Sziasztok, Jadó vagyok. Közép-Európa első világrosszuló podcast csatornáját hallgatjátok Magyarországról. Ez a Budapest.fm.
Közép-Európa első világrosszuló podcast csatornáját hallgatjátok Magyarországról.
Olyatából Budapesti Közpazságtudományi Egyetem. Ott volt szerencsénk először találkozni. Jó magam Herceg Zoltán vagyok, dizájner, civilpolitika aktivista és barát. És testvér. És hozom is a dizájner. És hozod is az elvárást, igen. Mert hogy nem csak barátom és testvérem, hanem törzsvásállom is a Balázs. Meg hát sok közös pont van az életünkben. A legfontosabb közös pont az a szeretet. És a barátság.
Hát érdekes interjú következik, ugyanis én nem egészen arra készültem, ami fog történni. Ugyanis én nem tudtam, hogy én leszek a riporter. És miután még sose voltam riporter, de nem szoktam megijedni a feladattól. Ezért improvizálni fogunk, rögtönözni fogunk. Annyit tudok a riporterségről, hogy ha állítok, ha okos kérdéseket tesz fel az ember, jó kérdéseket tesz fel az ember, akkor arra lehet jó válaszakat adni. Akkor mindenre oké. Hát akkor azt hiszem, hogy igen. És miután én kíváncsi fiú vagyok,
nagyon sokat túrok rólad, mert hogy gyakorlatilag ezt a 30 évet azért úgy sok árfelése együtt nyomtuk le, sok minden túrok rólad, de nézzük viszont annál kevesebbet. Úgyhogy csapjunk bele, közgáz. Közgáz. Közgáz. Aulatanszég. Aulatanszég. Én egy személyes élményen kezdek. Én nem tudtalak téged hova rakni az elején, amikor meglátalak. És szerintem ez így volt még az a 600 másik évfemtársunk is. Volt ott nagyon sok különleges figura, mert azért az országból összeszed,
ez az egyetem abban az évfolyamban 91-et írunk, ugye a rendszerváltás utáni első-második évben egy hallatlanul széles és nagyon sok rétű közösséget, társaságot, nyíregyházat a szombathelyig. És ebbe a brigádban én ugye szerencsről, illetve Miskolcról kerültem be, de a budapesti csávok valahogy mások voltak. A budapesti fiúk azok és lányok azok a vidéki számára valahogy ufonisztikusak, ufonisztikusnak tűntek, és azon belül is még...
Akkor? Akkor még nem? Szerintem akkor még nem? Nem, akkor még csak kezdődött az ufoságban. Akkor kezdő ufonautó voltam csak, ugyanis én az egyetemen durvultam, mert én nagyon szigorú közöbiskolából jövök, és ott rövidhaj, köppeny, stb. Ott is lázadtam nekem, nem volt még hosszú olyan 91-ben. Akkor kezdett nőni. De jó. És hát ez valójában a külsőségben, nálam a külsőségekben nyilvánult meg ez a másság, ez a különlegesség, de neked nem.
Én valahogy azt láttam, hogy ez a csávó különleges, és a fejétől különleges, az agyától különleges. Te érezted ezt a különlegességet abból közösségben akkor? Vagy neked egy természetes közeged volt ez az értelmiségi brigád? Hát az természetes közegem volt, a különlegességet én nem éreztem. Azt éreztem, hogy kilógok, hogyha ez a különlegesség.
Mi az aulatanszéget erősítettük, a hátsó padsort erősítettük, tehát nem voltunk elő, de az nekem is feltűnt, hogy nem vagyok nagyon buta a többiekhez képest. Tehát az kiderült már az elején is nekem, hogy bírom a tempót. Miközben nagyon jó volt nálam sokkal okosabb emberek társágába lenni, tehát hogy nagyon ott is
szuper érdekes, izgalmas barátokat ismertem meg már a legelején, de az úgy kiderült, hogy ez nem, hát hogy ez menni fog. Kilógtál, igen. Nekem az a szellemünk köze, meg mert őszintén onnan, ahol nőttem, nekem sokkal nagyobb kívás volt, mint neked ezek szerint, és taposnom kellett, de arra is rájöttem, hogy viszont nem igazán érdekel maga a tudomány, amit árulnak a közgáz egyetemen. Tehát arra hamar rájöttem, hogy
én nagyon hamar rájöttem, illetve nem jöttem rá, csak csináltam, hogy nem fogok reggel nyolckor bemenni öltönybe a munkahelyre, és nem fogom levágatni a hajam, mert ugye az öt év alatt megnőtt a hajam. Tehát az Aula szakirány azért az előirányozta azt, hogy én, és akkor te kérés arra fog vonatkozni, hogy te hogy vagy ezzel. Nem óhajtanék bemenni reggel nyolcra, délután ötig öltönybe aktatáskával egy olyan sztorit csinálni egész
nap, ami lehet, hogy jó pénzt kapok, de nem látom a végét, és nem látom, hogy lenne valami értéke, és tartom annak, amit csinálok, mert egyszerűen nem is értettem, hogy egy közgazdász mit csinál. Én azt hiszem, úgy érzem, hogy te se igazán erre a pályára vágyta. Nem, nem, ez nekem is kiderült már, hogy nem leszek pénzügy szakos. Ami érdekes volt, hogy nálam beütött ugye a sziget. Tehát 93, tehát én gyakorlatilag az első évet végig érdeklődtem,
tehát gyakorlatilag csináltam egy rendes évet, tehát adtam egy igazi esélyt. Ez az első év folyamat? Az első év folyamat, adtam egy rendes esélyt a közgáznak, és gyakorlatilag már a második év folyam közepén ugye beütött a sziget, tehát megjelent tulajdonképpen a lakássomon a Karcsi, Gerendai Karcsi, meg a Müller Péter, és elkezdtünk Sziget Fesztivált szervezni márciusban. Írunk 92-t? Hát ugye akkor az már 93 március. 93? Igen, 93 március.
Nekem a közgáz eléggé háttérbe szorult, annyira, hogy szigorlatom meg is buktam aztán 94-ben, és újra kellett szigorlatoznom matek statisztikából, ami aztán fényesen sikerült, de kiderült megint, hogyha tanulok, akkor működik. Brückner Gergő készített föl, akkor a Gergő segítségével sikerült. Aki szintén ott végzett. Igen, elvégeznem azt a szigorlatot, de akkor azért én,
a következő években, tehát gyakorlatilag én egy évig jártam alapvetően a közgázra, tehát rendesen. Na de ha jól sejtem, igen, igen, ott már egyébként ritkában találkoztunk. Igen, tehát utána elszólított a kötelesség. Az Aula-ba turomatosoktól találkoztunk, mert jó magam is az Aula szakirányt erősítettem. Abba gyakorlatilag szerintem, én nem ismerek nálam nagyobb elkövető. Szerintem volt ez, igen, tehát te volt, tehát tulajdonképpen a hallgatói önkormányos vezetője az Aula,
tanzéket, igen. Azt vágott, hogy engem, hogy hívtak az alsóbb évesek? Úgy hívtak, hogy van. Bejöttek az Aula-ba, és az a csáv volt, csak úgy van. Ez mindig, csak úgy ott van. Első, azt a balra. Első, azt a balra, pontosan. Ugye a büféhez közel, és hát volt olyan, hogy be is mentünk az órára, de... De, igen. De, volt olyan. Hát én összesen egyszer buktam meg, összesen egyszer kaptam egyest a közgázban, a leges, legutolsó vizsgámra, ötödik évfenben ipari marketingből, de csak azért, mert annyira nagyon sok puskát vittem be,
tudorodott a papírom, a feladatlap, és hát jöttött Nanár, fölemelt a feladatlapot, besöpörte a cuccot, a puskát, és elment, és ott hagyott. Hát én írkáltam utána tovább fejből, amit tudtam, ugye mondtam, megint az improvizálás, hogy most csinálok, és egy óriási nagy egyes kaptam rá, de miután tudtuk ipari marketingből, hogy a... hogy a... a... a... úgy azok a... tök ugyanaz a felrassó lesz, mint a rendes vizsgán, ezért azt a vitt a 5-6 kérdést megjegyeztem, és írtam egy nagy ötöst a végen. És...
Te nem használtam belőle, te... viszont lehet, hogy nehezen... nehezen, vagy... vagy sehogy... vagy szabálytanul végezted végig, de azért végig csak... végig csak a végére értél. Én abszolút a végére értem, és... és utána... Akkor az nem 5 év volt ezek szerint. De... 5 év volt? 5 év alatt, igen. Nagyon necces volt, de a végén valahogy bekaristoltam, igen. Na, tehát ehhez képest utána viszont jött a jél. Hát a jél az jóvalod éve. Jóval... Persze. Hát az egy 10 éve. Jó, akkor ne ugorjuk át a 10 évet, akkor közgáz és sziget.
Sziget. A szigetről beszélgessünk. A szigetről beszélgessünk. Igen. Igen. Hát figyelj. Egy kicsit. Hát, hogy... hogy jött a sziget eleve, hogy jött a Müller-Péter, hogy jött a Gerendai... Müller-Péter és a Gerendai... És miért lett vége? Ugyanis, ha most még mindig a szigetnél lennél, akkor lehet, hogy másról beszélgetni. Igen. Nem hiszem. Nem hiszem, hogy élnék. Nem hiszem, hogy élnék. Azt mondod? Nem hiszem, hogy élnék. Na, akkor erről mesélj. Igen. Tehát... Sziget, Gerendai, Karcsi,
akkoriban a Müller-Péter Sziami zenekarának volt a menedzsere. Koncertszervezője. És így keresték meg... Szerintem megkeresték az édesapámat. Még akkor reklámügynöksége volt. Hogy van-e ötlete, tud-e segíteni, van-e pénze, kapcsolatta valami. És ő pedig irányította őket át hozzám. Hogy beszélnek velem,
hogyha engem ez érdekel. És hogy van egy... A lakás, amiben akkor lakom, az korábban a cégnek az irodája volt. És ugye 93-ban az még fontos volt, hogy ott volt kiépítve több telefonvonal, azokon keresztül kellett még internetezni, fax, nyomtató, számítógé. Tehát gyakorlatilag egy... Majdnem, hogy egy... Komplett irodaként működthethető lakás volt. Nagyon közel ide az Elkel utca.
