Sziasztok, Janu vagyok. Közép-Európa első világrosszuló podcast csatornáját hallgatjátok Magyarországról. Ez a Budapest.fm.
Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.
Köszönöm.
Köszönöm. Köszönöm.
Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.
Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.
Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.
Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.
Köszönkörnök.
És aztán rólam is kiderült. De először az Andrásról, mert róla tudni kell, hogy ő úgynevezett kulátcsaládban született, tehát Egerben volt a szüleinek, illetve az apjának közébbírtoka. Úgyhogy ezért aztán nem is vették fel az egyetemre nagyon jó eredményei ellenére is, nem csak egy éve később.
Évetista, meg elzárkózó, meg kicsit arisztokratikus, ilyen értelmiségi felhang, ami azért ott a bölcsésztaron nálunk eléggé dívott. És kiderült, hogy egész gyerekkorát vidéken töltötte. Tehát nekik az anyja elég hamar elhagyta, és volt egy úgymond házazetőnéniük, aki maklári volt, és a házazetőnéni minden nyáról levitte az Andrást maklára.
Szorongásaimban, hogy már három éves korában ott az elzsínéni rokonának a kocsmájában három forintért káromkodott meg. Szóval, hogy tényleg ez a vidéki életforma, ez teljesen veszélypantata. És most, hogy erről beszélek, meg kell neked mondjam. Engem egyébként a Vándorági jobban érdekel most, de akkor ünt a részendrás. Most akarok, hogy nekem meg most az jutott eszem, mert az én anyám meg Erdély volt. Tehát Nagyfalun született, és aztán Nagyváradon élt.
Én is a gyerekkoromat Nagyfalun töltöttem. Tehát az erdélyi hegyek között, minden nyáron ott voltam. Érdekes módon szóval... Oda is születtél? Nem, Pesten születtem. Az András is Pesten született. Tehát mind a ketten Pestek vagyunk, de a gyerekkor... Akkor ez jó érzem. Ez érezhető. Hát ilyen értelemben igen. Tehát a szocializációnk az budapesti, de valahogy ezek a nyarak, hogyha nem is ilyen nagyon markánsan, de ott bujkálnak az emberben. Most voltam egyébként...
Egy olyan öt évvel ezelőtt Erdélyben egy túrán, ahol az az igazság, hogy meg is éreztem azt az energiát, tulajdonképpen Királyhága után, hogy ami ott van, és ami tényleg... Tehát azt kell neked mondjam, hogy más, mint a budapesti. Tehát, hogy egészen más az embereknek a tartása, más a beszéd, de valahogy...
mert mindennek van egy hülye konnotációja. Ez így van. Tehát, hogyha most mondok egy szót, akkor rögtön nem tudom, mi leszek. Hát nézd, teljesen egyetértek vele. Én már lassan én sem mereg kielenteni semmit, mert minden igaz, de mindennek az ellenkező is igaz. Na most, ha viszont ez igaz, akkor nem mondjuk semmit, vagy mégis merjünk vállaltan beszélni arról, ami érdekel minket, és akkor valaki egyetért, valaki meg nem. De azt hiszem a legeslegfontosabb, hogy elfoglom a válsak véleményét is, mert lehet, hogy ő máskivondolja. De attól még nem kell egymást legyilkolnunk.
Tehát, hogy nincs kétegyforma ember, nincs kétegyforma DNS a földön. És mindenkinek joga van a saját véleményéhez, a saját habitusához, a saját szavaihoz, és egyáltalán a saját egész személyiségéhez. Tehát, hogy én például említetted a Facebookot, és imádom a Facebookot akkor, amikor tényleg közelebb lehet kerülni valaki máshoz,
illetve egy módja van, hogyha megpróbálod őt megérteni. Tehát abban a pillanatban, hogyha becímkézed őt, besorolod valami izébe, abban a pillanatban már van köztetek egy olyan korlát, ami az értelmes párbeszédnek abszolút lehetetlené teszi. Egyébként azt is mondhat, hogy az András meg engem eddig távolról, médiából, meg Facebookon. Az elején persze. Na most az igazság, hogy ezek a közképek teljesen hamisak. Egyébként a Facebookon kialakult kép is teljesen.
Az is. Tehát, hogy a Facebookon is mindenki viselkedik valahogy, mindenki valamilyennek mutatja magát, tehát ott is szerepet játszó. Na most nekem te azért vagy nagyon szimbadős, ezért szeretlek nagyon, mert függetlenül a Facebookos posztjaitól, ami jó néhány embernek kiverőbiztisítik ott, de ebben megint csak megegyezünk, jó néhány meg egyetért, de hát ez már csak ilyen. Élőben személyesen, fizikailag egy rettenesen jó kisugázású, pozitív, segítő,
személyen személyiséged és aurád van. Ez honnan van? Ez hozott anyag, tanult anyag. Ez hogy alakult ki? Hogyan lett a vándorági-vándorági? Nekem ez a kérdésem. Hogyan lett a vándorági-vándorági? És akkor onnan kezded, ahonnan akarod, de éls jól azt, hogy hogy lettél te egy ilyen nyitott, örök fiatal, azt kell mondjam, mert imádom a szemüvegeidet, imádom, hogy mindig frizurálval jeleszt, meg nem csak hajad van, hanem frizurál, örülök, vagy imádom, hogy mindig normálisan, hogy mondjam, normálisan.
Kortalanul vagy felöltözve, kortalan vagy. Vándorági nekem kortalan, és nem csak, hogy kortalan, de egy tömény, jó érzés és jó energia és támogató személyiség. Még egyszer, ez hozott anyag, genetikus, vagy felvett, nevelt, ilyen lett. Ki az a vándorági? Honnan jött, hova megy? Hát most benyomtál rajtam egy gombot. Persze. Amit az igazság, hogy nem biztos, hogy be kellett volna nyomni, mert
erről nem szoktam nyilvánosan beszélni. Meg szeretnénk téged ismerni, és bemutatni azt a vándorágit, akit én nagyon-nagyon szeretek, és akit beszeretnénk mutatni az irántunk érdeklődő embereknek. Aztán annyit macz ki magadból, amit szeretni egy fokkal se kell többet. Azért nyomtál meg bennem egy gombot, mert hogy gyakorlatilag tíz éve járok egy olyan önismereti úton, ahol pont ezt keresem. Tehát, hogy ki a vándorágnást. És ha jól emlékszem, akkor köztünk ez volt az első szikra, amikor erről kezdtem.
