáborÍgy van. Így van, aztán meglátjuk, hogy hányféle karú lenne Magyarországon.

Roza OrsolyaHát egy idő után nem sok.

Zacher GáborEz így van.

Roza OrsolyaIgen. Hát nagyon szépen köszönöm, hogy itt volt ma velem, és akkor én este fogom újra hallani önt az előadáson.

Zacher GáborTisztelettel köszönöm én is.

Roza OrsolyaÉs további szép napot, mindenkinek köszönöm a figyelmet, és jó egészséget, találkozunk két hét múlva.