20-ban a vicces módon Arany Jánosnak a régi lakásában. Tehát innen járt ki Arany János a Margit szigetre őszikéket írni. Vicces módon. És... És... Hát engem persze nagyon lázba hozott ez a lehetőség, hogy ezt együtt elkezdjük csinálni. És... Hát elkezdődött egy teljesen őrült. Gondolj bele, hogy úgy a 93-as szigetet úgy hoztuk össze, hogy...
Ezt áprilisban kezdtük. A júniusi fesztivált? Hát az augusztusi fesztivált. Az augusztusi fesztivált. Az augusztusi fesztivált. Igen. Augustus. Tényleg a szigetet. Igen. Tehát az egész úgy indult, hogy megkaptuk a Demskitől egy forintért a szigetet erre a hétre. És akkor gyakorlatilag ez, tudod, mint a kőleves. Tehát, hogy már akkor a helyszín megvan, kéne még egy-két dolog. És akkor gyakorlatilag a... Tehát, hogy azt gondolom, hogy egy óriási manifestációs erő volt ebben a csapatban.
Illetve ennek, mint egy ilyen varázslója igazgatta az egészet. És beleérkeztünk ugye egy óriási vákuumba. Tehát azt képzeld el, hogy amikor a Péter ugye megálmodta azt, hogy kell egy hét együtt lét, akkor nem volt fesztivál. Igen. Tehát gyakorlatilag az effort volt egész nyáron. Igen. Tehát most ugye minden hétvégén kettő, három, négy. Igen. Nem volt. Tehát ugye elmúltak a kommunista,
egy félig kötelező bulik. Ugye a létező szocializmusból, és még nem fejlődtek ki az új közösség. Ez fejlődött ki. Tehát teljesen organikus módon. És ez kellett. Tehát egyszerűen olyan, tudod, mintha egy ilyen gravitációs pályán álltunk volna, hogy egyszerűen ez ennek meg kellett történnie. És egyáltalán nem értettünk természetesen hozzá. Akkoriban a Karcsi jött egy nagyon rossz tapasztás,
talatból, ahol összehaverkodott valami amerikaiakkal, akikkel azt ígérték, hogy 92-ben egy nagy 500 éve fedeztük fel Amerikát, pulit csinálnak a Margit-szigeten, és ez volt van július 4-én, és július 3-án az összes pénzzel felültek a repülőre. Tehát a Karcsi ebből állt akkor föl. Ez ugyanabban az évben volt? Ez előtte volt, igen. Tehát 92-ben. És hát ugye amúgy nagyon jó koncert.
A Péterék zenekara akkor is egy jó kis underground, tehát akkor se popzenét játszottak, értelem. Az alapvetően egyébként a... Tehát az volt, hogy karamellék összeálltak, hogy csinálnak egy sziget, értelem? Tehát, hogy egy underground. Igen, igen. Tehát az olyan fontos, hogy ennek a gyökerei egyáltalán nem a konzum világban vannak. Ahová került 30 év alatt. Ahová hát már sokkal hamarabb. Tehát ahova, én nagyon emlékszem arra, amikor az évben, amikor a logók megjelentek a szigeten. Na akkor ugorjunk akkor egy kicsit, hogy ne nagyon
feszüljünk bele ebbe a sziget témán, vagy akkor a búcsúzás, mert akkor ezt értem, hogy hogyan történt az ős találkozás, és az ős kezdet. Az geniális volt. És mondtad azt, hogy nem bizonyos, hogy élnél már, úgyhogy egy kicsit ki is vezethetjük ezt a sziget témát azzal, hogy mit értesz az, hogy nem bizonyos, hogy élnél? Hát az, hogy belecsattantunk azért egy olyan életformába, ami hát az én esetemben... Hívhatjuk Rakenról? Raken.
Rakenról az nem egy tánc, ugye? Az nem egy tánc, az egy életforma, ahol is, hát ennek rengeteg része van, és nem biztos, hogy azt satszolnám, hogy még élnék, hogyha ebben a, ebben a, ezen a területen dolgoznék. Ez volt az én elképzelésem mostanában, hogy jó, hogy jó élni. Jó élni. Jó élni. Én két évet csináltam végig a szigettel, és akkor egy csomó mindenki
kiderült. Kiderült az, hogy ami kívülről egy nagyon izgalmas teremtési projekt, az belülről egy ilyen vendéglátós alkudozás, ahol ugye semminek nincs ára, hanem mindenki többet akar kérni, és mindenki kevesebbet akar fizetni. Tehát az egész egy ilyen kalmár dolog, nagyon erősen. Ez, amit kintről mi nem látunk. Igen. Tehát semminek nincs ára. Minden annyiba kerül, amennyiért tudod adni. Értem egy fellépő, hát ki mondja meg, hogy mennyibe kerül az,
hogy egy ember ott a gitárját pengett. Tíz forint, száz forint, ezer forint, egy millió forint. Érted? Kis színpad. Kemén lehetett a matek. Ugye mondom, a matek lényeg az volt, hogy lesz majd jegyár, bejönnek vagy százon, ezren, vagy tízeren, vagy százezren, meg van a költség, ugye a zenekar, a pengető embernek mennyi a költség, lesz színpad, a fény, és ugye a kettő az egába legyen, vagy legalábbis a plusz az kicsit nagyobb legyen, mint a minusz. Tehát innen indult a történet. Így van. És persze óriási buktákkal kezdődött,
részében szerepeltél gyakorlatilag. Abszolút, az elején az első három év az stabilan mínusz volt. Akkor, ha jól se értem, anyagileg abban is nagyon profitáltál, nem, mint ránk tartozni, csak az biznisz része miatt kérdezem. Nem, nem. Énnek ez egy óriási élmény volt nekem. És az volt, hogy azt láttam egyrészt, hogy ez nem én vagyok, tehát, hogy ők ezt élték már akkor évtizedek óta, ezt a Rakendról szakmát. Ugye nekem ez egy ilyen
közgázos egyetemistaként betekintés volt ebbe a világba. És arra jutottam, hogy ez nagyon szuper, meg az egómnak nagyon jót tett, rengeteg barátom lett hirtelen. Tehát az egész évfolyama barátom lett, ugye, csak azért, mert én személyiségében olyan vonzó lettem hirtelen. Mi akkor lehet, hogy nem szimboráztunk abban az időben, ugye? Hát csak ismerünk egymást, de hogy az a különlegesség, az a másság, az a távolság, amit én a golyatábori időkből mesélek neked, vagy meséltem az elején,
az egyébként megmaradt gyakorlatilag a öt év végére is, mert nem tudtam ezzel a főleges, érdekes csávóval mit kezdeni, nem tudtam, szeretni kell, vagy nem kell szeretni, és volt egy időszak, hoppá, friss a memóriám, hogy nagyalsznak gondoltunk téged, és lehet, hogy ez volt az a korszak, amikor nagyalsznak gondolt téged. Én biztos, hogy magamat nagyalsznak gondoltam. Akkor lehet, hogy ebbe az időben mi nem barátkoztunk. Lehet, igen. Nagyon jó, és ha már szóba kell jött, az ego,
meg a barátok, most az egónak a túloldalára kerültél. Vagy az, hogy mondjam, csak az egóval küzdesz azóta is, vagy küzdünk azóta is, csak már tudatosan, és a rakero, ha az egyik pólus, akkor az, amivel most foglalkozott, az a másik pólust. Pont a másik pólust. Az ego meghaladása. Az ego meghalása. De ez üzemszerű. Tehát, hogy azóta, amit ugye megtanultam, hogy Jung beszél sokat erről, sokat lehet mástól is olvasni, hogy tulajdonképpen
az egy nagyon jó tevékenység, hogy az életünk első felében építjük az egót, és az életünk másik felében lebontjuk az egót. Tehát ez egy... Na, ez az evolúció érdekel akkor engem, és szerintem most elkezünk meg a beszélgetésünk témájához, hogy hogyan lesz a Rakáról csávóból a nagyképű megközelíthetetlen. Ez a jó szó, amit kerestem, hogy nem... Én éreztem egy kíváncsiságot az irányodba, de nem éreztem még akkor azt, hogy nekünk lenne egy bármi közös átfedés. Érted?