Hát amikor én az ajúvaszkás szeretetésről beszéltem, és akkor én nem fogok ebből titkot csinálni, mert nem akarok titkot csinálni belőle. Emlékszem, hogy ezekre a tapasztalat, amiről beszéltem neked, és akkor neked fölcsönt a szemet, hogy hoppát, zsír ugyanezt élted át, csak egy tök másik úton. Így van, én az ajúvaszkással nem jutottam, sőt, egyáltalán semmilyen pótszert én vagy semmilyen szert. Rajtam megnyomtak egy gombot, hogyha már ezt egyszer mondtam.
2011. április 19-én éjszaka, gyakorlatilag 60 évesen, egyik pillanatról a másikra, de szószoros ért termében egyik pillanatról a másikra, újjá születtem. Tehát azt kell neked mondjam, hogy abszolút vállalom az addig a 60 évig a Vándor Ágnes-t, aki voltam. Az egy másik Vándor Ágnes-t, aki voltam? Nem egy másik Vándor Ágnes-t, teljesen ugyanaz vagyok. Ugyanaz? Ugyanaz vagyok, csak most talán tudatosabban nézek önmagamra,
hogy egy árnyalatnyival több bennem a béke és a nyugalom. Ez árnyalatnyi vagy egészen jól meghatározott alsokkal? Nézd, az az igazság, hogy... Hát nézd, hogyha egy ilyen konkrét hatázott időponthoz tudod kötni azt a konkrét hatázott változást, vagy csodát, vagy nem tudom, hogy nevezzük. Én kegyelemnek szoktam hívni. Erről remenjük, Sándor. Ez egy pillanat volt? Ez egy pillanat volt. Mesélj szóval? Szerintem, ha valami izgalmas, akkor ez izgalmas, hogy hogyan vározik, hogyan felülik, hogyan érik az ember, hogyan lesz az ember.
Ez a legizgalmasabb téma. Ennél nincs izgalmasabb. Nincs. Egyébként azt kell neked mondjam, és talán egyszer, ha megadatik, akkor talán meg is tudom fogalmazni írásban is ezt a dolgot. Gyakorlatilag 2011. április 19-én éjszaka, 1 óra 59-ig én egy ateista, tényfeltáró budapesti értelmisségi állampolgár voltam,
és azért múlva milyen hívő lettem. Ez hogy lehet ez? Ugye? Ez az, ami hihetetlen, és amit nem is lehet elmagyarázni, és ezért is nem beszélek róla, mert a hitet gyakorlatilag az elmúlt évezredekben, és ebben sajnos a vallásoknak nagy szerepe van, teljesen tacsra vágták. Teljes negyedéltek.
Tehát, hogy a hit az egy rajtunk kívül álló dolog lett, és azt kell neked mondjam, hogy az a hit, ami nekem van, az milyen belülről jön. Tehát, hogy most már talán meg tudom fogalmazni, akkor hihetetlenül. Tehát akkor valami,
olyan rémület fogott el, nálam jobban csak a családom rémült meg, hiszen képzeld el, egyik pillanatra a másikra abba hagytam a dohányzást, tehát megvettem még egyik nap öt doboz szivarkát, mert azt hívtam, más azóta rá nem bírok nézni. Ittam minden nap két-három kalvadoszt, az volt a gyengém. Nyolc évig nem bírtam szeszre nézni, most már iszom, mondjuk, proszekkot.
Két-három könyvet elolvastam a több ezer kéziratról, ne beszéljünk. Naponta két-három könyvet? Hát muszáj volt. Hát nem azt mondom, hogy hétekig elcsesszik. Nem azt mondom, hogy átolzni, végigolvastam, de hát úgy azért el kellett olvasni csomó könyvet, és képzeld el, hogy tíz éve én nem tudok szép irodalmat olvasni. Tehát a sztori mint olyan, számomra érdektelen lett. Viszont megkaptam cserébe a zenét. Tehát én, aki soha nem jártam így különösebben, hát mint egy értelmiségi elmentem,
koncertekre azért taps minden. Már ez sem igaz, mert azért mindig kiváltott belőlem valami katarzist, de az, ami ezután jött, és emlékszem, hogy teljesen érthetetlen módon elkezdtem a műpába járni, hetente háromszor, négyszer, mint az orvosságért úgy a zenét, és amikor először mentem Wagnerre, akkor az András röhökbe mondta, hogy öt perc múlva ki fogok fordulni, és én voltam az, aki 11 órakor ott ültem a széken,
és ráadásul képzeld el a parsifár volt, ami azóta is életem meghatározó élménye. Kimentem Berlinbe, a Bárenból vezényelte parsifára, mert a parsifában egyébként minden ott van, aminek ott kell lennie, de ez most egy másik kérdés. Tehát ott ültem 11-kor, és nem tudtam felállni a székből, és úgy éreztem, hogy én most itt meghallok a gyönyörttől, és csak a mentő tud hazavinni. Ismerem ezt az érzést. De jó.
Szó, én nagyon örülök, hogy idejük adtunk, és már rögtön a beszélgetés elején, mert ha van izgalmas téma, akkor ez ez. Bontszolgassuk körbe, és tényleg nem szeretnék többet annál, mint amit te szeretnéd. Oké. De hogyan lesz, és mitől lesz egy pillanat alatta hitetlenből hívő? Hogy? Hogy? Ez mit? Mi történt? Vizsgálgattad mennyi, vagy ha 10 éve történt, 11 éve történt, akkor, és egy ilyen hatalmas csodaváldozás, én szintén átéltem ezt, és én is egy pillanat, egy pillanat alatt.
Majd egyszer elmondom, csak én is félek elmondani konkrétan, mert úgy gondolom, hogy a társadalom zöme, az a hülyének néz. Nem hülyének. Az az igazság, hogy én azt szoktam mondani, és bizonyos értelemben ez a vala legjobban, hogy kirekesztőek vagyunk, mert hogy olyasmiről beszélünk, ami nagyon kevese kérménye, és amiből tényleg ki vannak zárva, ugyanis ezt akarattal nem tudod előidézni. Tehát ezért te tanulhatsz, járhatsz elvonulásokra,
járhatsz, olvashatsz, guruszhatsz, akármit sem, meditálhatsz, ezt te magadtól soha nem fogod meg. És akkor hogy? Ha nem magamtól, hogy? Hát magadtól kapod, csak attól a magadtól, aki örökkévaló, el kell mondjam neked, most jut eszembe az a három felismerés, ami akkor nekem jött. És már most mindenkit megkérek arra, hogyha úgy gondolja, hogy ez fiesség, akkor most hagyja abban ennek a hallgatást.
Mert nincs értelme annak, hogy felháborodást, hogy kelcsek, hogy megbotránkoztassak, mert ezek tényleg olyan dolgok, amikről régen egyébként a dili házakban beszélgettem. Erről beszélek.