Én már ezt szerintem akkor még nem is tudtam, csak az, hogy van egy ilyen fura kisugázású csávó, akivel nem tudok kapcsolódni, és nagyon érdekes módon az egyetem után lettünk mi valójában barátok. Így van. Ebben a 25 évben, ami eltelt. Na most akkor azt az evolúciót fogjuk most végbontszolgatni, amíg lenemtelik a műsor, hogy hogyan lesz a rekenról csávóból, hogyan lesz egy egót meghaladó, és egy kócsinggal foglalkozó, teljesen másba lévő, és a közgazdaságtal az már lényegében,
és semmi kapcsolódás nem mutató csávó. Ez érdekel engem. Ha lehet, akkor szakaszonként, mert egy életpályát is szeretnék akkor bemutatni, a Sziget után volt a Carnation, ha jól sejtem, a Carnation után volt a Yale, Amerika, San Francisco, és utána megélkeztszel a kócsinkhoz. Így van. Na akkor erről, akkor szakaszonként, egy picit akkor nézzük a Sziget utáni időszakot. Röviden. Igen, tehát a Sziget után jött egy év Amerika, tehát a Szigetből tulajdonképpen
az katapultált ki enélkül. Valószínűleg nem, valószínűleg maradtam volna a Szigetben, de az történt, hogy eltévedtem a rossz felé, fordultam a második emeleten. A közgázal, vagy az elsőn talán, tehát egy olyan folyósó részre értem, ahol soha nem jártam korában. Én ritkán mentem, vej is a főszintről. Igen, igen. Nagyon ritkán. Pontosan. És így nézd, ez mi van. És ki volt a kéva a falra, tudod ilyen, hogy gyere Hollandiába, menj Amerikába,
viszont. Ezt a táblát én nem láttam. Na, tudod, a dobosádiek is így kerültek ki Hollandiába. Az egész brigád ki kerülti Hollandiába, én csak egy hét látogatóra kerültem ki, az is nagyon tetszett egyébként. És akkor én láttam, hogy van egy amerikai ösztöndi, és akkor oda felírtam a nevemet. Gondoltam, hogy ebből baj nem lehet. Egy papíra kellett egy nevet fölírni, ez ment. Ennyi? Ennyi volt. A fali óviságon felírt a nevel, a listár és kész? Igen. Ügyes, ügyes. Ügyes húzás.
Be kellett, be kellett nyújtani egy pár papírt, meg ilyesmit. És a végén kijött, hogy negyedik lettem, három embert visznek el, akkor ez így nem fog össze. Én mondtam, jó. És akkor utána hívtak egy hét múlva, hogy az első a listán az elfogadott egy másik lehetőséget. És akkor én lettem a harmadik. Oh, yeah. Na, oké, hát akkor let's go. Tehát tulajdonképpen ez volt, ugye nekem Amerika az egy régi szerelem és régi kapcsolat volt,
voltam kint egy ilyen építőtábor szerűben, tehát kertészkedtem egy nyári táborban, egy Camp America nevű csapattal. Szóval nekem ez nagyon régi beakadás volt még az előtti időkből. És akkor ezt 95-ről beszélünk, és akkor 95-ben kintöltöttem egy szemesztert Amerikában. És amikor visszajöttem, és Amerikában lettem... Ott szintén tanultál akkor valami egyetemen, közgázon?
Igen. És aztán le kellett vizsgázni. És akkor megcsináltunk azért egy két hónapos túrát. Tehát egy ilyen close to coast and back túrát megcsináltunk. Tehát így végig a kereti partra, nyugati partra, és aztán vissza a kereti partra. Kocsival. Egy 20 éves régi Ford kombival. Nagyon jó. Nagyon jó. Erre készülök az idején is. Igen, igen. Jó lenne, igen. Veled is beszélgettünk már erről. Szóval ez történt, ez történt 95-ben, és itt ismerkedtem meg még az internet,
ebelőtti internetten. Tehát már a Szigeten volt az első, tehát volt egy digitális Sziget 94-ben, ahol a Szigeten magán volt a szerver. Tehát azt képzeld el, hogy konkrétan oda kellett betelcsálni. Tehát a te, hogyha meg akartam nézni, ezt BBS-nek hívták, akkor bulletin board systemnek, az a Szigeten lévő szerver bejött be a vonal. És kettő user, párhuzamos user lett, hiszen kettő modern volt benne a számítógében. Kovály. Nagyon, kovály.
Ez volt egy holland kapcsolata. A Padi Mariannán keresztül megismert Tuk, és a Tuknak a bandai az Access for All segítségével hoztuk ezt létre 90 évben. Tehát már akkor is egy ilyen teljesen nemzetközi valami volt. Tehát akkor engem már az egész internet megérintett. Elkezdtem e-mailezni 95-ben, Amerikában. Tavaly kezdtem kávé e-mailezni. Az akkori barátokkal. És akkor ebből lett az egész beakadás.
Hogy legyen valami internetes cég. És akkor ebből lett a barátainkkal. Megalapítottuk a Carnation-t 97 nyará. És akkor ebből lett egy ötéves történet. Én 90, én ebbe voltam egészen 2002-ig körülbelül. És utána volt egy hasonló érzésem, hogy az első nagy neki buzdulást, amikor nagyon
meg kellett tolni, azon túl vagyunk. És az innováció utáni optimalizációban nekem már nem volt annyi fantázia. Tehát abban, amikor már csiszolni kell, hogy a fogaskerekek jól menjenek, és fenn kell tartani egy üzemet. És akkor kerestem egy ügyvezetőt, találtam ő alkalmatlan volt, kerestem egy másikat, ő elkezdte ellopni a céget esténként az izével. Igazi magyar történet. Igen. És akkor erre kerekedik ebből.
Pedig működött. És akkor így, akit nemrég vettünk fel, akkor a Tóth Krisztián, ő lett az új ügyvezető, és ő vitte tovább. Én egy ideig még elnöki pozícióban voltam. És aztán pedig 12-ben adtuk el a céget. Az jól is ment, az föl is növekerett, az a felfejlődött az a cégek, és az egy Magyarországon is egy szabad szemmel, igen, jól látható eredményprodukál. Egy teljes abszolút siker sztori volt, és egy WPP nevű nagy nemzetközi reklámünnökség hálózat vette meg aztán. Megvette,
innentől te kezdődte. És most is jól működik, nemrég még, tehát képzeld, az a csapat vitte tavalyig, akit még én vettem. Komolyan? Komolyan. Meg a Szabó Ericék. És ott egy online marketingen foglalkozott a cég? Igen, de átmentek egy egyel komolyabb, tehát ez a hirtési kampányok helyett már ilyen teljes, nem is tudom ők minek hívták magukat a legutóbbi időkben, de egy Passible nevű cégcsoport részeként, ami a WPP
belül volt ilyen. Tehát olyanokat csináltak például, hogy mondjuk frontend és backend, tehát a mögötte lévő teljes számítóképes infrastruktúrát is ők alkották a programozást, minden. Tehát ami most eszembe jut, hogy mondjuk az Adidas kitalálta azt, hogy te megtelevezed a cipődet, és ők azt ott legyártják, és 48 órán belül kiszállítják, vagy 24, ami esképpen nyugat-európában. És gyakorlatilag
konkrét cipőgyártást kivéve, ezt végig a figyúk csinálták. Kemény. Nagyon szuper csapat lett, igen. No, akkor hol tartunk évszámban, amikor a Carnation-től megválták? 2002. 2002 Carnation. Igen, és akkor PhD program. PhD. Igen. Tehát visszaültem az iskolapadba, mert úgy éreztem, hogy nagyon-nagyon elkezdtek érdekelni. Rekarul bekepótolni. Meg a mémek elkezdtek érdekelni azt, hogy mitől terjednek gondolatok,
tehát ugye most a mémek az 20 évben később. Az már kérdezek ettől, amikor te mémeket kezdtek kutatni. 2002-ben kezdtem egy mémeket kutatni, igen. Na, akkor körülbelül szerintem megélkeztünk abban az időpontban, amikor már mi elkezdtünk mégiscsak barátkozni, de én nem tudom, hogy ez pontosan hogyan keletkezett, mert a közgáz alatt valóban nem volt köztünk kapcsolni, és valahogy lett. Erre emlékszel? A társasággal. Tehát szerintem a dobos áldiék társaságán keresztül. Igen, szerintem. Jó, akkor igen, mert amikor
a mémekről kezdtem nekem mesélni, akkor nagyon elcsodálkoztam, és egy teljesen új tudomány volt, és ti matematikai modellesztétek a Mérő Lászlóval, tehát tudományosan vettétek Gorcső Lász a sztorit, ami ma már én mindig kikérem magamnak, amikor az én civil politikai csapatom mémnek hív egy magunk által szerkeztett képet, vagy egy magunk által szerkeztett képet, vagy egy magunk által szerkeztett, és mondom, gyerekek, ez nem mém. Hát én tudom mi a mém, mert nekem a testvérem elmagyarázt, hogy mi a mém.
Ez nem mém, ez egy kép. Ez egy kép. Egyelőre, meg egy szlogen rajta, meg egy logó. Ha nagyon nagy szerencsénk lesz, és jól csináljuk, és fölkapja a közeg, akkor lehet belőle mém, de ez még nagyon nem mém. És mindig kikérem magamnak, akkor kérlek, avass be minket, hogy által... De vagy a mém, de vagy a helyi mém szakért. Abban a csapatban én voltam a mém szakértőd, de monddaj nekünk, kérlek, árulj el nekünk pontos, hogy mit nevezünk mémnek, és hogy lehet ezt kutatni, és miért el van ezt kutatni?
Általmakat tevezünk mémnek, tehát olyan dolgot... Minek a rődítése, amúgy? A mém az egy kitalálszó. Nem rődítés? Nem, a gén alapján csinálta egy Richard Dawkins nevű kutató, még 76-ban. Aha. Tehát ez egy régi történet, és aztán az internet kapta föl 96-ban. Mert hogy az internet előtt azért ezek a mémek egészen másképp terjedtek. Igen. Szóbeszédbe terjedtek? Meg utánzással. Utánzással.
A tudománya, a memetika, az tulajdonképpen az utánzással terjedő kultúráfejlődésnek, a kulturális evolúciónak a tudománya, és azt mondja, hogy amikor az agyak elég nagyok lettek, hogy pontosan hogyan ez amúgy egy nagyon izgalmas kérdés, de valamikor százer, kétszázer évvel ezelőtt, van, aki 80 ezeret mond, akkor...