És ő kutatta azt a jelenséget, amin a felesége a Krisztina keresztül ment, és aminek a spirituális válság nevet adta. Az hasonló volt, mint a te? Én most már, hogyha definiálnom kellene, akkor azt mondanám, hogy spirituális válságon mentem keresztül. És abból ez volt a kiút? Nem pedig ez volt a válság, hanem ez volt a kiút belőle, nem? A spirituális válságot, azt régen, ugye itt volt a gróf, és a
Gólyavárban volt vele egy nagy transpersonális légzés, egy nagy holotrop légzés, mert ez az ő találmánya. És az azt jelentett, hogy egy napon keresztül voltunk párban, és délelőtt az egyikünk ment végig egy ilyen folyamaton, egy ilyen újjászövetési folyamaton délután a másikunk, és vigyáztunk egymással. 180-an voltunk ott abban a teremben. Ez az eseményünk után, vagy előtt? Ez után.
Nem rendszer volna én, hát az se... Keresni, drájám, keresni.
Keresni, hogy elmenni egy csomó olyan helyre, ahol senki és semmi az én előző életemből nem volt. Tehát, hogy, és ahol én is tulajdonképpen teljesen ennyien külön, hát 60 évesen, vagy 65 évesen, 20 évesekkel, mert az az igazság, hogy sokan abban a szerencsebe részésülnek, hogy sokkal fiatalabb korban kapják már meg erre az indítatást. Én 60 évesen... Kérjünk, ne felejtsük el azt a három dolgot, amit szeretném,
amit szeretném mondani, amért te kikapcsolásra szólított fel a nem értőket. Én meg pont arra kérem a kíváncsiakat, értő vagy nem értő, hogy mégiscsak nézni meg és gondolkozzon el rajta, mert lehet, hogy hülyeség, lehet, hogy nem. Igen. És azt majd döntse ki, ki maga. Igen. Én is csak... Tehát egyfajta nyitottságot kérek, mert hogy egyébként is úgy gondolom, hogy olyan időket élünk, hogyha valaki egy minimális nyitottsággal nem fogja kezelni a dolgokat, az rá fog menni. Tehát az el fog menni.
Tehát most, ami most van, és különösen, ami következik, hogy azt végig tudjuk csinálni, azt a hagyományos mintáinkkal és a hagyományos reflexeinkkel nem fog menni. Na, de nekem tíz évvel ezelőtt az jött, hogy az első felismerésem az volt, hogy Isten létezik. Ez emlékszem, hogy így megcsiptem magam, hogy ha kijönök ebből az állapot... Egy pillanat alatt a nem létezőben létező lett.
Ha kijönök ebből az állapotból, akkor emlékezzek arra, hogy volt az a pillanat, amikor én pontosan tudtam, nem elhittem, tudtam. Tudtad. Tudtam. Hogy létezik. Hogy létezik. Ez volt az első. A második... Ezt a pillanatot meg kell fognunk, mert mondszolgatjuk ezt a pillanatot, hogy ez jó. Második? A második az volt, hogy én is Isten vagyok. Na most ez egy egónak, egy ateistának, egy nem hívőnek, de egy hívőnek is. Hát ez egy hihetetlen... Erre van egy jó szó,
most nem jut eszembe. Tehát ez egy pimasz és felháborító gondolat. Igen. Tehát, hogy ez valami olyan... Ilyet nem lehet mondani. Igen. Na most én azóta már tudom, hogy mit jelent. Igen. Tehát, hogy... Értem. Mert én is Isten vagyok, te is Isten vagy, ő is Isten, és mindannyian azok vagyunk. De ezt akkor... De hogyha az ember ezt csak saját magára vonatkoztatja, és ráadásul azzal agyával, ami ilyen neki van, akkor ez tényleg egy baromság.
És ráadásul még ilyen beképzeltség, vagy nem tudom, erre van. Igen, nagyképű beképzelt. Igen, nagyképű beképzelt. Igen, nagyképű beképzelt. Semmi közel hozzá. Semmi közel, semmihez, ami itt, ezen a síkon zajlik. Isten káromlás. Isten káromlás. Igen, hát... Isten káromlás. A vallás a sok azok... Mesélnisztikus tudat. Igen. Igen, ilyet lehet, ilyet. Igen, mert harmadik. Igen, hát egyébként a harmadik pedig az volt, hogy tényleg röhely.
Az volt, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Hát kérlek szépen, ha az emberiség, ha az emberiség eljutna ide, akár egy pillanat alatt, ahogy te, akár egy folyamat alatt, mert nyilvánvaló, hogy ez nem, hogy ez lehet, hogy egy pillanatban történt, de addig az egy pillanatig neked eltett 60 év, nekem 29. Nem csak 60 év. Azt kell neked mondjam, most már tudom, hogy akkor egy nagyon régóta bennem lévő, nagyon régóta felépített, megdolgozott tudás ébredt, jött fel.
Gyakorlatilag ez a tudás azért jött, hogy kegyelmet kapjak abból, ami van. Mert az, ami van, az önmagában, hogyha tényleg abban élsz, hogy megszületsz ekkor, meghalsz akkor, és minden csak véletlen, és minden csak azok szerint a paradigmák szerint zajlik, amiben ez alatt téged szocializáltak, lett valami hitel,
lett valami tudásod, stb. Ez a lét, ebben nagyon sok szenvedés van. Van. És valójában az élet nem kéne szenvedést legyen. Tehát alapvetően az embernek a léte, és az, amiben mi valójában vagyunk, csak le vagyunk róla választva, az maga a béke, a nyugalom, a harmónia.
Végképp úgy legyek, el legyek szépen legyek szépen, és ki legyek különösszite. Hát, hogyha egy szóval, ha egy szóval kéne összefoglalunk, én nem találtam a szeretetnél töményebb és odavágóbb szót, és visszafogunk tény a Isten megismerése, az Isten találkozásnak a pontjához. De el kell mondjam neked, mert ide kívánkozik, hogy én pontosan ugye ezeket, zsír ugyan ezeket, és pont ebbe a sorra,
hanembe tapasztaltam meg az ajavaszka szeretetások alatt. Ugyanezt? Ugyanezt. Na most meditációval is el lehet érni ide szerintem. Igen. Meditáció nélkül is. Nem, akkor én most már meg tudom határozni neked, hogy mi volt az a pillanat. Igen. Mert most már azért annyi rálátásom talán van, tehát gyakorlatilag egy spontán meditációba kerültem. Tehát ezt meg is tudom, el is tudom mondani fizikai sikon is, tehát az történt,
hogy egyik pillanatban még sok gondom volt akkoriban. Tehát elég sok minden foglalkoztatott éjjel. Kettőkor azért ültem ki abban a fotelben, mert hogy nem tudtam aludni. Mi fölalkoztatott? Anyagi dolgok? Ezek földi dolgok? Nagyon sok, mert földi, persze. Anyagi, földi, pénzzel kapcsolatos, mert munkával kapcsolatos. Így van, munkával. Tehát minden, ami nem Istennel kapcsolatos. Minden, ami nem Istennel kapcsolatos. Azok nyomták a lelkemet. Azok nyomták a lelkemet, és egyik pillanatra, a másikra ez a cikkázás,
ez a zsibong, egyszer csak valami végtelen, ragyogó, arajló fény lepte el a fejemet. Hogyan? Úgy, hogy valójában ebben érünk. De mit csináltál? Semmit nem csináltam. Feküdtél? Ültél? Nem, ültem a fotelemben. Csendben? Csendben. Csendben. Nyitott szemmel, csukott szemmel. Csukott szemmel, nyitott szemmel? Én szerintem nyitott szemmel. Előző héten kérdezte meg tőlem valaki, hogy meditáltam el már életemmel, és mondtam, mi az?