A nyelv, és onnantól kezdve ugye megváltozott az egész emberi evolúció, hiszen a genetikai evolúcióval párhozamosan beindult a memetikai evolúció, a kulturális evolúció. És abból, ami kezdetben üvöltözések voltak, hogy azt csinált, ezt csinált, mutogatás, abból kialakult egy nyelv, és a nyelvvel pedig kialakult egy olyan működési mód, ahol én el tudtam mondani,
mit gondolok a réjről, aki ott áll, és kialakult egy olyan szituáció, ahol pletykálni kezdt, tudtunk kezdeni, és a pletyk a közösségeket teremtett, mert a pletyka a kurkászásnak, az emberi változata. Azért tudnak egyben maradni az emberszabású majmok, ilyen 7-8 fős csapnak, mert ők még egymást kurkászszák, és akkor van egy olyan szociális háló emiatt. Az emberek szociális hálója az a pletykával történik, és emiatt elkezdtünk tudni
150 fős csapatokat, törzseket létrehozni, ahol egymást be tudjuk azonosítani. Kb. ennyi ember tud egy ember fejbe tartani neveket arcokhoz, arcokat nevekhez rá. Mondhatjuk, hogy egy 150 fős közösséget nevezhetünk még egészséges emberi közösségnek. Így van. Tehát az, amiben jól érezzük. Ez egy kis falu. Ez egy kis falu. Vagy egy kis közösség. És az ego megjelenése előtt ez nagyon jó volt mindenkinek. Tehát ameddig kb. 150 éve be nem lépett az ego,
nevű konstrukcióval. 150 éve van ego? Igen. Azt mondod? Igen. Nem én mondom, hanem sokan, akik erről gondolkoznak, mondják. Tehát nem hiába a Freud valamikor ugye a múlt század fordulóján kezdett el erről komolyan dolgozni, meg gondolkozni, mert korábban ez nem volt. Hát gondolom volt egoja egy középkori királynak is, vagy egy Vittoréna Nagy Sándornak, vagy Julius Cézarnak, csak nem így hívták, vagy nem tudták, hogy mi az.
És hogy költőknek, vagy akik valahogy bele voltak kötve a Gédiuszukba, akik ahol valami rajtuk keresztül valami meg tudott jelenni. És akkor innen vannak a nagy királyok, meg a nem nagy királyok, mert ugye akik meg nem tudtak beleállni, azokra meg nem is emlékszünk. Érted? Tehát egy nagyon érdekes dolog volt, hogy ő teljesen másképp gondolt magára mondjuk 500 éve egy ember, mint most, vagy ezer éve, vagy tízer éve. Na, akkor kezdjük megérkezni a jelenhez, ugye? Így van. Hogy mivel is foglalkozom most ál. Mert ez a téma,
kezd most már nagyon-nagyon izgalmas lenni. Valahogy kössük át akkor ezt a memetrikai kutatást, kössük át arra, hogy mivel foglalkozom ma. Ez egy nagyon rendkív izgalmas. Ekkor jött a, tehát ugye elindítottunk egy céget a Mérő Lászlóval 2003-ba, tehát 18 éve kezdtük ezt a Mém kutatást csinálni. 18? Nagyon komoly, igen. A Laci akkor az én ott az egyetemben ő is választható mentor volt, és én őt kértem föl mentoromnak.
Ja, onnan az ismerhetség? Onnan az ismerhetség, a PhD programon tanítok. Az közgáz? Nem. A közgázón lett végül. Tehát a vicces módon ez egy pécsi program volt, amit a műszakín végeztünk, és a végén a közgázón végeztünk. Nekem olyan, mintha én egy ilyen ősközgázos lennék, mert a sima diplomám, az MBA diplomám, és a PhD-m az mindenában közgázról van, de közben ezek tulajdonképpen véletlen. De a lényeg az, hogy végén... És nem lett egy közgázás. Igen, és nem lett a közgázás. Végén Corvinus lett a diplomában.
A diplomának a fejléce, igen. És ugye ekkor jött 2006-ban az a lehetőség, hogy kiudhatok újra Amerikába. 2006? 2006. És a saját személyes fejlődésem pedig úgy történik, hogy ekkor érkeztem meg oda 33 évesen, 2005-ben, hogy nem akarok élni. Tehát, hogy nincs értelme az életnek.
Ez a nagyon sikeres vagyok, mindenem megvan, nincs értelme ennek az egésznek, nem érzem jól magam. Hát az, amit mondtál, amit azért somolyogtam, amikor azt mondod, hogy egy ilyen furcsa, megközelítetlen, leginkább talán nagy arcú ember, mert ugye tényleg az nem azért volt, mert én azt gondoltam magamról, hogy különleges vagyok, hanem azt gondoltam magamról, hogy nem vagyok különleges, és nem vagyok méltú a kapcsolódásra, meg a szeretetre, meg a figyelemre. Ezt most már tudod? Hát ezt akkor nagyon tudtam, mert akkor ebbe értem.
És ezt tudatosan tudtad? Nem. Akkor azt hittem, hogy ez a világ. Érted? És így érkeztem meg 2005-be oda, hogy ennek az így nincs értelme. Hifatjuk ezt kiégésnek, és ilyen bőrn autnak is? Nem, ez sokkal mélyebb volt annál. Ez egy ilyen igazi olyan volt, tehát egy igazi, ilyen, tehát nagyon szorú voltam. Depressziónak hifatjuk? Minden, ezt hifatod mindennek, mert minden volt, mondom egészen oda, egyébként nem tudtam elhagyni a lakást. Jó, tehát akkor, hogyha
jól értem, akkor a közgáz az egy sikersztori, a sziget az egy sikersztori, még akkor is, hogyha nem. Kárnéson is egy sikersztori. Kárnéson a legnagyobb sikersztori. Aztán volt összöndi, NBA, PhD. Igen, és borzalmasan élet. Tehát fejítottál a csúrsa viszonylag gyorsan. Anyagilag, szellemileg, egzisztenciálisan, fenn voltál a csúrsa, és hogy hova tovább? Ez volt itt a probléma? Hogy hova tovább? Innen? Együres szívvel borzalmasan, igen, abszolút. Tehát megérkeztem oda, amiben szerintem rengetegen érkeztem
meg, akkor is, azóta is, meg a jövőben is, hogy tulajdonképpen az, amiben élünk, az nem ad válasz az emberi kérdésekre. A modell fogyasztói társadalomról beszélünk most, ugye? Így van, ez a késő kapitalista fogyasztói társadalom, ez egy emberellenes dolog. Na testvérem, akkor elmondom neked, hogy szerintem körülbelül ez a te állapotod vezetett ahhoz, hogy mi elkezdtünk jobban lenni. Én biztos vagyok benne, ugyanis amiről most beszélsz, a depresszió és a nagyon-nagyon-nagyon
lelki állapot, a nincs hova tovább, és inkább a halál, mint az élet, mert nem találjuk a válaszokat a kérdésekre, sőt, lassan már kérdéseink sincsenek, én nekem ez ismerős terület, én is belecsúsztam jó néhányszor. Innen viszont akkor hogyan tovább? Hogyan kifele? Feldmár, Feldmár András. És még azt akartam mondani, bocsánatban elfelejtem közben, mert ilyen is van, hogy ebben az állapotban viszont én is elkezdtem vele sokat foglalkozni. Neked a Feldmár, nekem egyébként később egy
a Dokimnak hívott Nagy Tibor nevű csodátos szakember, aki egyben barátom is, aki segített, nekem Amerikában volt ez a krízis, és Amerika után volt szükségem gigantikus segítségre, hogy azt mondta a Doki, és én azt nem értettem, és nem hittem el, és nem akartam, hogy akkor vagy szeretető fiam, amikor depresszió, amikor nagyon mélyen vagy, és nem értettem. Hát mondom, hogy letnénk már szeretető? Buta vagyok, tehetségtelen, alkalmatlan, haszontalan, szerethetetlen,
egy darab szar, hogy lehetne már szeretni? Hát pont azért, pont azért lehet szeretni. Ember vagy. Mert ember vagy. Mert nem az ego, nem a harsánság, nem a én, csak én, csak én, csak én, csak én. Engem figyeljetek, én vagyok a színes csávó, én vagyok az okos csávó, én vagyok a diplomás csávó, én vagyok a divattelvező csávó, én vagyok a... Te érdeked. Majd, ha már nem te vagy ez a harsány, hülye gyerek, papagáj, akkor lehet szeretni, és lehet, hogy akkor
mi kapcsolatunk ott lett, vagy abban ott találtunk, mert már nem azt a nagy képücsávól láttam, hanem egy embert láttam. És valószínűleg innen datálodik a szoros barátság kialakulása. Na akkor abból hogyan kifele? Ebből a gödörből. Fermár András. Hát úgy ráadásul, hogy találkoztam a gyerekorvosunknak a lányával. Tehát azzal a hölgyel, akinek az édesapja volt az én gyerekorvosom, amikor nullától
öt éves koromig, vagy hat éves koromig. És egy ismert... Akkor ismert téged. Igen, tehát kvázi ismert engem. Születést ötéves korod, így gyakorlatilag életed meghatározó élményeit végkövet. Volt az édesapja. Igen, tehát hogy valamiért, úgy még így is ismerős volt a név. És neki mondtam azt, valamire elkezdtünk erről beszélgetni, hogy keressem a helyemet a világban, meg a világot magamban,
hogy most láttam egy filmet, az a címe, hogy van-e élet a halál előtt. Fölvon a YouTube-on, mindenkinek nagyon javaslom. És hogy na, ott láttam egy embert, én a Tabál moziba láttam, hogy máig emlékszem, beültem a Tabál moziba, és ott megismertem a filmen keresztül egy Feldmár András nevű terapeuta. És akkor arra gondoltam, hogy lehet, hogy ez a Feldmár nevű, ez nekem tudna segíteni. És akkor azt gondolkoztam, hogy na jó, de ez most hogy jutok el én innen a filmes emberig,
akit láttam a vásznot. Feldmár akkor kint volt kalandálva? Akkor ugyanezt csinál. Akkoriban kezdte el nemrég ugyanezt csinál, mint most csinál, hogy kint dolgozik, és akkor ide jön még kicsit dolgozni. És máig ezt... Kalandvágyból igen. Kalandvágyból Budapesten egy kicsit még segít a ittenieknek, de akkor nem volt még Feldmár intézet, meg ilyesmi. És a Feldmár intézet mostani vezetője, Büki Dorka, mondta nekem azt, hogy az András,
most megyek a reptérre érte. Érted? Tehát találkozom Büki Dorkával, kiderül, hogy az a Büki Dorkinak a lánya, akire én gondolok. És hozza neked az Istent. És azt mondja, hogy most indulok a reptérre, hogyha nem túl fáradt, akkor jövünk a születésnapi bulidra. Ugye ez konkrétan a 33. születésnapi buli, amin szerintem te is ott voltál. Az hol volt? Egy ilyen tetőtéren volt. Szerintem biztos ott voltál. De te rákel az nem egy tánc, és az nem a memóriáról szól ez a műfaj. Nem, de
de ha ott voltam testvérem, akkor nagyon köszönöm a meghívás. Jól ér, azt kell mondjam, jól leszten maguk. Későbbi születésnapról vannak felvételek, ahol ott voltál. Abban gondolom, hogy egy-két néhány évvel később. Ott lehettem. Később akkor ott voltál. 2005-ben is. No, akkor megtörtént a fermáros találkozás. Megtörtént? Megtörtént, és megbeszéltük, hogy akkor januárban megyek ki hozzá Vancouverbe. Na, hát ettől aztán... Bocsánat kérek, te milyen nexusban lettél a... Te mint kezelendő páciáns
mint... Jó, de úgy kerestett el, mint páciáns. Hát én nem mondom, borzalmasan szarul voltam. Azt kerestem, hogy... És elfogadta. Kifog nekem. Igen, és azt mondta, hogy igen, hogy gyere. És annyira be voltam szarva, hogy le is mondtam. Tehát, hogy hónapon keresztül rettegtemető a januártól, majd szóltam neki. Akkor tényleg nagyon szarul lehet, ha még a segítséget sem tudtad elfogadni. Ez mondjuk egy jó megérzés volt, mert én nem szerettem a Vancouverben a januári időt.