Az azt teszik, hogy fogalmam nem volt róla, hogy mi az, hogy meditáció. Nem jogáztam. Semmi, tehát semmi olyat nem csináltam, ami erre predesztinált volna. Ezen a síkon. Én azért vélelmezem, hogy ebben a... De nem baj, hogy mert most ez egy, egyébként ez nem az EZOTV, meg nem tudsz, hogy baj, hogy ilyenekről beszélni. Hát fel, hogy baj, nem baj. Mert azért ennek megvan a maga, tehát sajnos az a helyzet, hogy Magyarországon egyébként a spirituál
és az ezotériát tök összekeverik. És hát van egy csomó ezotérikus csatorna, ahol emberek, celebek különösen szeretnek ilyenekről beszélni. Én az életben nem beszéltem erről, tehát így nyilvánosan barátaimnak, igen, sőt, hát többet is, mint kellett volna. Na most nekem a te mondanom, hogy azért pont azért hiteles, és pont azért őszinte és hihető, és kedves a szívem meg, mert soha nem akartad, te soha nem akartad senkinek sem elmondani a nagy plénum előtt.
tolják. Én is toltam, mikor azt hittem, hogy én vagyok az új megváltó. Tehát ugyanazt hű, én azt hittem, hogy meghűltem. Először az ember beleesik ebben. Én azt hittem, hogy meghűltem, hogy az én vagyok Isten, az azt jelenti, hogy csak én vagyok Isten, és senki márt. A kiválasztottság. A kiválasztottság érzése. Ez amennyire üdvös és felemelő, ugyanannyira ijesztő, rémisztő, hogy hát azért ez hogy. Ezt hívják egyébként, ne bocsáss meg, ezt hívják spirituális egónak, ami legalább olyan kár,
legalább olyan veszélyes, legalább olyan ártalmas, mint a nem spirituális egó. Tehát ugyanolyan gátja mindenféle megszabadulás. És ez nem hangzik el azokban a spiri műsorokban, azokban a spiritelevektől, akiket te most felhoztál, és akiktől nagyon azt hiszem, különbözünk, mert mi nem akarunk senkit megtéríteni, meg senkinek, hogy csak a mi jutunk meg. De volt, én akartam téríteni. Az elején én is. De font a folyamata lényeg, hogy hogyan lesz ez az isteni megvilágosanás,
az isteni fény, ez hogyan válik a hasznunkra mégis, mert először meghűjünk tőle, azt hisziük, hogy mi vagyunk a kiválasztottak. Ezt ugyanúgy átéltem, mint te. Aztán kaptam a jó nagy pofonokat a hülyeségemre, és egyszer csak egy lettem a többiből, és amikor egy lettem a sokból, ugyanolyan egy. Akkor összeállt a fejembe, hogy na hát ez az élet, hogy hát volna. Na ez az istenség, ugyanúgy te, meg én, meg ő, meg mindenki, és ezt én az egyik
utatáson azt láttam, hogy ami a leges legszentebb ebbe az egészbe, és Istent személyesen láttam én is, azt úgy hívják, hogy élet. Hogy élet. Tudod, hogy szoktam én ezt mondani, hogy mert én ugye voltam a sramban, sőt az elején ki akartam volna, apács az árdába akarta volna, tényleg szerzetes akartam lenni. Az utána? Ez utána, igen. Annyira vonzott, hogy nem igaz. Megmentél, megmentél tőle. Igen, igen, és egyébként.
Megmentünk tőle. Igen, igen. Nem kicsit, és te is megijedtél tőle. Nem kicsit, hallja. És a rész is megijedtél. Figyelj, olyan szakadéktámad köztünk, amit nem tudok neked elmondani. Tehát igazából, de valójában a dolog lényege az, hogy kapsz egy ilyen hihetetlen löketet ebből az energiából. Kapsz egy hihetetlen, olyan durván, hogy nem igaz. És én akkor egyébként el nem tudtam képzelni, hogy ezek után mi jön.
Mert hogyha én végig ilyen boldogan fogok élni, akkor minek élek. Olyan boldogság volt, és olyan izé, hogy akkor minek. És hát az történt, hogy ez a dolog. Hogy itt vagy a csúcs, és magyar utána, ugye? Igen, és akkor fokozatosan, mert az a dolog lényege, hogy erről lejössz, és utána vissza kell menjél, de akkor már emberként. És akkor már tudatosan, és akkor már ezek között a viszonyok között, itt a Rádai utcán végigmenve, a Verk Akadémiára bemenve,
és ott emberekkel konfrontálódva, és az az igazi. Tehát élhetek én asramban bármeddig. Imádtam asramban. Te ültem az asramban a padon, és komolyan mondom minden... Mit nevezünk asrambnak? Ezt az áldott állapotot? Nem, ja nem. Indiában, konkrétan Rissikesben voltam. Ja, konkrétan. Abban a tradícióban, amiben én voltam. És ott azt érezted? Azt a kegyelmi állapotot? Persze, de ott... De nem mert állandóan ebben a kegyelmi állapotban létezni, hanem a hétköznapokban kell ezeket megérni.
Vissza kell jönni a hétköznapokban. És ez konfliktust okoz? Hajjaj. Mert? Hát figyelj, igazából én kaptam egy tudást, na de lépten nyomon megbukok. Tehát, hogy lépten nyomon olyan konfliktusokba kerülök, amik hihetetlen kihívom. Miben állnak ezek a konfliktusok? Figyelj, én ugye vezetek egy intézményt, és ott nagyon sok ember van. Kimoldhatjuk el az intézményt?
Akkor jó.