Az borzalma. És áttettük júniusra. Tehát ez egy... Amúgy vicces módon ez egy ilyen félemből kijövő jó döntés volt, hogy végül is 2006 júniusában... Krakul is csak hallgattál az intuíciót, és nem csaltak. Igen. És 2006 júniusában mentem ki végül is az Andráshoz először, és aztán sokszor azóta még. Na, de egy terápia, legalábbis ahogy velem zajlott, és hát nem hiszem, hogy van ezen bármi szégyenivaló, mert az ember Magyarország
lényegesen elmaradott ebből a szempontból, de szerintem szakember segítségét igénybe venni. A lelkünk ápolásához, a lelkünk építéséhez ugyanúgy egy szükségszerű dolog, mint hogy az agyunk fejlesztéséhez igénybe veszük a tanárokat, az egyetemeket, az iskolákat, a középiskolákat, szakképzőket, bármit. Tehát egy semmilyen ciki dolog nincs ebbe, én rettenen sokat köszönhetek neki, de a terápia az én olvasatomban hétről-hétre, kedre,
folyamatos, hosszú meló azért Budapestről, Venkóverbe járni, keddenként hatórára, az egy kicsit macerásnak tűnik. Hogy ti, hogy csinálták ezt a lélekmentést a felmára? Ez egy érdekes történet. Igen. Ez egy kicsit másképp ment, amiről most talán ennyit érdemes mondani. Tehát mi egy másik utat választottunk erre. És ez egy intenzívebb megközelítése ennek a
lelki munkának, de a kapcsolat az tény, hogy utána még szerintem bőven nyolc-tíz évig volt. Tehát én nagyon gyakran voltam kin, csináltunk sessionöket Skype-on keresztül, amikor itt volt, akkor is dolgoztunk együtt. Tehát maga a kapcsolat, maga a terapia kapcsolat, az fönnmaradt hosszú éveken keresztül. És segített? Hát persze, nélkül nem lennék itt. Nem lennél itt. Na, akkor nézzük meg, hogy ez a Feldmár-Andrásáról a kapcsolat hogyan löpte tovább az életet.
Életet 2006 után is. Hogy akkor jussunk el nagyjából az arra, mert szerintem volt még valami nagyon a kettő között. Ott volt, akkor jött a jél. A jél. Akkor jött a jél 2006. Na, a depressziós ember nem megy a jélre, sehol sem megy el, úgyhogy valószínűleg kezdte jobban lenni, ha te bevállaltál egy ilyen nagy falatot. Tehát én végig funkcionális voltam. Tehát én nekem az volt az izgalmas, hogy amikor nagyon szarul voltam, akkor is összekalapáltam magam reggel valahogy. Valahogy. Igen. Tehát én nem voltam úgy, hogy
heteken keresztül mondjuk nem tudok kikelni az ágyból. Olyan volt, hogy mondjuk egy-két napig nem tudtam kikelni, de azt úgy időzítettem, hogy az lehetőleg hétvégén legyen. Érte? Tehát én bennem volt mindig az, hogy nekem el kell látnom magamat, a kötelességeimet, a családomnak segíteni, a barátaimmal lenni. Tehát nekem mindig megvolt egy ilyen valami, ami vitt előre. Jó, a kötelessőket értem, mert hogyha én is amikor nagyon-nagyon-nagyon
voltam, és bejött hozzám a Lár András, egyébként a Lár Andrással a személyes kapcsolatban pont egy olyan korszakban kezdődött, amikor nagyon-nagyon mélyen voltam, illetve nem, mert a legelső találkozási közös riport volt, pont azért említem őt, mert hasonló beálltottságú és hasonló szellemvilágú ember, és nagyon-nagyon kedvelem én is. Egy közös szilinónás riport alapján ismerkedtük meg, de amikor engem megkeresett az András azután, hogy csinálj meg neki a 60. sződésnapjára a fellépi ruháját a nagy arénás bulira,
akkor nagyon-nagyon mélyen voltam, de nem tehettem meg azt, akármilyen mélyen vagyok, hogy nem válok el egy ilyen... Azért, mert a Lár András keresett meg, ami a legnagyobb szól világon, másrészt meg azért, mert kell a pénz. De én akkor semmilyen plusz kívást nem mentem volna neki, mint te a Jélnek, hanem ami kötelező volt, azt nyilván el kellett vállalom, de akkor... Na mindegy, akkor ugorjunk jél. Mit tanultál Jél-en?
Milyen borzalmas menedzser vagyok, mint egy jó líder vagyok. Aha. Tehát gyakorlatilag a leadership-nek a gondolata, ami ugye tulajdonképpen a vezérség, ami nagyon rossz ízű szó itt Kelet-Európában, azt tanultam meg, hogy ez egy létező fogalom. Tehát az, hogy valami egy leadership, és az nem a menedzsment. Mert azt láttam, hogy az én menedzsernek magamat nem venném fel. Tehát, hogy nem így működöm. Tehát nincs ez a folyamatos minden nap odafigyelés,
nagyon arra jól működik, hanem sokkal inkább egy intuíció, energia föl, energia le, visszavonulás ki, megint. Tehát nagyon is van egy pulzálása az életemnek, az energiámnak, és nem vagyok egy jó, nem vagyok az Excel tábláknak a szerelmesen hatpontos betűkkel. És azt hittem, hogy ez egy probléma, és most már tudom, hogy egyrészt probléma, másrészt meg erősség, mert ettől vagyok viszont egy jó líder.
Embeleket hogyan lehet A pontból, B pontba egy közösséget segíteni, eljutni, meg hogyan megyünk tovább. És a Yale Egyetemi, mi kellett elmenned, hogy erre rájöjje. Miközben élnek ehhez? Hogy derült ott ki? Úgy, hogy egy véletlen leadership programra vettek fel. Véletlenül. Túl sok a véletlenül a te életemben. Így van. Túl sok a véletlenül, ami nem véletlenül, ugye? Így van. Ezt hívják a Yale World Fellows, és ez egy leadership program, ami arról szól, hogy összejutanak a világ körül minden évben.
Túl szembert, akik szuper izgalmasak, nagyon érdekesek, és egymástól tanulnak, meg tanítanak, meg őket is tanítják ilyen vállalkodott professzorok. Oké. Ez fél év volt? Úgy volt fél év, hogy ott még pályáztam arra, hogy maradhassak még egy fél évet, és ezt megkaptam, és erre nagyon büszke volt. Úgy éreztem, hogy ez az első olyan dolog az életemben, amiben senki nem segített. Tehát ott vagyok a Yale-en, lehetnék bárki,
abban a húsz emberből összesen három embernek adtak lehetőséget, hogy maradjunk. Azt hittem, hogy a több mindenki megy visszakidőt, hogy tizenketten vagy tizenhárman pályáztak erre a három helyre, és én voltam az egyik, akit választottak, és ez egy ilyen nagyon őszinten, nagyon igaz visszajelzés volt arra, hogy azért nem biztos, hogy teljesen hülyeség, amiket mondok, megcsinálok. Ott egyébként ebben a fél évben egy évben fel is épültél egyébként ebből a még ödörből?