Tehát most már tudatosabban tudom. Tehát most már van egy kontextus az egésznek. De igazából ez egy teljesen normális intézményt. De ott nekem tényleg olyan szinten vagyok emberekkel kapcsolatban, hogy... És én is ember vagyok. És nekem is vannak érzelmeim, nekem is vannak indulataim. És igen, hiába tudom én, és hiába tudom már ezt egyre inkább kívülről nézni.
Akkor is bevonódok. Tehát, hogy... Hogyan tudjuk mégis ezt a tudást felhasználni hétköznapokban, hogy... Tehát egyáltalán segít akkor ez a tudás, vagy inkább elkeftelenítsen a tudás azzal, hogy a többének fogalma sincs arról, hogy én mit gondolok, mit érzek. És én meg vagy győződve arról, hogy pusztán csak azzal a nyitottsággal, az alázattal, a szeretettel, az elengedéssel, és ezek mind-mind elcsépelt. Ugye ezek csak szavak. Tudom, hogy szavak.
Tehát megtudod, és mi van a többivel? Semmi? Van, aki... Na most figyelj, az én férjem. Az én férjem nem tudja azt, amit én. És állítom neked, hogy annyi szeretet van benne, hogy leakala. Én azt mondom, hogy sok esetben annyira tisztában látja a dolgokat, mint én, hogy azt el nem tudom mondani. Akkor hol a difi?
Hol a difi, ha neki nem volt ilyen... Hogy hívjuk ezt? Hogy hívjuk ezt? Hát spirituális válságnak hívjuk. Nem volt ez a flash-e, hívjuk csak ezt a flash-t. Nem volt ez a flash, ami neked, meg nekem volt, és nagyon remélem, hogy nektek is minél többnek volt. Meg lesz. Meg lesz. Annak az idejét éljük. Nagyon sokan jönnek be, igen. Hogy tudjuk ezt a hétkosnapok felhasználni? Nem kell felhasználni. Élni kell, amit mondtál. Végig kell.
Be kell menni a Rádai utcán, be kell menni a munkahelyre, és fokozatosan, egyre tudatosabban, egyre békésebben, egyre nyugodtabban, egyre kevesebb feszültséggel élni az életet. Erről van szó, semmi másod. Nincs ebben semmi csoda. Köszönöm. Nyugalom, meg béke, meg... Oké, akkor innen átkötnünk egy másik témára. Jaj, de jó. Hát, hogy figyelj, de mi ugyanazt csináljuk a Facebookon. Te is, meg én is.
Amiben én is mindig belecsúzok, hogy én csak szeretnék bizonyos dolgokat megvilágítani, szeretnék bizonyos fonák dolgoknak a fonák oldalát, a tükörképét megmutatni, hogy hogy lehet az, hogy ennyi hazugságban élünk. Én azt látom, hogy itt a földön szinte minden hazugság. Minden. Én szeretném ezt megmutatni az embereknek, hogy lehetne akár igazságosan is,
hogy legyen, és ebben az igyekezetemben én kiírok a Facebookra bizonyos észrevételémet, amiket mindig pusztán jó szándékkal csinálok, hogy rávilágítsak az én nézőpontom által egy fonák helyzetre. És ez a végén, ez az egész poszt, ennek negatív üzenete lesz, mert ez egy fröcsögés, ez egy hőbörgés, ez egy elégedetlenkedés, ez egy mínuszos, egy negatív energia, de a szándékom, a segítő szándékom.
Ha mondom ki, hogy hát szeressük egymást gyereket, akkor erre három, négy reakció érkezik. Ha azt mondom, hogy szerintem a lopás nem munka, szerintem egy kormánynak az lenne a dolga, hogy engem támogasson, nem az, hogy ellopja a pénzemet, akkor ez meg rögtön egy negatív komment, ez egy negatív hozzáállás, és ezer millió reakció van. Ezzel mit kezdjünk? Mert te ugyanezt éled, és tudom, hogy milyen szándékvezérelmel ismered,
de azt is tudom, hogy sokaknál, ez is kiverő biztosítékot, és azt mondják, hogy nem bírják a rándorági hisztiét, vagy nem bírják a hercezóli hisztiét. Még nem hallottam. Hát akkor most mondom. Most mondom, mert közvenyünk kutatást, közvenyünk kutatást tartottam, és én tudom, hogy ő miért mondta. És tudom, hogy rám is miért mondják. Ezért, amit most elmondtam, hogy szeretnék segítő szándékkal egy bizonyos dolgot megvilágni. Gyerekek, hát nem látjátok? És ez negatív lesz, pedig pozitív szándékkal csináltam.
Akkor rákérdezni, hogy ezzel a tudással úgy látom, te se tudod kikerülni a közilletteoló foglalkozást. Magyarországon élünk, Budapesten élünk, egy ilyen országban élünk, egy kapitalis tövelséggazdálkodásban élünk, és a Vándor Ági nyomja naponta egyébként szerintem tök helytálló meglátásait, hogy összefügg-e ezekettől? Hát nézd, az az igazság... Mert csinálod te ezt? Az az igazság, hogy ha igazi spiri lennék, akkor ófasz csinálnám ezt. Akkor pontosan tudnám, hogy a Facebook az egy
is terep. Tehát, hogy tulajdonképp... De ugyanakkor meg... Ugyanakkor meg... És volt, hogy kivonultam, volt, hogy nem fogod elképzelni. Tehát tényleg hihetetlen béke volt, nyugalom, időm volt, egy csomó mindenre. Tehát, hogy maga volt az áldás, amikor nem csináltam. Amikor lejöttem onnan? Amikor lejöttem onnan. Igen. Ismerős. Na jó, de részen az embernek a munkája miatt is. De nem akarok emögé bújni. Én sokat gondolkodom a Facebookon.
Úgy látom, hogy amennyi hamisság, manipuláció és tévedési lehetőség és elveszési... Az elveszés most azt mondom, hogy a hamis valószágban, a hamis alternatívákban, a hamis igazságokban való elveszési lehetőség van benne. Mégis egy olyan felület, ami... És ez tulajdonképpen összefügg az internettel is.