Már ugye ráadásul sok a közöletebb időben is az Andrással, tehát azért is volt. Ott is gyorsabb is a net, ugye? Hogyha közölebb volt, akkor nem kell az egész feled, megönök a kábelnek. Pontosan, tehát ott már csak három óra volt a különbség, kezdtünk, és nem kilenc. Tehát nekem ott... Az nagyon nem mindegy. Nagyon nem mindegy, és az egy folyam, onnantól kezdte, tehát a Yale alatt folyamatos terápiában, tehát minden héten, ott minden héten Skype. Oké. Yale, leadership, és akkor érkezzünk meg a jelenhez. Igen.
Nehogy elnyújtsuk ezt a interjút. Egész jó ahhoz, hogy túl hosszú legyen. Hosszú volt az életünk, Zolikám, ez azt jelenti. Azt jelenti, és még mindig úgy érzem, hogy nem kezdődött el. Még mindig nem érkeztünk el Amerikában, Los Angelesben, ahol megjelentem a Harlimon, mert a Zoli barátom... És akkor jön Ray. Ahol Ray-jel találkoztunk. Akkor jussunk el olyáig testére. Így van, tehát gyakorlatilag ebből lett egy jél után. Még ott volt az, hogy kivettem, nyugdíaztam magam két évre, tehát amikor visszajöttem,
kiderült, hogy a cég jól működik a Branzoli vezetésével, a mérős cég. Nem ez már a Darwin. Ja, ez a memetika. A Darwin nagyon jól működik. Gyakorlatilag, ahogy nem volt rám szükség egy év jél alatt, nincs rám szükség utána feljétlen a boltba, akkor azt mondom, hogy most akkor felépülök. Tehát gyakorlatilag két évre más. Neked volt egy passzív jövedelmed ebből a cégből egyébként? Mert hogy azért, ahhoz, hogy az ember repkedjen, oszlendíjra repkedj. Ahhoz kell egy anyagi bázis, és akkor neked ezt biztosította. És akkor gyakorlatilag,
akkor volt az, hogy visszavonultam a Balaton felvidéki birtokra. Szent Antalfa? Szent Antalfa két év. Szent Antalfa. Teljes lelassulás. Tehát, hogy semmivel nem foglalkozás. Egy hársfát néztem sokáig, ahogy azt fogalmaztam. Igen, emlékszem erre. Ez volt 2008, és aztán pedig volt egy olyan, hogy... 2007-2008. Igen. És akkor kéne valamit csinálni, és akkor ebből lett az, hogy... Tehát két évig csak bámúta rá az albafára. Nagyjából igen, tehát nagyon sok mindent nem csinálta.
Hasznos volt? Nagyon. Hát ez a lelassulás az, amire mindenkinek szüksége van, mert nem veszi késre az, hogy az a tempó, az nekem volt két év. Lehet, hogy ügyesebbeknek két hónap, vagy két hét, vagy két nap. Hasonlíthatjuk ezt az időszakot ahhoz az én kedvenc történetemhez, amikor 5000 évvel ezelőtt Kínában azon versenyeztek a legnagyobb kokonyák, művészek, filozófusok, költők, írók, hogy hogyan tudnak a legmagasabb szinten semmit tenni. Hogy hogyan nézik minden nap az almafavirágját,
hogy na most már mennyivel nagyobb, mint tegnap volt, és milyen nagyszerű dolog, és vajon holnap, mekkora lesz a... Na, hogy ők viszont 5000 évvel ezelőtt Kínában meg is állapították ezek a nagy királyok, hogy valójában ez az életünk, értem. És az én dokom is azt mondja, hogy szemlélődni. Szemlélődni. Ez egy igazi szemlélődés volt, abszolút. És akkor azt megállapítatjuk, hogy ez lenne az ember dolga? De akkor még kell belerohadnunk a melóba? Nap, mint nap. Ez egy jó kérdés, ez egy illúzió. Na jó, de akkor...
Hozzákötjük a bért a munkához. Tehát ez az első hazugság, amit el kell választani egymást. A bért a munkához, hozzákötjük. Így van. Tehát a megélhetést a munkához. Ez is meg fog változni. Tehát amikor abban beszélünk, hogy univerzális jövedelem, alapjövedelem, akkor ezt az eltávolítást kell megcsinálni, hogy mindenki a kreativitásának éljen. Kemény vizekre vesztünk, beszéljünk erről, mert akkor most megélkezhetünk találni jelenbe. Így van. Ugye? Hát közben volt ugye még öt év Amerika, ami szuper volt.
Meglálkoztam kint veled, és kim volt az, ahol rájöttem arra, hogy abba hagyom a Matrixnak való dolgozat. Tehát az annyi fontos, hogy ott azért 2013-14-ben azt ott eldöntöttem, hogy nem akarok több kólát segíteni eladni. Volt nagyon rossz élményem. A kólával kiderült az, hogy igazán nem törődnek azzal, hogy megbetegítik az embereket, akik a kólát már nem...
Egy pici üvegcsébe, mint egy kávét isszák, hanem két litert isznak és nyolc éves. Már pedig zömmelők többségben vannak. És amikor erről volt egy kutatásunk, ezt megmutattuk a kólának, leírtuk abban a kutatásban, hogy a mémek azt mondják, hogy itt jön egy, tehát a márka veszély van. Tehát az, hogy amit mi megtanultunk az internetről róluk, az az volt, hogy kezdjük,
ez megérkezni a fogyasztóikba, az, hogy ez rossz nekik, amit betesznek a szemületükbe. Megérkezett. És erre ők azt mondták, hogy segítsünk nekik ezeket a hangokat elhallgattatni. És mi mondtuk, hogy mi nem ebben az iparákban vagyunk, hanem mi abba tudunk segíteni, hogy abban akartok változni. És én rájöttem, vicces volt, mert volt egy ilyen magyar, ez volt egy ilyen magyar illúzió, hogy oké, hogy a magyar fogyasztókkal
muti nem törődik, de lehet, hogy az amerikaiakkal törődik. És úgy nagyon megérkezett nekem, hogy nem. Tehát, hogy igazán nem. Tehát igazán csak a dollárokkal törődik. De ez vonatkozik az összes többi nagy multiszék és az egész világon. És ekkor csekkoltam ki a Matrixból. Tehát azt mondtam, hogy amíg én kommunikációval foglalkozom, addig a kommunikációs büdzsék azok ezeknél a cégeknél vannak, és addig én nem tudom megválogatni azt, hogy kinek dolgozok,
és hogy mit segítek. És akkor az a... Ez elég nagy sok volt a cég tulajdonos társaimnak, mert azt mondom, hogy nem csinálom meg a Szilicium völgyben a céget, nem leszünk in dollármilliómosok abból, hogy kiviszem a budapesti műhelyből a technológiát, és kint egy szoftvercéget csinálok ebből. Meg milliárdos lehetnél ebből pedig? Abszolút.
Tehát, hogy a meggyőzés iparág, ugye az erről szól, vedd meg azt, amit én adok.
Nem is lenne baj, hogyha én közben törődnék azzal, hogy te ki vagy, és mi a jó neked. Érte? Hát az, amit látunk, mondjuk ennek a másik oldala, az egész bio forradalom, az pont arról szól, hogy én olyat akarok csinálni, amit itt a saját kezemmel teszek össze, termeltem meg, nem tettem bele kémiai anyagokat, a nap sütötte, ettől nőtt ki ez a paradicsom, és most ebből lesz neked a bruszketted a helyi.
Tehénkének a sajtjával. Ez erre, ez egy óriási, és nagyon fontos, egyik legfontosabb ilyen kulturális változás szerintem. A te életedben feltétlenül, mert az elmúlt 20-30 év evolúcia, amiről beszélgettünk, elvezetett eddig a pontig, hogy egy nagyon sikeres üzletembeből egy hihetetlen gödör, mély gödör aljáró visszatérte egy megvilágosodott, tisztább, emberközelibb, humanista. Tehát nem, én ezt nem hívom megvilágosodásnak, mert erről,
tudjuk, hogy erős az a szó. Az más, mert ugye az arról szól, amikor valaki becsatlakozik, tehát lecsatlakozik teljesen az egó alapú. Az anyagvilágú. Nem is az, inkább az egó alapú elme megközelítésekről. Én nyilván törekszem arra, hogy kijöjjek az egómból minél többet. Én ezt inkább úgy hívom, hogy ilyen üzleti megvilágosodás. Tehát, hogy rájöttem arra, hogy ebben az egész kapitalista rendszerben én így biztos, hogy nem akarok részt venni.
Jó, tehát van lehetőség arra, ezek szerint a te életed például az, hogy kiléphessünk ebből a matrixba, hogy te fogalmazol. Nagyon fontos. De vajon mindenkinek van lehetőség arra. Tehát annak nyilván van lehetőség, ennek van egy-két jól működő cége, és biztos passzív övedelmet biztosít magának, vagy esetleg vannak félretett tartalékai, de mondjuk hogyan tudná ezt meglépni egy mezei munkás Magyarországon? Szerinted van-e arra mód, hogy ezzel a filozófiában, amit vallasz, és én is pontosan,
gondolom, és ugyanígy élek, sose voltam a matrixnak a tagja, bár szorít ez a matrix engem napról napra, és valahogy még inkább elszednék tőle távolodni. Van-e esélye a mai magyar átlagpolgárnak eljutni erre a szellemi szintre, és ennek mi lenne a módja? És te hogyan veszel ebbe részt? Hát ez fordítva van. Tehát ez úgy van, hogy részt veszünk közösen, mint emberek, egy olyan közös szellemi fejlődési úton,
nem mint egyének, nem mint társadalmak, hanem mint az emberiség globálisan, ami zajlik ugye 100 ezer, vagy természetesen bizonyos szempontokból millió évek óta. És tulajdonképpen amiről beszélünk, az ennek a most 8-9 milliárdos csapatnak az él csapata. Tehát, hogy benne vagyunk abban a néhány tíz,
millió, talán néhány száz millió emberben, te meg én, meg a Ray, meg még néhány tíz, száz millióan, akik ennek a, hogyha ezt elképzeled, mint egy fejlődési utat, akkor vannak, akik előrébb vannak ebben, vannak, akik hátrébb vannak ebben. El tudjuk valahogy nevezni, nagyon plastikusan és röviden ezt az utat? Hogy hívjuk ezt? Tudatosodás. Tudatosodás. Mondjuk. Tehát a tudat fejlődése.
És ebben minden egyes ember benne van nulla éves korától, és minden egyes közösség benne van megalakulásától, és minden egyes ország és nép benne van a kezdetektől, és benne van egy ilyen útban az egész emberiség is. Akit az érdekel, például egy Ken Wilber nevű úr írta, ezt gyönyörű, szépen ebből lett az integrál nevű elmélet, és az integrál nevű elmélet az nagyon mélyen beszél arról, hogyha valaki bele akar menni ennek
szintjeiben, gyönyörűen megvannak azok a párhuzamok, amik párhuzamba teszik az egyetfejlődést, a közösségfejlődést, a népekfejlődést, az emberiség fejlődését, és gyönyörű azt látni, hogy aki ebben elérkezik valamilyen módon egy olyan pontra, amiről mi is beszéltünk a kettőnk életében, annak, ahogy másképp tekinte miatt a világra,
megnyílnak ezek a lehetőségek, amiről beszélsz te meg én, érted? Tehát nem az a kérdés, hogy egy átlag ember meg tudja csinálni, hanem az, hogyha valaki, ugye nagyon egyszerű a dolog, ugye szatori vagy kensó, tehát hogy megvilágosodik, vagy valamilyen fájdalomon keresztül elér a megvilágosodásba, ugye ez a két lehetőségünk van, hogyha valaki ezek bármilyen, ez lehet egy halálközi élmény, egy nagy betegség, rokonaink, barátaink körében magunk, a saját testünkbe,
kifejlesztünk valamit, vagy egyszerűen ülünk a fa alatt, és valami megtörténik. Abban a pillanatban, amikor elkezdjük másképpen látni a világot, és elkezdjük nem az áldozataként érezni magunkat ennek a rendszernek úgy, hogy nincs mit tennünk, vagy nincs lehetőségünk, vagy jaj, nekem nincs mit tenni más, mint amit izé, én csak az vagyok, én csak valaki vagyok, én ilyen vagyok, sorry, én nem tudok más tenni.
És ezért macerás az adom, mert a fejlősség szó az ott van, és az bizony sok esetben egy csó minden máshoz vezet, amit nem szeretünk, ugye munkához, meg őszinte beszélgetésekhez, meg magunk felvállásához, meg ilyesmiért. Abban a szitúban megnyílik egy teljesen másfajta rátekintésben, egy másfajta világ. Tehát ugye azt szoktuk mondani, hogy a legjobb módszer a világ megváltoztatására, hogyha te másképp tekintesz rá. És akkor egy más világot fogsz látni.
És tulajdonképpen erről a folyamatról beszélünk, hogy azóta én arra tettem fel az életemet, hogy abban segítek, hogy emberek másképp nézzenek az életükre, másképp nézzenek a világukra, és észrefelek tenni azt, hogy teljesen megváltozik emiatt a nézőpont szerint az életük, a világuk, a családjuk, a kapcsolatuk. És az a legszebb a történetben az, hogy ezt mondja mondjuk a kvantumfizika, és ezt mondták a védák. Érted? 5000 éve. Tehát gyakorlatilag megérkezünk egy olyan utazásnak,
a végére, ahol valami rég elfeledett tudást most a kvantumfizikán keresztül be tudunk emelni, amelyik azt mondja, hogy a ránézés aktusa határozza meg azt, hogy amit látunk, az milyen, és mit csinál, és hova megy. Halatlan izgalmas. Halatlan izgalmas. Igen, az lett volna következő kérés, mert részben válaszoltál is rá, hogy engem csak nem hagy nyugodni, bár részben választ kap, nem csak nem hagy nyugodni a kérés, hogy
ha nekem, vagy nekünk van egy ilyen, vagy neked van egy ilyen adottságod, és egy ilyen jó működő rátekintésed erre a szituációra, akkor nekünk lehetőségünk-e, lehetőségünk van-e, vagy egyenesen kötelességünk ezt a tudást megosztanunk azért, hogy jobb legyen körülöttünk a világ. Tehát nekem a folyamatos dilemmám az, hogy én is úgy érzem, hogy tudok valamit, amit sokan nem tudnak és szeretni, amit persze én is gyakorlok miközben.
Gyakorlom miközben élem, tehát én sem tudom, én sem nevezhetném, a megvilágos erős, nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon erős szó, nem is kell ezt, de az, hogy talán tudok valamit, a nem rohanást, a nem rohanást, és a nem, nincs dolgom, valójában nincs dolgom, tehát az a dolgom, hogy jól legyek, ugye? Ez egy viszonylag egyszerű, egyszerűnek tűnő filozófia, meg életmód,
és mégis egyrészt gyakorlom, másrészt meg azt akarom, hogy átadjam. Átadjam, mert azt látom, hogy viszont köröttem a világ rohan, és elsodor. Hiába próbálok megállni, és csemben szemlődni, sodor, sodor a világ, és jobb lenne, hogyha inkább keep calm lenne az egész. Így van. Hogy lehetőségünk van, de hogy kötelességünk-e nekünk ezt csinálnunk, hogy teljesszük, mert te csinálod, csinálod magad módján, és én is csinálom. Ez lett az életem, értem.
Tehát gyakorlatilag az életem értelmét abban találtam meg, hogy segítek másoknak az életük értelmét megtalálni, legyenek ezek. Ez a bizonyos purpose. A purpose. Igen, a purpose, ami nem egy doing, hanem egy being. És ez nagyon fontos. Miért, az nem egy mit. Sokan, amikor hozzám is fordulnak, akkor is abban vannak, hogy mi lesz a következő, mit fogsz csinálni jövőre. Nem az a kérdés, hogy mit fogsz csinálni jövőre, vagy holnap.
Nem, hogy miért. Tehát ez egy being. Ez egy doing. Tehát azt szoktám mondani, hogy being is the new doing. Tehát itt alapvetően arról szól, hogy most már elég volt a humanből, most már legyen a beingen a hangsúly. A human beingből, érted? Tehát amit te mondasz, hogy ez egy létállapot, ez egy létezés, ez egy levés. És itt most a levés, a levésről, a levés megváltoztatásáról, levés új módjairól beszélünk.
Tehát, hogy ebben tudok embereknek támogatásáról. Lehetne levésbe nyomasz milliárd ember szerinted a Földön? Egyszerre? Működne a gazdaság? Működne az életünk? Működne a fizikai? Sok az, hogy mikor. Azért mondom, tehát ez egy fejlődés, érted? És ez nem hiába egy folyamat. Érted? Tehát, hogy az én szememben tulajdonképpen az a kérdés, hogy megússzuk-e a harmadik világháború. Tehát, hogy lehet-e az, hogy ez az emberek
emberi fejlődés tud menni evolúcióban, és nem revolúcióban. Tehát, hogy tudunk-e visszalépés nélkül menni előre. Ugye a revolúció vicces módon ugye a visszatekerés, ugye? Az evolúció meg az előretekerés. Tehát, hogy, és ez szerintem még egyáltalán nem dőlt el. Tehát például én nagy rajongója vagyok a Star Treknek, és az ott több sorozatban bemutatott emberi együttélésnek,
ami például ugye egy anyagi világon túli emberi együttélés, hiszen a replikátorok megteremtenek mindent. Tehát nem érdemes az anyagi javaké harcolni, mert beütöm a számítógépbe, hogy svájci óra kettő, akkor most kiadja nekem azonnal a gyönyörű svájci óraket, vagy beütöm, hogy az idascipő fekete, akkor kiadja. Tehát innentől kezdve már az, hogy kinek van ilyennyel, az az, hogy kinyomogatja az állítógépét. Tehát, hogy ez már nem... Elveszít a jelentőségét. Igen.
De például a Star Trek univerzum az egy harmadik világháború utánban. Tehát ők akkor, amikor ezt kitalálták az ötvenes években, akkor ugye azért elég súlyos epizódok történtek, akkor ők azt hitték, hogy nem ússzunk meg egy újabb ilyet, és betették az egész univerzumot egy harmadik világháború után. Tehát az a kérdés, hogy megússzuk-e azt, hogy néhány milliárd ember elpusztuljon azért, hogy az emberi tudatosság rájöjjön arra, hogy mennyire el vagyunk távolodva a szeretettől.
Én azt gondolom egyébként, és akkor lehet, hogy én adok majd választ a saját kérdésemre, hogyha egy egyénnek és személynek szükséges, nehezen elkerülhető, egy óriási kataklizma, egy vállás, egy depresszió, egy munkai kudarc, egy óriási nagy törés az életbe ahhoz, hogy fejjebb lépjen egy szinte, és azt mondom, hogy szükséges is hozzá, vagy te mondtad, hogy két út van. A Zatori és a Kensho, igen, igen. Ez a Kensho, amit mondod. Ez, amikor fejnek megyünk, tehát meg megyünk fejjel a falon.
Én elképzelhetnek tartom, hogy ezek egyébként többen vannak, ez a csapat talán többen van, nem tudom, hogy lehet-e számszerűsíteni, de nem lehet, hogy ha egyénnek szüksége van arra, nekem szükségem volt arra, hogy épészen gondolkozzak, hogy inkább tiszta szíven gondolkozzak ehhez iszonyatosan sok töréshez, amely az életemben volt, vagy nem iszonyatosan sok, de volt néhány törés, mély, nagyon mély törés. Elképzelhet, hogy az egész társadalomnak, a föld összes népességének is szükséges egy hatalmas nagy kataklizma az, hogy tovább lépjen?