Mi szerintem az új korunknak egy létező, megnyilvánuló lehetősége arra, hogy kommunikáljunk nem csak face to face, mert hogy az volt, de már nem csak az lesz, hanem próbáljuk meg megkeresni azt a hangnemet, azt az utat, azt a módot, azt a szegmest, azt a parányi lehetőségét,
azt az árnyalatot, amin lehet megosztás és ártás nélkül is kommunikálni. Megosztunk vagy ártunk ezekkel, amikor mi egy ilyeneket kiírunk. Ez a kérdés, ez a kérdés. Honnan tudom én, honnan tudom én, honnan tudja a Vándor Ági, honnan tudja bárki, hogy amit ő ír, az a helyes. Tehát, hogyha én kiteszek, ha én egy eseményről, egy jelenségről kiírom, hogy szerintem ez gáz, akkor honnan tudom, hogy nekem van igazam, és nem annak,
aki engem megcáfol a másik oldalra, hogy te hülye vagy, elmész te a picsába, rosszul látod. Honnan tudom, hogy én látom jó? Egyébként én egyébként, amiket ilyet kapok, akkor én azért átgondolom, és próbálom nem élből letorkolni, mert átgondolni az ő verzióját, de én akkor is meggyőződéssel látom, hogy a lopás az nem munka. Honnan van az belső meggyőződésünk ahhoz? Belső meggyőződésünk van. Honnan van, hogy ön azonosok vagyunk. Hogy belülről tudjuk, hogy amit mondunk,
amit képviselünk, az legalábbis nekünk, számunkra az igaz. És hogyha most már tényleg az őszintességnél és a nyílt beszédnél tartunk, akkor én most behozom ide a COVID-ot, ami behozhatom. Hogy a viharban? Hát ebben élünk, persze. Mert hogy valójában nekem, tehát a COVID-nál ez most tényleg annyira élő itt és most, hogy nincs semmilyen rálátásunk, tehát nem tudom.
Most, amit mondunk, azt teljesen most itt mondjuk. És én úgy látom, hogy kinek mit dobott. Tehát, hogy nekem az dobta, hogy én egy percig nem vettem komolyan. Illetve ez nem igaz, mert éppen a spirituális létemből pontosan tudtam, hogy jönni fog az a globális jel, ami rámutat arra, hogy ahogy most van, az úgy nem mehet tovább.
Azoknak is, akik közelében nincsenek semmibe. Akik be vannak zárva ebbe a bőrükbe, be vannak zárva a mindennapjaikba, a szenvedéseikbe, ki nem látnak belőle, ki nem látnak a médiából, csak azt hiszik el, csak azt tudják, amit a szájukba rágnak. Gyakorlatilag egyébként, és ez most megint kirekesztő lesz, de az egyik gurum mondta, az emberiség 94 százaléka ebbe tartozik.
De most eljön az idő, amikor ki lehet ebből vackoló, tehát, hogy most, ha másképp nem, egy picit is kilátni mindabból, amit naponta, és sajnos a Facebook ebben nagyon sáros, mert a Facebook ennek az egész Covid-nak az egyik megérési terepe, és hogy ennyi szenvedés van benne, és ennyi félelem, mert az egésznek a legnagyobb rákfenéje, és a legnagyobb
veszedelme, veszedelme, köszönöm, az a félelem. A félelem. A félelem. Ami ugye tudjuk, hogy a szeretet ellentét, mert ez a másik, hogy én használom a félelem szót, és az emberek többségének, ez mi tud, mit mond, hogy félsz a kutyától, hogy félsz. Igen, igen. Holott a félelem egy sokkal tágabb jelentésű dolog. Gyakorlatilag mindannak az ellentéte, ami a szeretet, mindannak az ellentéte, ami a megértés, az együttérzés,
és az, ami a valóság, csak mi arról le vagyunk választva, és a félelem, az eszköz arra, hogy leválasszom minket. Mi a valóság nekem? Az a valóság? A valóság, hát az, ami te is megértél, már sokszor én is, és tudjuk. A valóság az a határtalan, végtelen, béke, nyugalom, harmónia, az, tehát tulajdonképpen a szeretet, ami a mi létezésünk közege. És egyetlen értelme kéne legyen. Nem az értelme,
gyakorlatilag csak ez van. A lényege. Nincs más. Nem a lényege. Nincs más. Mindaz, ami azon kívül van, az hazugság, az illúzió, az tényleg az, amiben így vagyunk, és amit csinálunk, meg rendben is van, tehát most Isten őriz, még a végés skizofilinek is veszünk, de hát én ezt is választom. Én egyetlenek vele. Ebben a kérdés az, hogy a Covid, ha már itt tartunk, kimozított-e az emberiséget szerinted? Nem menjünk az emberiségré, de Magyarországon élünk, látjuk a reakciókat.
Egyetértek vele abban, hogy egy ilyen globális krizishelyzet, egy ilyen nagy tarkon csapás, az helyrebolinthatja az embert. Szerinted helyrebolintotta? Most már van másfél éves rállátásunk. Használt? Én szerintem csak használni tud. Én hívő vagyok. Tehát, hogy én biztos vagyok abban, hogy mindaz, ami most látszik, annak a felszíne alatt hatalmas változás zalik. És nem csak politikai és gazdasági sikon, mert ott aztán végképp. Tehát ott, és ráadásul...
És azt gondolod, hogy ez le fogja győzni a... Tehát, hogy győzni fog ez a fény. Azt gondolod? Tényleg? Igen. Én szerintem ez az egész azért van, hogy győzen a fény. Tudom, hogy ez... Az a vicc, hogy egyre több hittel tudom mondani, miközben... Figyelj ide! Én hasonlóan gondolom, mint te, de az abból, hogy az ember katasztról fele együtt. Tehát én úgy gondolom, hogy a fény az mindig győz. Tehát a fény az mindig legyőzősödéséget. Mert csak az van. Mert csak az van. Ezt értem. De hogyha földgolyót,
egy kicsit reálisabban nézem, és látom ezt a 8 millió sáskát, ember sáskát, akiről még pólot is csinálta, mi vagyunk a valódi vírus, mi vagyunk az igazi vírus, az a 96 százalék, aki félelmében fölzabálja a másikat. Igen. Erről azt. Nagyon egyszerűen. Én azt látom, hogy ha ez a Covid se tudta, ha ez a Covid se tudta, mert én azt látom, hogy nem. Én azt látom, hogy az ember még jobban megkerültek. Most még. Most még ezt látok. Figyelj! Nem tudom, mi lesz a kiútba, hogy én azt látom, hogy az ember nem tanul ebből se. Az ember nagyon vak.
És én azt látom, hogy ez a vakság, ez az éjség, ez a soha véget nem élő éjség, és ez a fölzabálás, ez a tempó, ez a verseny, ez az irgalmatlan fogyasztás, és szennyezés. Ez szerintem elfogja pusztítani az emberiséget, én ezt gondolom, kb. néhány száz éven belül. Nem kizált, hogy marad egy kis réteg, mert szerintem, ha a sáska fölzabálja az élelmét, akkor nem marad neki.