Nem lehet, hogy egy Mad Max világ kell jöjjön ahhoz? Egyébként a társadalom életében az egész földgolyót nézve egy Mad Max világ kell ahhoz, hogy benőjünk a fejünk lágya? Lehet, hogy ez elkerületetlen? Lehet, hogy ebben vagyunk most benne éppen? Lehet, hogy ez. Pont ugyan eljutottam én és a saját gondolkodásom, hogy ez nem biztos, hogy ezt el tudjuk kerülni, tehát lehetséges, hogy ez szükséges rossz ahhoz, hogy visszataláljunk a szívünk. Testvérem, ha kinézek az ablakon, eltakartart szembereket látok.
Világszerte. Hát az nem arra mutat, hogy itt megnyílunk és nem lehet, hogy ez már az a kataklizma egyébként, amit most élünk. Az egy visszajelzés. Az óceánok szennyezése, az őseidők pusztulása, a depressziósok, a fogyasztalítása nyekergése, a Coca-Cola cselekedete, ez mind egy kudarc, ez mind egy rettedes válság. Amerikában a felnőttek fele gyógyszerenél. Azt el tudt képzelni? Nem.
A bezmény egy társadalom abban, hogy nyugtatókon és gyorsítókon él. Azért, hogy a pénztermelést, a fogyasztást tudja csinálni. Nagyon kemény. Ez nagyon kemény. Hát vissza fognak gondolni erre az időszakra két-háromszáz év múlva, és egy barbár időszaknak fogják látni ezt, ahol nem törődünk az anyákkal, nem törődünk a gyerekekkel, csak a pénzzel törődünk, nem törődünk magunkkal, nem törődünk egymással. Tehát ez egy visszatekintve,
ez egy igazi barbár időszaknak fog látszani szerintem. Én is ezt gondolom. Nekünk van egy civil politikai csapatunk, az a neve, hogy vádoszassunk végre valamin. Munkacímnek indult, aztán megmaradt. Mi ezzel a csapattal a magyar politikai berendezkedést, a magyar állam intézményesült berendezkedést, egy jobb társadalmat, egy élhetőbb társadalmat, pontosan amiről te beszéltél,
hogy szeretnénk gyógyszerek nélkül boldogan, békében, a profit utáni rohangászás nélkül nyugodtan a kínai, 5000 éves kínai kultúra szerint szemlélődve, és szeretetben él, és szeretnénk ezzel a brigáddal megvalósítani. Kevesen vagyunk, de csatlakoznak, és hízik a közösség, és ebben dolgozunk. Te szerinted mindkéne változtatnunk végre valamiben ahhoz, hogy eljussunk ebben a,
ebben az idéli világban, és ez lehet, hogy ez lesz az utolsó kérdésem. Várdosztasson végre, mind várdosztasson. Magatokkal. Csak magatokkal. Tehát ez nem működik másképp, mint az, hogy magunkkal dolgozzunk, és mi mutatjuk azt a példát, amit mások követni fognak, tehát nincs ennél jobb dolog. És hál' Istennek ez a dolog, ez most ezeken az eszközökön keresztül, amit most is beszélgettünk, ez soha nem tudott még így ennyi emberhez eljutni.
Tehát az őszinte szavak, az igazi megélések, az, hogy beszélgetünk a nehéz időszakainkról, az, hogy ezzel mind elmeséljük azt, hogy ezt lehet így csinálni. Hogyha egy ember megnézte ezt a műsor, és úgy gondolja, hogy ő ebben valamit akar kezdeni a saját életében, akkor már nem ültünk itt hiába, és ezt nagyon őszintén mondom. Tehát, hogy ez így tud működni, hogy egyek, egy emberenként zajlik ez a típusú folyamat.
Sok kis egészséges sejt kiad egy egészséges társadat. Én nem tudok tízmillió ember, tízmillió sejtet meggyógyítani, de a sajátomat megtudom, és az pont egy-e több egészséges sejt, mintha ez nem lenne. Így van, és a tudomány meg hozzáadja azt a tudást, hogy olyan 17 százaléka, hogyha a társadalomnak egy irányba húz, akkor az már elég lehet az egész társadalom megváltozásához. Hát ezt meg tudjuk hálózatelméletből.
Szélünk, hogy hogy lesz 50 százalék, vagy 80, vagy 100 százalék más. Hanem, hogyha van egy nagyon stabil 15-20 százalékos mag, amelyik nagyon tisztán látja, hogy merre van az előre, ennek ugye van az árnyoldala is, hogyha ez a 15-20 százalék, ez egy nagyon rossz irányba akar menni. Ha a sötéte szolgálja. Egy fél elemvezettel valamifelé, az ugyanúgy. A matek az nem ismer oldal. Tehát viszi magába többit? Abszolút.
15-20 százalék? Így van. Tehát mi van akkor, hogyha van 15 százalék fehér, és van 10-15 százalék fehér, tehát tiszta szándékú tömeg, akikben én nagyon zervélem, hogy minket bele tudunk maga sorolni. Van 15, vagy 10-15 százalék sötét, akik a pénz, és a hajtás, és a modernfogyasztai butulás, kapitalizmus, akkor ezek az erőviszonyok hogyan alakulhatnak, ha mindegy tömeg van ugyanabban? Ez van most. Tehát az, hogy mi csináljuk a dolgunkat, az, hogy benne vagyok,
mi vagyunk ebbe a folyamatba, az azért fontos, mert lehet, hogy mi vagyunk a zálogai annak, hogy ez nem sokkal rosszabb. Érted? Értelek. Értelek. Azt mondja a Réj, hogy nézzük meg a kommenteket. A Réj azt mondja, nézzük meg a kommenteket. Én majd pedig le akartam zárni a beszélgetést, én azt mondom, hogy mióta beszélgetünk. Egy óra húsz percet beszélgetünk. Nagyon jó. Egy óra húsz percet beszélgetünk. De jó a póló, igen, ez herceg.
Egy óra húsz percet, és azt mondja Csilla Behina, de hát most mondom. Így van. Egy óra nyilván gyorsabb. Hát igen, a sok egyéniből lesz a társadalmi, mi ezt mondjuk, és kutyakötelességünk, kutyakötelességünk. És a Tóth Gábor szerint misztikus, a hangzik a terápi, hát misztikus is volt. Így van. Én elfogom olvasni összes kommentet, és még az is lehet, hogy válaszolok rájuk egyesével, de kérdzed el is, még az is lehet,
valás testvérünk is meg fogja ezt tenni. Szerintem most az adás után kicsit kommentek. Kicsit megvitatjuk. Én viszont le fogom zárni a beszélgetést, mert egy óra húsz perc az soka mai embernek. Én nagyon szerettem ezeket a három-négy órás podcastokat amúgy. Tehát nekem nincs ez a long form. Hát hogyha olyan az interjú alanya, amit nem tudok abba hagyni, akkor a három óra az három percnek tűnik. Ha viszont olyan az interjú alanya, emlékebb egy perc is sok, volt nemrég egy ilyen a partizámba.
Én azt nem tudtam végignézni testvére, megmondom őszintén. De jó, hogy meghozod a döntéseidet, felelős döntéseket hozzad. A felelős döntés, és akkor végszónak szánom, a felelős döntés az volt, amikor egy hete eljöttem Ray-hez, akivel az Egyesült Államokban ismerkedtünk meg, és akkor lehet, hogy még picit még sztorizunk. 2014-ben, amikor kimentem Amerikában megváltanom a világot, aztán csak magamat váltottam meg, de az maga a világ, ahogy kiderült. Ez maga a világ, így. Ahogy kiderült. A legtöbb miathatok.
És mikor Ray minket meghívott, nem látom, mit mutogat a Ray, de mikor minket... Te látod, testvére? Ne. Mikor meghívott engem ide sok évtelte, hogy beszélgessünk ebbe a stúdióba, akkor eljöttem, igen, mondtam, hogy eljövök, testvérem, mert kíváncsiuk, hogy mi van veled. Aztán, amikor megkérdezte, hogy mi van a Balázssal, akkor elmondtam, hogy felhívtam a Balázst, hogy beszélgessetek, hogy mi van a Balázssal. És amikor megkérdezte, hogy van-e kedvünk beszélgetni a stúdióba,
szintén egy igent mondtam, tehát igent mondok a nem helyett. Ez talán az a változás, hogy ez talán az aktivitás, amitől életnek lehet nevezni, ember életnek lehet nevezni egy embernek a 80%-ét, az igene. A jó nemek és a jó igene. A jó nemek és a jó igene. Abszolút, abszolút. Tehát nem olyan, nem olyan nagyon nehéz, de mégis a legnehezebb a világon. Igen, de közben meg a legnagyobb fan is, tehát leginkább élet vagyunk itt.
Izgalmas. Izgalmasnak érdekes. Így van. Hát én nagyon örülök, hogy eljötti a testvérem. Nagyon örülök, hogy Réj testvérünk meghívott minket. Nagyon örülök, hogy mindenki mindenre igen mondott, mert most egy igen nagyon szórakoztató és tartalmas beszélgetést tudtunk eszközölni. Én pedig debütáltam, mint riporter. És milyen jól csináltam. Kedves közönség elrűnt, hogy hogy csináltam. Nekem nem tisztem önmagamat megítélni. Sokáig gyakoroltam ezt, de ezt rájteltem az én dolgom. Nekem csak lenni kell. Csak tenni kell, és igeneket mondani a megfelel
Köszönöm szépen, hogy itt voltál, köszönjük szépen a meghívást. Hát, nektek is innen jót kívárom. Szerusztok.
NAMASTE