Tehát, hogy lesz egy-két túlélő, és lesz egy-két igaz, és lesz egy-két szerencsés, vagy egy-két nagy hitű, aki túlélé, és akkor talán az a kismag, a Mad Max világ után egy kismag talán tud majd így élni paradicsomban, de akkor csak mar az ember. Az ember, akit te is ismersz, én is ismerek, ott lesz benne az ember. Igen, az ember tulajdonképpen egy nagyon veszélyes állat. Tehát, de te is tudod, meg én is tudom, hogy az embert az különböző
tetszeti meg az állatvilágtól, hogy benne van az a szikra, benne van az a isteni mag, ami képessé teszi arra, hogy meglássa a másik emberben az embert. Mert ugye az állat nem látja meg a másik állat. De meglátja Ági. Igen. Igen. Egyre több olyan közösség, egyre több olyan tanítás, egyre több olyan felület van, amelyik már ezt kezdi úgy
az emberiség javára fordítani, hogy abból ne legyen további megosztottság, ne legyen további hierarchia, hanem hogy egy kicsit tegyünk a béke, a harmónia. Tényleg nem tudok, mondhatnék más szavakat is, de Isten őriz. Kevés szavon maradt, amit nem csépelnek mondani, ugye? Meg amit még ki lehet mondani. Anélkül, hogy rátsütnék a bélyeget, hogy te zé vagy, meg ez vagy, meg az vagy. Tehát, hogy
naív, idealista, ködevő, nálam két lábbal a földön soha senki nem állt. Én vagyok az az ember, aki ha valamit eltervez, akkor mindig is megcsinálta, és most is megcsinálom. Ez nem vározott abba tíz évbe? A hatvan évvel ezelőtti és a mostani? Nem, egy dolog változott, ez érdekes, ezen sokat gondolkodom, hogy régen valahogy lazában, tehát, hogy valahogy most kéne természetesen mennie, mert most ugye már tudom,
és most már építem azt, aki jobban belesimul az igazi valóságba, és nem ebbe a látszatába, és mégis régen valahogy a dolgok simában mentek. Mi lehet az oka ennek? Tehát van ez a tudásunk, vagy van ez a tudásod, és mégis nehezebben megy a földi létezés. Nem lehet, hogy azért, mert a kettő ellentmondásban van? Nem lehet, hogy azért, hogy ez a lelki élet, amiről beszélünk, vagy spirituálisért,
hogy meg a kettő ellentmondásban.
Harc, mert ez küzdés, mert nekem az, hogy ide eljöjjek, már át kell küzdenem a városon magam. Én a Budapestet úgy látom, a várost úgy érzékelem, és akkor fogjátok érteni, hogy mire gondolok. Én a Budapestet úgy érzékelem, mint egy szívet, azért van egy szív, amik az érhálózata az úthálózat, ahol kéne, hogy a vér normálisan tudjon közleked mindenhova, szépen, finoman, akadálymentesen, de ebben az érhálózatban mindenhol van egy vérrög, egy útlezárás, egy dugó,
a vérrög, a vérrög, a vérrög, a vérrög, a vérrög, a vérrög,
és ebből az egészből ez egy küzdés, mint a Deltának régen az elején, ahogy megy az ember a hóba, így tolja magát, és fúj szembe azt jelmi. Ezt hívom a fizikai létezésnek, és ez szöges ellentétben van. Teljesen egy elcseszett működése annak, amiről te beszélsz, amiről mi beszélünk, hogy hogyan kéne az embernek nyugodtan, csendben, magától érthetődően élni, működni és szeretni. Nincs a kettő, nincs pariba. Majd lesz.
Az az igaz, hogy... Mert te is Budapesten élsz. Figyelj, attól is függ, hogy te hogy éled meg. Tehát, én azt letem észre legalábbis a saját példáma, hogyha bennem béke van, egyébként minden reggel hihetetlen, hogy mire kelek. Tehát arra kelek, hogy valójában tényleg minden rendben van. És ahogy ereszkedek bele ebbe a valóságba, úgy struktúrálódik át.
De ha megőrzöm a békémet és a nyugalmamat, hidd el nekem, hogy nem fogsz, akkor valahogy még a ízé, még a csúcsot is. Na de figyelj meg, drágem. Hát én ezt értem, hogy reggel, mikor fölkelek, akkor így vagyok én is. Mert még nálam Izabellában is hallok néha ilyen madárcsipogást. A madarak. És ha felhívom, ha felhúzom a reményt, akkor besüt a nap. De utána lovasom a híreket, hogy a miniszter, a miniszternek a felesége egy év alatt 300 millió profitot vett ki a cégéből.
Az egy éve indult, az egy éve indult, és egy éve működő cégéből 300 millió forint osztalékot vett ki. Na most én 25 éve vagyok divattelvező, és egy országosan ismert és elismert, és külföldön is megjárt Marha, aki 25 éve dolgozik, anyagokból, méterárból csinál termékeket, azt maga eladja, és összesen 25 év alatt bevételem nem volt 300 millió forint, nem, hogy a profitom egy év alatt.
napsütésünk, és azt mondom, hogy öködbe szolgázzam. De miért? Figyelj, engem is foglalkoztak ez a témát. Akkor lehet, hogy én vagyok a lúzer? A farok? Dehogy is. Miért lenni lúzer? Akkor neki miért jár, és nekem miért nem jár? Vagy így rosszul csinálom? Egyébként ez nekem is probléma. Tehát a pénz az nekem is egy alapvető. Tehát a pénz az egy alapkérdés, amit meg kell magadban dolgoznod, és a helyére kell raknod, mert az is csak egy energia, ami, hogyha a helyén van, akkor téged szolgál. De ezek most így dumák,
nem vagyok se gurú, se kocs. Akkor csak szorítkozzunk erre a hírre. Szorítkozzunk arra, hogy ma nekünk ezzel valahogy szembekelt. Én például ezen a héten két esetben is szembesültem ezzel a jelenséggel, amit te mondasz. Egyrészt, hát én ismertem, hát az ő közéleti figura, mondhatom, Antall József Fiat még a 95-t, tehát a rendszerváltás idején egy helyes fotós volt,
semmi különös maga képességeivel, és ez az itteni valóság, ahova ez kulminálódott, ez csinált belőle egy szerencsétlen, mert szerintem szerencsétlen pénzből azt hiszi, hogy önmagát megvalósító luxushotelek, stb.
De ez semmi, mert egy barátom, akit nagyon szeretek, annak van egy fia, aki egy nagyon szék fiú volt, elkényeztet. Kezdetekről lehetett látni, hogy a pénzhez van valami kölös viszonya, húsz évesen már majdnem börtön. És most az egyik nerlovag. Tehát, hogy most valahogy minden megmutatkozik. Na de, hogyha te erre úgy reagálsz, hogy neki miért van háromszáz,
amikor milliója, amikor nem csinálsz semmit nekem, meg miért nincs, amikor én dolgozok, akkor te tulajdonképpen elfogadod a pénznek a igazságtevő funkcióját. Az, ami Magyarországon ma nincs, de sehol a világon nincs, de nálunk különösen nincs. Nálunk ma nem lehet megazdagodni. Nagyon kevés, tehát nem szeretek ilyeneket mondani, mert egyébként is millió kivétel van, de a trend az nem az, hogy pénzből, teljesítményből szerez pénzt.
Nem lehet. És akkor hogy dövele fel a gyerekedet? Mit pár az neki? Az én gyerekem teljesen rendben van, morálfilozófus, és teljesen jól kezeli a dolgokat. Ugyanis erről nem csak beszélni kell, hanem példát is kell mutatni meg, de őszintét. Tehát, hogy a pénz fontos, nekem is mindig fontos volt, sőt, nagyon sok problémám van belőle, hiszen nem, tehát, hogy tisztességesen és teljesítménymentén és felelősen próbálom a dolgokat,
intézni, és nagyon nehéz. Nagyon nehéz egy ilyen világban, ami tele van kiváltságokkal, ami tele van privilégiumokkal, tehát, hogy amiben ez nem egy, tehát én egyébként tényfeltáró újságíró voltam, az biztos tudod. Én voltam az, aki a 90-es évek elején elsőként, mert láttam, hogy senki nem ír róla, hogy az összes újságíró ott van a politikai és a gazdasági elitseggében is liheg nekik.
Azt láttam, mert én is benne voltam a társaság élet, hogy itt szörnyű, ami van. Tehát láttam a figurákat, és láttam, hogy hogyan jutnak vagyonokhoz. És ezért elkezdtem. Akkor tényleg voltak, akkor nem hisztit mondtak rám, hanem minden más. Az még a flash előtt, ugye? Hát az még a flash előtt volt, de én már akkor is nagyon, tehát én világéletemben valahogy. Ott egy szíved, amelyik diktálta az igazságot, ugye? Igen, pontosan.
Hát, hogy én láttam, hogy a pénz mit csinál emberekkel. Én láttam, hogy hova jutnak. És mit csinál ezzel az országgal? Mit csinál ezzel a társadalommal? Hogy tényleg nagyon sokaknak nagyon komoly hiányaik vannak, és az mindenbe beleviszi az embert. De egyébként ez a felébredésre egy nagyon jó állapot. Csak ezt úgy magunk között jegyzem meg. Magunk között vagyunk.
Tehát, hogy azt kell neked mondjam, hogy ezek a példák, ezek szerintem ráébresztenek a dolgokra. Tehát, hogyha értős szemmel vagy, hogyha nem nézed, akkor látod, hogy ezek az emberek, hát nézem azokat a szerencsétlen nőket, feleségek luxuskivitelbe, meg sa többi, akiknek már húsz évesen nincs egy természetes minden plastika, csak a pénz,
az rösszól minden és az összes kapcsolatuk. Mi van belül? Egy ilyen plastikázott külső mögött? Fogalmam nincs. Nem akarok egyébként tizé lenni, meg nem akarok ítélkezni. Hát csak valahogy föl kell dolgozni azt, amikor a miniszterelnök erre azt mondja, hogy hát ugye minket is megviselt a válság, minket bérből és fizetésből élőket. Én ilyenkor, Ági, én ilyenkor nagyon hívő embernek tartom magam.
De engem iszonyatosan irritál, hogy ilyet mer mondani valaki a pofánba tízmillió ember előtt, aki vezetőnek tartja magát. Nem kell komolyan. Figyelj, ő egyébként nem fogod elhívni, de mi megrendelésünkre olyan, amilyen. Én ezt tudom, hogy ez most mindenkinek kiveri a biztosítékot, de pont a Covid alatt lehetett látni, de már előtte is, hogyha mi valamit ellen nagyon felhorgattunk és kikértük magunknak, visszakozott.
Meghorgadunk fel, meg nem kérjük ki magunkra, meg mi nem érjük meg szabadságkorlátozásnak azt, hogy csak hülye kártyákkal lehet elemi kulturális szolgáltatásokat igénybe venni, hogy én, aki védettebb vagyok három beoltottnál, nem mehetek el egy koncertre, mert nem vagyok hajlandó bemenni abban a rendszerbe, amelyik igazolványt kért tőlem arról, hogy én védett és én egészséges vagyok, mikor én tudom magamról.
Nézben erről is szól. Nekem legalábbis. Tehát, hogy a kontrollról az András egy engedelmességi tesztnek nevezi, egy globális engedelmességi tesztnek. És tényleg nézd meg, gondoltad volna akár csak egy évvel ezelőtt is, ami a legvadabb konteó volt még 2020 február-márciusában, hogy jön egy vírus, akkor még 300 milliót mondtak, hogy most belehalt 3 és fél milliót,
hogy 5 milliárdot be akarják oltani. Hogy csak oltásigazolásokkal lehet a világban közlekedni. Hát nézd meg, mi van Európában. Hogy a barátaim azon gondolkodnak, hogy még Albániában, meg Macedóniában talán elmehetnek nyáron, mert máshova nem engedik be őket. Egy év alatt jutottunk ide. A spirituális, lelki ember föl tudta magát húzni egy anyagi dolgon. A szabadság nekem egy ilyen nünükkém, szóval nem tudom.
A szabadság, egyébként tud a magyar ember a szabadsága mit kezdeni? Persze, hogy tud. A magyar ember semmi veszre rosszabb, mint bármelyik más. Én például azt kell neked mondjam, hogy két hétre elmegyek ebből az országból, már rohanok vissza. Én is hívjuk. Mert hogy ez egy hihetetlen ország, egy hihetetlen nép, egy hihetetlen természeti adott, hegyek, vizek, minden. És még nem vagyunk annyira elrontva, mint nagyon sok minden más. Tehát van remény? Csak remény van.
Van esély. Van esély. Jó magyarnak lenni. Igen. Igen. Csak ki kell jönni ebből a hihetetlen bezártságból. Ki kell jönni ebből a hihetetlen megosztottságból, amikor nem a másik embert látod, hanem azt, hogy ő egy dékás, ő egy fideszes, ő egy urbánus, ő egy népies, ő egy oltott, ő egy oltatlan, neki van védettségia, neki nincs védettségia.
Komolyan mondom, az agyam megáll. Ezért szeretem a vándorágid, és ezért hívtam ide a vándorágid, és nagyon köszönöm neked, hogy itt voltál, és olyan jól beszélgettünk, rágám. Köszönöm. Hogy picit is. Én most jól érzem magam, mert olyan dolgokat mondtam ki, amiket nem nézik. Ezért hívtalak. Ezért vagyunk itt. Köszönöm neked majd. Mi is köszönjük szépen.
